Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.
Ülésnapok - 1931-108
Í82 Az országgyűlés képviselőházának kójuk a vidéken, ez is azért, mert a szabad ég alatt nem tudják magukat meghúzni. Ezek után a kis viskók után ma közterhek címén 30—40 pengőt is fizetnek. Egy-kétszobás nádfödeles viskó közterhe körülbelül 30—40 pengő között van Bács megyében. Azt is látom ellenben, hogy van nagyon sok olyan község, ahol egy-egy ilyen viskónál sokkal magasabbra rúg a kéményseprési díj, mint amennyi annak a háznak egyenesadója. (Farkas István: Ez is privilégium! Ezt is szabaddá kellett volna már régen tenni! — Ulain Ferenc: Erről beszélünk!) Hogy konkrét esetre hivatkozzam, itt van például Gara és Vaskút község, két nagyközség, amely egy kéményseprői kerület. Az egyiknek körülbelül 5000, a másiknak körülbelül 6000 lakosa van. Ez a két község 17,800 pengőt fizet évente csak kéményseprői díj fejében. Amikor, az egyes adóíveket megnéztem, azt láttam, hogy egy kétszobás nádas ház egyenesadója 9 pengő 80 fillér, viszont a kéményseprői díj mindenütt 10 pengőn felül van, tehát több, mint amennyi egy ilyen ház egyenesadója. Nem tartom megengedhetőnek, (Andaházi-Kasnya Béla: Koromhitbizományok!) hogy ilyen nyomorúságos viszonyok között, amikor mindenkinek a legnagyobb gondot okozza, hogy exisztenciáját csak szűkösen is biztosítsa és valóban indokolt adótartozásait megfizethesse, olyan adótartozásom kat, amelyek valóban a közérdeket szolgálják, akkor itt közadók módjára hajtassunk be olyan kivetéseket, mint amilyenek a kéményseprődíj ak / is, amelyeknek kiszabásába vagy ellenőrzésébe senki bele nem avatkozik. Azt láttam ugyanis, hogyha a kéményseprőmesterek elkészítik évente a maguk kivetését, abba sem a községi hatósági közegek, sem az adóhivatal, sem a pénzügyigazgatóság bele nem avatkozik, azt változatlanul behajtják az adófizetőkön, viszont senki nem ellenőrzi azt, hogy ezek a kivetések indokolatlanul magas és meg nem szolgált jövedelmeket biztosítanak a kéményseprőmesterek részére. Mélyen t. Képviselőház! E kérdés megoldását egyedül csak abban a formában tartom célravezetőnek, ha mi ezeket a kéményseprői jogokat, mint úgynevezett reáliparjogokat, amelyek ma már teljesen elavultak, megszüntetjük és megadjuk minden egyes községnek azt a jogot, hogy ő maga fogadhasson fel kéményseprő segédet, — akár mesteri címmel is — ezeket önállóan és ne a mestereken keresztül fizethesse, így minden község többezer pengőt — nagyobb községeket, például 3—4000 lakossal bíró községeket veszek — takarít meg évente, amelyet ma közadók módjára hajtanak he az adófizetőkön, és amely összegeket =a kéményseprőmesterek, akik egész éven át egyetlen kéménybe fel nem mennek, hanem nálunk például vadászgatnak és biztosítási ügyletekkel foglalkoznak, (Ulain Ferenc: Autót tartanak!) minden munka nélkül vágnak zsebre. (Jánossy Gábor: Hitbizómányosok! — Ulain Ferenc: Olaszországban járnak!) Tisztelettel kérem a jelen nem lévő kereskedelemügyi miniszter urat, szíveskedjék már végre egyszer ebbe a kérdésbe is belenyúlni, és ezt a kérdést az általam előadottaknak megfelelően országosan rendezni. (Élénk helyeslés a jobb- és a báboldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a kereskedelemügyi miniszter úrnak. Következnek Mojzes János képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. A képviselő úr kérést kíván előterjeszteni. Mojzes János: T. Képviselőház! Tekintettel 108. ülése 1932 június 22-én, szerdán. arra, hogy elmondott két interpellációmmal máris tovább vettem igénybe a Ház szíves türelmét, mint amennyire szándékom volt, tisztelettel kérem interpellációm elhalasztását. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak ehhez hozzájárulni'? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Most pedig következik Sándor Pál képviselő úr interpellációja a kereskedelemügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Frey Vilmos jegyző (olvassa): «Interpelláció a magyar királyi kereskedelemügyi miniszter úrhoz a kormány 3010/1932. M. E. számú, egyes áruk behozatalát korlátozó rendeletének végrehajtása tárgyában. 1. Mi az indoka annak, hogy amikor a kormány reánk kényszerített gazdaságpolitikai okokból az áruk nagy tömegét behozatali korlátozás alá vonja, ezen korlátozó rendelkezések technikai lebonyolítására a szükségessé váló behozatali bizottságok megszervezésére a miniszter úr azt a Magyar Vámpolitikai Központot jelölte ki, amelyiknek működése a közgazdaság széles rétegei előtt úgy ismeretes, mint egy olyan intézményé, amely egyoldalú, gyáripari, protekcionista érdekek szolgálatában áll? 2. Nem érzi-e a miniszter úr a közgazdaság mai kritikus helyzetében azt a fokozott kötelességet a kereskedelemmel, a kisiparral, és a mezőgazdasággal szemben, hogy ezeknek a behozatali bizottságoknak a megszervezése olyan paritásos és pártatlan intézmény kezébe tétessék le, amelyiknél a szigorúan objektív elbírálás biztosítottnak látszik? 3. Milyen garanciákat óhajt teremteni a miniszter úr abban az irányban, hogy azok az erkölcsileg és gazdaságilag egyaránt káros jelenségek, amelyek a behozatali korlátozások széleskörű alkalmazásakor a múltban közismertek voltak és állandó indokolt panaszok és izgalmak anyagául szolgáltak, jelenleg elkerülhetők és kizárhatók legyenek? 4. Hogyan tartja a miniszter úr az igazságosság és egyenlő elbánás követelményeivel összeegyeztethetőnek, hogyha négy behozatali bizottság közül abban a háromban amelyben a gyáripar érdekelve van, a gyáripari érdekképviseletek tisztviselőire bízta az előadói tisztet és a kereskedelmi kamara csak ebben az egy bizottságban jutott előadói megbízáshoz, ahol a gyáripar nincs érdekelve?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Sándor Pál: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljukl) Interpellációmat a kereskedelemügyi miniszter úrhoz intéztem, (Felkiáltások batlfelől: Aki nincs jelen! — Jánossy Gábor: Minisztertanácson van!) végtelenül sajnálom, hogy nincs jelen, és különösen sajnálom, hogy mivel aktuális témáról beszélek, erre nézve nem tehet a Házban megnyugtató kijelentést. Fenntartom azt, amit a múltkor egy alkalommal mondottam, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr eddigi működésével igenis, minden tekintetben meg vagyok elégedve. (Ulain Ferenc: «Minden» egy kicsit sok! — Farkas Istvtán: Túlságosan sok!) Fenntartom azt, hogy már régen nem volt olyan miniszterünk, aki olyan gyorsan intézte volna el az egyes ügyéket, mint ahogyan ő elintézi. (Jánossy Gábor: Igaza van!) Örák alatt intézett el ügyekét s én itt az ellenzéki oldialon is súlyt