Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.
Ülésnapok - 1931-104
2 Az országgyűlés képviselőházának 1 kereskedelmi őrlés alá kerülő búza és kétszeres métermázsája után 12 pengő 50 fillér, a rozs métermázsája után 10 pengő forgalmi adóváltságot kell fizetni. A rendelet értelmében a^vámőrlésre kerülő búza, kétszeres és rozs adómentes ugyan, de a pénzügyminiszter úr a kereskedelemügyi miniszter úrral és a földniívelésügyi miniszter úrral egyetértőleg állapítja meg, hogy mely őrlés kereskedelmi őrlés és mely őrlés vámőrlés. E rendelet rendkívül közelről érinti az ország kisiparosait, kézművesiparosait, akik különösen vidéken igen sok esetben kapják munkájuknak s az általuk szállított iparcikkeknek árát gabonában, (Ügy van! a jobboldalon.) mert ha ilyen gabonát elvisznek a malomba megőrletni saját háztartásuk céljára, akkor reájuk nézve igen fontos annak a kérdésnek t elbírálása és eldöntése, vájjon az ilyen őrlés vámőrlésnek fog-e számíttatni, avagy kereskedelmi őrlésnek. A rendelet értelmében e tekintetben a kormány fog dönteni. Ez a döntés még nem történt meg, a kisiparosok azonban attól félnek, hogy az ilyen őrlést a pénzügyminiszter úr kereskedelmi őrlésnek fogja tekinteni. Ha már most a kézműiparosság az általa végzett munkáért, vagy szállított iparcikkekért kapott gabona után, és pedig búza és kétszeres után 12 pengő 50 fillért, rozs után 10 pengő forgalmiadóváltságot lesz köteles fizetni, akkor rendkívül súlyos adó fogja terhelni (Ügy van! Ügy van! jobb felől) annak az .egyéb-ként is rendkívül sújtott kisiparos-osztálynak kenyerét. (Tóth Pál: Nem szabad megengedni!) Szerény véleményem szerint, ha a kisiparosságot ez a teher sújtani fogja, akkor ez szinte az életlehetőségtől fosztja meg. A földmíveiésügyi tárca költség-vetésénél minden részletében feltárták a földmíveléssel foglalkozó mezőgazdaság helyzetét; javaslatok is tétettek, amelyek esetleg alkalmasak lehetnek a megsegítésre. Magam is közvetlen tapasztalatból tudom és ismerem azt a végtelenül súlyos helyzetet, amelyben a mezőgazdaság él, azionban mégis lehetővé van téve legalább az életük fenntartása az élelmiszerek termelése által. Hogyan állunk azonban a csonka országban élő, közel 300.000 kisiparossal és ezek hozzátartozóival, akik termeivényeiket nem ehetik meg és akik máris bosszú idő óta lévén munka nélkül, még a puszta életüket, megélhetésüket sem képesek biztosítani 1 ? (Úgy van! a jobboldalon.) Készséggel elismerem, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr és a kormány az adott keretek között igyekszik a kisiparosok helyzetén segíteni, hiszen a 30 millió pengős kisipari hitel (Esztergályos János: Ahogy az segítség!) azt szándékolta, hogy ennek révén hozzájuttassák a kisiparosokat munkához, keresethez és ezáltal megélhetéshez. De hogyan állunk ezzel a kisipari hitellel 1 ? Istenben boldogult Wekerle Sándornak, Magyarország egyik legnagyobb volt pénzügyminiszterének tulajdonítják azt a mondást: «Minek a pénz, de ha már van, akkor miért nincs?» Minek a kisipari hitel, de ha már van, akkor miért nincs ? (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Imigyen kesereghetnek egészen joggal a mi kisiparosaink, akik közül bizony csak igen kevesen juthatnak hozzá ehhez a szinte csak papiroson levő hitelhez. (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Háromezren!) Csak első helyen való betáblázásra kaphatnak ilyen hitelt. (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Közpénzt nem is lehet adni biztosíték nélkül! Magánember adhat annak, akinek tetszik, de az állam nem! •— Esztergályos János: Es akinek 04.. ülése 1932 június lU-én, kedden. nincs vagyona? Az pusztuljon el?) Akármilyen szomorú ez az adat, mégis érdekes volna tudni, hogy Magyarországon hány kisiparosnak van ingatlana, hánynak van tehermentes ingatlana és hány. ilyen kisiparos kért, végül hány ilyen kisiparos kapott is kisipari hiteit. (Kenéz JBéla kereskedelemügyi miniszter: Ezerötszáz nem kapott!) Nem vitatható igazságnak állítom azt, hogy ennek a rettenetes válságnak, ennek a szörnyű gazdasági helyzetnek a legelesettebb rétege a magyar kisiparosság. (Ügy van! ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Az őstermelései foglalkozók elszegényedésével, a köz- ós magántisztviselők illetményeinek sorozatos leszállításával elvesztette vásárlóközönségét, s ma a szó szoros értelmében nyomorog és még nagyobb nyomornak néz elébe. (Esztergályos János: Most már valószínű a közeli választás, ha már az egysgespártban is a kisiparosság mellett szólalnak fel! — Zaj a jobboldalon.) Még ha akadna is munkája, akkor sem képes semmiféle munkát elfogadni, mert hitel hiányában nem képes a szükséges anyagot sem beszerezni. Pedig t. Ház, a magyar kisiparosok a múltban tanúsított magatartásukkal, azokkal a szolgálatokkal, melyeket az országnak, a társadalomnak ipari, gazdasági, kereskedelmi, sőt politikai téren is tettek, (Ügy van! balfelől.) mindenesetre kivívták azt a megbecsülést, amelyben az ország közönsége részesíti őket; tiszteletreméltóak azok az eszközök, amelyeket céljaik elérésénél használtak és használnak, mert sohasem ragadtatták el magukat szélsőségekbe, hanem azon az úton, amelyet őseik jelöltek ki számukra, ma is egyenesen, megfontolva, higgadtan s meggondoltsággal járnak. Tudom, hogy a kormány pénzzel nem segítheti meg ezeket az iparosokat, azt is tudom, hogy a tisztességükre és becsületükre büszke kisiparosok alamizsnát el sem fogadnának. Még csak abban a kellemes helyzetben sem vagyok, mint szerencsére igen kevés képviselőtársam, hogy fedezetet tudnék kijelölni, a 'helyet meg tudnám mondani, honnan lehet pénzt elvenni, mégis kérnem kell a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy valamiképpen találja módját a kisiparosok megsegítésének. (Éber Antal: Legalább a hatósági üzemeket tegyék félre, amelyekkel tönkreteszik őket! Ahhoz nem kell pénz!) Magyarországon sok olyan intézmény van, amelynek évről-évre szüksége van bizonyos ipari cikkekre, amelyek végeztet nek bizonyos ipari munkákat, vájjon nem lehetne-e ezeknek szétosztásával és pedig a kézművesiparosok között való szétosztásával leg alább valamelyes segítséget nyújtani? Kérnem kell a pénzügyminiszter urat, hogy az iparosok háztartása számára történő őrlést ne kívánja kereskedelmi őrlésnek tekinteni, ne vegye el sok-sok ezer becsületes vidéki kisiparosnak és családjának életlehetőségét, ne kergesse őket a kenyértelen pusztulásba, ne ingassa meg bennük a ma még élő és a jobb jö vőbe vetett hitet. De kérnem kell a kormányt arra is, hogy azt a fejkvótát, amelyet két mázsában állapított meg, vegye revízió alá, mert az. őstermeléssel foglalkozó embereknek éppúgy, mint a kisiparosoknak, ez annyira kevés, hogy ebből az ő megélhetésük és kenyerük egyáltalában nincs biztosítva. 128 kiló liszt kerül ki abból a kétmázsa búzáiból és ez a 128-kiló liszt annak az embernek, aki fizikai munkát végez, s aki átlagosan naponta két kiló kenyeret eszik meg, olyan csekély mennyiség, amelyből a megélhe-
