Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.
Ülésnapok - 1931-104
Az országgyűlés képviselőházának 104- ülése 1932 június 14-én, kedden. 9 talanul, túlzottan nagy hányadát és azok a társadalmi rétegek pedig, amelyek a teherviselés tekintetében a legszélesebb és legerősebb vállakkal rendelkeznek, a terheket másokra hárították át. Igen, szükség volna olyan adóstatisztikára, amelyből kiderül a különböző mértékű teherviselése a társadalmi osztályoknak. Szükség volna ilyen adóstatisztikára azért is, hogy végre egyszer világosan és félreérthetetlenül itt álljanak azok a nagy mammutjövedelmek, amelyekről annyi szó esett itt az utóbbi esztendőkben, amelyeknek lefaragása,, lenyesegetése tekintetében azonban semmi, de semmi a világon nem történt. T. Ház! A munkaidő kérdésében nem tartom elégségesnek azt, amit itt ez a formula tartalmaz- Ez egvrészt csupán az ipari munkásokra vonatkozik, ott is bizonyos területen mozog, másrészt azonban figyelmen kívül bagyja a szellemi munkásoknak, a tisztviselőknek, az alkalmazottaknak igen széles rétegeit. Én már más alkalommal, valamelyik tárca tárgyalása során bátorkodtam rámutatni arra, hogyi a kereskedelmi alkalmazottak, a magántisztviselők munkaideje ezidőszerint a legrendezetlenebb; a legszörnyűbb kizsákmányolás uralkodik ezen a területen. A 40 órás munkahét bevezetésének, az erre irányuló törvényjavaslat benyújtásának indokolásául szolgálhatna meggyőződésem szerint egy széleskörű munkaidőstatisztika, amelyet ezen a területen eszközölnek, mert ebből kiderülne az, hogy az üzemek, a vállalatok igen jelentős részében, különösen pedig a rendkívül jó konjunktúrának örvendő és a behozatali korlátozások kibocsátása óta még jobb konjunktúrának Örvendő textiliparban 50—60—65 órákat dolgoztatnak. A méltányosság és a szociális igazság legelemibb követelménye tehát az volna, hogy itt megfelelő és széleskörű adatfelvétellel a Statisztikai Hivatal, illetőleg a kormányzat segítségére siessen azoknak a szándékoknak, amelyek a munkaidő korlátozására, _ illetőleg a 40 órás munkahét bevezetésére irányulnak. Ugyanez vonatkozik a vasárnapi munkaszünet kérdésére is. A vasárnapi munkaszünet tekintetében ugyanaz a helyzet, mint a munkaidőnél. A vasárnapi munkaszünetet főként a vidéken, délelőtt a fővárosban is a vállalatok, a cégek, az, üzemek nagyrésze egyszerűen nem tartja be és nem respektálja. Ha a felvétel erre is kiterjeszkednék, ezek a megállapítások is alapjául szolgálhatnának egy megfelelő törvényes szabályozásnak Nem látok semmiféle kérdőpontot arranézve, vájjon a gazdasági élet területein hány nyugdíjas helyezkedett el és hány ember veszi itt el a kenyeret mások elől. Ezekről a kérdésekről is rengeteg szó esett itt a parlamentben, viszont mi csak beszélünk a dolgokról, de törvényhozási intézkedések nemcsak, hogy nem készülnek, sőt még az ilyen törvényes szabályozás alapját képező indokoláshoz szükséges előmunkálatokat sem végzik el. már pedig ezeket az előmunkálatokat éppen ilyen statisztikai munkatervvel kapcsolatosan lehetne a legjobban és a legmegfelelőbben elvégezni, A mezőgazdaságra vonatkozóan az előadó úr egy megjegyzést tett, mondván azt, hogy a mezőgazdasági üzemstatisztika kérdésével foglalkozni kíván. Hol marad a mezőgazdaság szociális életkörülményeinek, munkaviszonyainak vizsgálata és annak a szörnyűséges nyomornak a^ statisztika reflektorfényével való megvilágítása, amely a magyar falun, a magyar birtokoKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ X. kon, főkép a nagybirtokokon az egész országban mindenütt uralkodik 1 ? Ha segíteni akarunk, — már pedig ez a kérdés parancsolóan követeli a segítést — akkor először meg kell ismernünk a való állapotokat, meg kell győződnünk a fennálló, tényleges viszonyokról, és, ha ez megtörténik, akkor egészen kétségtelen," hogy olyan elrémítő sötét kép alakul itt ki az ország nyilvánossága előtt, hogy akkor már ennek a kérdésnek, a mezőgazdasági munkásság szociális, egészségügyi és munkaviszonyainak rendezését nem lehet tovább halogatni. Éppen azért egyszerűbb, ha itt a hőmérőt egyáltalában nem veszik alkalmazásba, nem nézik meg azt, hogy a betegnek már e pillanatban is milyen magas láza van, azt gondolják, ha nincs hőmérő, akkor nincs láz és akkor nem kell a gyógyításról gondolkozni. Ez az a régi hagyományos struccpolitika. Szólott itt az előadó úr a szellemi szükségmunka kérdéséről és a szellemi munkásság problémáiról is. 1928 óta még nagyobb idő telt el, mint a népszámlálás óta A főváros érdeme és akkori törvényhatósági munkánk 1 során nekünk is részünk volt abban, hogy a szellemi munkásságra vonatkozó statisztikai felvétel 1928-ban elkészülhetett, létrejöhetett. 1928 óta azonban valósággal katasztrofális leromlás ment végbe a szellemi munka területein és itt édeskevés az, ha mintegy vigasztalásul arra hivatkozunk, hogy a főváros tett valamit, néhány szociális olajcseppel szükségmunka keretében próbálta enyhíteni a nagy nyomorúságot, másrészt, hogy az Állami Statisztikai Hivatal is alkalmazott szellemi szükségmunkásokat. Az előadó úrnak eme kijelentései, számadatai reám nézve — őszintén szólva — a^ meglepetés erejével hatottak, egyszerűen azért, mert amikor a Statisztikai Hivatalnál érdeklődtünk, akkor meglehetősen rideg elutasításban volt részünk s én állíthatóim, hogy amikor az ország legnagyobb magántisztviselő-érdekképviselete, amelynek keretében a legtöbb állástalan tisztviselő és alkalmazott van, az iránt fordult kéréssel a Statisztikai Hivatalhoz, hogy ezeket az önhibájukon kívül állástalanná lett, a legtöbb esetben családos, többgyermekes főkönyvelőket, levelezőket, adminisztratív hivatalnokokat arra a statisztikai munkára, amelyről tudtuk és az illetők is tudták, hogy az nagyon szerény díjazással járna, hívják be és alkalmazzák őket, akkor az eredmény teljes negatívum, teljes elutasítás volt. Kérdeznem kell, vájjon milyen elvek és milyen szempontok alapján történt annak a 200 főnyi szükségmunkásrétegnek öszszeverbuVálása s nem érvényesültek-e itt olyan kirívó pártpolitikai és pártelfogultsági szempontok, amelyek eredményeképpen az érdekelteknek igen széles rétege, az aktív szellemi munkának a sorból kihullott ekkori robotosai, most munkanélküli szenvedői és nyomorgói még ahhoz a pár falatnyi alamizsnához sem jutottak hozzá, holott ugyanakkor nyugdíjasok, diákok és mások, akik tehát egyrészt még nem dolgoztak, mtásrészt egyéb területen végzett munkájukért ellátmányban van részük, ilyen munkalehetőséghez minden bizonnyal hozzájutottak. (Kéthly Anna: Családtagok, mamák, nagymamák, mindenki !) Szükség van ennek a nyilvánosság reflektorfényébe valói állítására, mert a fővárosi szükségmunkánál is, dte ennél a statisztikai szükségül unkán ál is széltében-hosszában beszéltek messzemenő protekciókról és elfogultságokról, aminek viszont nem lehet és nem szabad helyet adni; csupán a rászorultságnak szigorúan objektív mértéke lehet alapja annak, hogy kit 2
