Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-108

Az országgyűlés képviselőházának 1( és kezelni. Mi harcoltunk és harcolunk a közélet r tisztaságáért és a képviselők függetlenségéért és mi nemcsak hirdetjük ezt, nemcsak harcolunk ezért, hanem gyakoroljuk és követjük isa közéleti erkölcs parancsait, mégis a mi állásfoglalásunkban, midőn a javaslat ellen foglalunk állást, nincs és nem lehet félreértés és ellentmondás. Mi csak következetesek voltunk és vagyunk és logikai alapon állunk. Nálunk ez nem puszta szeszély és nem proggram, hanem mi az aggálytalan parlamentarizmus és a sajtószabadság prioriálását azért kérjük, hogy a közéleti tisztaság és a képviselői függetlenség szilárd alapjait megteremthessük. A titkosan és tisztán választott népparlament nagyjából minden külön rendelkezés nélkül immunis a korrupcióval szemben. Legalább is sokkal immunisaJbb, mint a nyiltszavazásos rendszer mellett hatósági erőszak közbenjöttével megválasztott parlament. A titkosan megválasztott igazi parlamentarizmus alapjait jelentő képviselőháznak és képviselőnek egyetlen függősége van: ez pedig a választók akarata, aani közakarattá emelkedik, és ami ezzel ekvivalens: a nagy közérdek szolgálata. Más függőséget az igazi népképviselő nem is kockáztathat meg. Nem vállalja, nem kockáztatja meg és nem engedi annyira jutni a dolgot, hogy őt vagy intézkedéseit akármilyen összeférhetlenségi zsűri vagy bíróság bírálhassa, mert már előre eltávolít magától minden olyan lehetőséget és minden olyan gyanúokot, amely az ő függetlenségét kétségbe vonhatja. Ha mégis megteszi a tiszta parlamentarizmus'mellett is valamely képviselő, hogy akár anyagi, akár erkölcsi összeférhetlenségbe jut, azt a népítélet maga intézi el: a nép haragja elsöpri őt, ha nem is rögtön; ha erre nincsenek is rendszabályok a választójogi törvényben, az ezt követő alkalommal igazi parlamentarizmus mellett az anyagi vagy erkölcsi függőségbe jutott képviselő a nép bizalmára többé nem számíthat. Ezért van tehát szükség legelsősorban a választójog demokratikus átalakítására, a titkos szavazásra, a tiszta választásra, mert ez nagyjából feleslegessé tesz minden ilyen elővigyázati rendszabályt. Viszont — s ez nyilvánvaló, tarthatatlan és ezzel nem lehet szembeszállni — a nyiltszavazásos rendszer álparlamentárizmust termel ki, amely természetszerűen a dolog lényegiénél fogva melegágya a korrupciónak és azt sem ezzel a javaslattal, ha törvénnyé válik, sem másféle törvénnyel gyökeresen kiirtani nem lehet. A nyiltan megválasztott képviselő, a kinevezett képviselő fütyül a népakaratra, annak az nem parancsoló valami, az nem ad arra, hogy mit mond a választók tömege, az fütyül a kiöztisztességre is, fütyül a morálra is, mindenre fütyül; csak a saját egyéni érdeke az, ami neki parancsol és ami őt vezeti. Az ilyen mentalitású képviselőt azután semmiféle rendszabállyal mederbe szorítani nem. lehet. (Jánossy Gábor: Ha a képviselő fütyül a választóira, a választók is fütyülnek őrá! — Buehinger Manó: Nincsenek választói, csak csendőrei vannak!) Az ilyen képviselőre a pártbíróságon vagy pártzsűrin kívül nincs areopág. Csak egyetlen ilyent lehet döntőnek elismerni: a választókat, a választók karatát: csak ez biztosíthatja a közélet tisztaságát és a képviselő erkölcsi és anyagi függetlenségét. De ha van is areopág, — amint egyet statuál is ez a törvényjavaslat —annak nincs szankciója, mint ahogy az elmúlt esztendőkben! igen bőven volt alkalmiunk ta. ülése 1932 június 22-én, szerdán. 151 pasztalni azt, hogy a régi összeférbjetlensági törvénynek, az 1901: XXIV. tc.-nek alapján talán egyetlenegy összeférhetlenséget sem mondott ki a zsűri és nem fosztott meg senkit sem képviselői mandátumától, noha össze férheti enségi esetek igeni bőven akadtak. Meg kell tehát teremteni, t. Képviselőház és igen t. igazságügyminiszter úr, legelsősorban a független népparlamentet, a független népparlament mindlen mindem alapját és biztosítékát, mert csak ezen az alapon teremthető meg a parlament tagjainak függetlensége. A másik, amit reklamálok, a sajtószabadság,^ a közszabadságok, az esküdtszék. A sajtó a közélet eleven lelkiismerete; természetesen a szabadj sajtó. Ha a sajtó nem nyilatkozik meg szabadon, máris korrupt maga a sajtó is, és mint ilyen, nem alkalmas arra, 'hogy Szent György lovagja legyen a közéleti visszaéléseknek. A sajtó mai állapotában és mai helyzetében valóban alkalmatlan erre a szentgyörgyi szerepre. Miért 1 Mert magát a sajtót is korrumpálták; egy részét megfélemlítették másik részét megvásárolták. Ez a sajtó nem éber őre, nem ellenőrzője, nem irányítója a közéletnek, pedig ez volna a tulaidonkénneni első hivatása(Jánossy Gábor: Maid megköszöni ezt a téves •megalapítást! — Buehinger Manó: Meg is kösziönheti. mert igaz! — Büchler József: Nagyon jól tudja, hogy a kormány pénzén élnek némelyek, például a B. H.!) Majd felszólal az a sajtó, amely taláVa érzi magát. A sajtó túlnyomó nagy része — tisztelet, becsület annak a kis résznek, amely független ^- ki van téve annak, hogy a szerkesztőségi órák alatt leemelik a miniszterelnökségi sajtóirodában a telefonkagylót és telefonálnak, hogy mit közöljön vagy mit ne közöljön, és ez a sajtó, részben mert meg van vásárolva, részben mert meg van félelmlítve, ezt a felülről jövő parancsot követi és ennek fedezete alatt burjánzik a korrupció és burjánzik a panama. Azért kell szabadsajté, azért kell esküdtszék, azért kellenek közszabadságok, hogy a sajtó eleget tehessen a maga nagy és magasztos hivatásának. A. sajtón keresztül történő bírálat és ellenőrzés szabadsága a leghatékonyabb antitoxin a közéleti mocsok toxin ja ellen. Ez tagadhatatlan. Tessék megteremteni tehát a közéleti tisztaság második alapfeltételét, a sajtószabadságot, a közszabadságokat és az esküdtszéki bíráskodást. Ezek nélkül az urak pepecselhetnek, hinthetnek nort a közvélemény szemébe, ezek nélkül dobhatnak az urak a háborgó közvéleménynek ilyen értéktelen koncokat, hogy rágódjék rajta, de a közéleti tisztaságot és a képviselői függetlenséget nem fogják tudni megteremteni. Ha kutatom, hogy a javaslat miként keletkezett, miért lett aktuális most, ezekben a nehéz időkben, megelőzve más szükséges törvényalkotásokat, megtaláljuk első okként a közvélemény jogos háborgását, megtaláljuk viszont ennek a háborgásnak okát abban, hogy az elmúlt évtized alatt irtózatos panamák lepték el a magyar közéletet. Egy évszázadra is sok volna az a sok visszaélés, sok korrupció és panama, mely az utolsó évtizedben történt Magyarországon. Ha fel akarnám sorolni csupán azt, — módom volna rá — ami felfakadt, ami a nyilvánosság előtt lett kiteregetve, akkor is órák hosszat beszélhetnék arról, hogy milyen állandó botránykrónikák izgatták és izgatják a közvéleményt. Alig kél fel a nap egy évtized óta, hogy valamilyen iii botrány, új panama ki ne pattanna, A közvéleményt a mindennapi