Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-106

Az országgyűlés képviselőházának 10 6. látjuk, hogy a lehető legnagyobb mértékben élnek vissza a helyzettel, különösen kihasználják ezt a rendkívül nagyarányú munkanélküliséget arra, hogy a munkabéreket a lehető legalacsonyabb szintre csökkentsék le. Ez éppúgy megtalálható a mezőgazdaságban, mint az iparban és kereskedelemben és nincs a törvényhozásnak, nincs a kormánynak egyetlen intézkedése, egyetlen gondoskodása, amellyel valahogyan gátat vetne ennek a féktelenségnek, ennek a kapitalista kizsákmányolásnak. Ezt az alkalmat meg akarom ragadni arra, hogy egy különösen súlyos helyzetben levő munkásréteg sorsáról beszéljek, mert valamennyiről beszélni* nincs időm. Itt van például a téglaiparban foglalkoztatott munkások helyzete, sorsa. Nem tudom, van-e a Képviselőház tagjai közt, az egységespárti képviselők közt olyan, akinek fogalma volna arról, hogy a téglagyári munkásság milyen hallatlanul nyomorúságos helyzetben van. Hatalmas, tőkeerős vállalatok a téglagyári munkáltatók és mégis mindent elkövetnek, hogy szinte hétről-hétre, majdnem napról-napra megrontsák a téglagyári munkások helyzetétBorzalmas a nyomor, amely ott mutatkozik, mert szabad utat engednek annak a féktelen kizsákmányolásnak, amely oda vezet, hogy a téglagyárakban reggel négy órakor kezdődik a munkaidő és tart este hatig, hétig, nyolcig, sőt nem egy esetben kilencig, meg tízig és ilyen emberhez nem méltó, az emberi erőt ilyen mérhetetlenül kiaknázó munkaidő ellenértéke nyomorúságos bér, mert a férfimunkások 14—16 pengő heti keresethez jutnak, a nőmunkások pedig 6—7—8 pengő heti keresetet érnek el ilyen munka után. (Farkas István: A kartell meg garázdálkodik!) Méltóztassanak hozzágondolni még azt is, hogy 50—60 fokos melegben, olyan melegben, hogyha kissé magasabban tartanak fenn vékonyabb papírt, abban a melegben meggyullad, ilyen forróságban kell a munkájukat végezni, amely munka nehéz, fárasztó testi munka. Nem volna szabad tűrni, hogy a kapitalizmus ezt a nyomorúságot így használja ki, hogy a munkanélküliséget ilymódon nevelje; 14—16 órás munkaidőt szab, mert a munkabért olyan alacsonyan állapítja meg, hogy rákényszeríti f a munkásokat ilyen magas munkaidő végzésére, ezzel kiszorít nagyszámú munkást a gyárakból, üzemekből és a munkanélküliség szaporodik, a nyomorúságban levők száma fokozódik, ezzel a kapitalistáknak pedig újabb mód és eszköz nyílik arra, hogy a profitot növeljék, mert minél több a munka nélkül levők száma, annál inkább módjukban van a munkásokat alacsonyabb munkabérek mellett munkára szorítani. A téglagyárakban az a helyzet, hogy a munkásoknak gyári lakásokat adnak és úgy használják ki őket, hogy a vidéki munkásokat olcsóbb bérért beállítják, a fővárosiakat elbocsátják és a munkás, amidőn elbocsátásra kerül, a lakásából is a szabad ég alá jut. Most a közeli napokban a Magyar Kőszénbánya Társulat óbudai telepén nem kevesebb, mint 40 munkáscsalád került az utcára, a szabad ég alá azért, mert a téglagyári munkáltatók profitéhsége azt követelte, hogy vidéki munkást alkalmazzanak, a, budapestit bocsássák el és mert elbocsátották őket, a lakásból is ki kell őket dobni. (Propper Sándor: Hallatlan gazság!) Ennek a gyárnak nemcsak Óbudán, hanem Kőbányán is vannak telepei, ahol hasonló az eljárás és július 1-ére mintegy 70—80 család ülése 1932 június 17-én, pénteken. 93 — csak egyetlen társulat lakásaiból — kerül a szabad ég alái. Szabad tűrni ilyen nagy nyomorúság idején, hogy a nyomorúságot innég ilyen módon is fokozzák? iSokat tudnék beszélni ezekről ,a kérdésekről. Különösen az utóbbi hetekben járom végig a téglagyári munkások gyűléseit és ott panaszolják el szem tői-szembe szomorú sorsukat. Erre azonban nincs időm, (csak ilyen részlet kiragadásával akartam szemléltető példát adni arról, hogy ebben a nagy munkanélküliségben a munkáltatók ilyen módon járulnak hozzá a munkanélküliség fokozásához. Teljes joggal követelem a törvényhozástól, hogy végre állítsa meg ezt ,ai féktelenséget és ív égre gondoskodjék komolyan arról, hogy a bajbajutott munkanélküliek megfelelő munkaalkalmakhoz és segítséghez jussanak. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Feliratkozva nincs senki. Elnök: Kíván valaki szólni? (Nemi) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. Következik a határozathozatal. Kabók Lajos képviselő úr indítványa szorosan, és szószerint értelmezve házszabályszerűén ugyan nincs előkészítve, minthogy azonban értelmileg egybehangzik egy olyan indítvánnyal, lamely korábban a Házhoz beadatott, határozathozatal tárgya lehet. így kiterjesztőleg magyarázva a házszabályok idevonatkozó rendelkezéseit, indítványát házszabályszerűnek jelentem ki és szavazásra teszem fel. Kérdem tehát a t. Házat, méltóztatik-e elfogadni az elnöki napirendi indítványt, szemben Kabók képviselő úr indítványával? (Igen!* Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház tehát az elnöki napirendi indítványt fogadja el. (Propper Sándor: Nem érdekli az urakat a nyomorúság! — Kabók Lajos: Csak maradjon meg a nyomorúság továbbra is! Éhezzenek, szenvedjenek tovább is a tömegek! Azt akarják, úgy-e? — Zaj és ellenmondások jobb felől. — Kabók Lajos: Ilyen nyomorúság van és nem is törődnek vele! Hallatlan dolog!) Elnök: Következik a földmívelésügyi miniszter úr írásbeli válasza Dinich képviselő úr interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék ,a választ felolvasni. Brandt Vilmos jegyző (olvassa): «Tisztelt Képviselőház! Dinich Ödön országgyűlési képviselő úr 1932. évi június hó 1-én interpellációt intézett hozzám a «Soroksári Dunaági Halászati Társulat» ügykezelése tárgyában. Az interpellációban felvetett kérdésekre válaszom a következő: A soroksári Dunaág halászati jogát a kereskedelmi kikötő létesítése és a Dunaág hajózhatóvá tétele során kisajátítás útján szerezte meg a kincstár. Egyedül Majosháza község érdekeltségének 42 kat. holdja az, amelynek kisajátítása még befejezést nem nyert s így a halászati társulatot e miatt kell fenntartani. A kormánybiztosság a társulat ügyeit nem intézi «a majosházi érdekeltség teljes negligálásával», hanem a törvény szerint megtartott közgyűléseken történik döntés a halászati társulat ügyei felett, mely ugyancsak a törvény intézkedése értelmében még ezenfelül a földmívelésügyi miniszter jóváhagyása végett minden egyes esetben felterjesztetik.