Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-102

Az országgyűlés képviselőházának 10 részt a vitában, a helyett, hogy a parlamenti szokáshoz híven felszólalnának itt a túloldalról is. Ez nem történik. (Berki Gyula: A polgári ellenzékből egyedül a szónok van jelen!) T. képviselőtársam, az ellenzék részéről egész délelőtt itt voltak. Az ellenzék részéről jelen is vannak azok, akik fel fognak itt majd szólalni és akik figyelemmel kísérik ezt a tárgyalást. (Berki Gyula: Lelkileg vannak itt!) De ez nem is fontos és nem lehet eltréfálni a dolgot. (Berki Gyula: Nem, nem! Mi komolyan mondjuk!) En azt mondom, ennek a kormánynak, amelynek többsége így tüntet távollétével, amikor kormányának bizalmi kérdése van felvetve, a parlamenti élet ilyen lezüllesztése folytán akkor sem szavaznék bizalmat, hogyha tárgyi okaim arra nem volnának. (Büchler József: Önök sincsenek bizalommal a saját kormányuk iránt!) Azt észlelem, — és legyen szabad ebből kiindulnom — hogy itt valami rejtett cél van, itt valami rejtett eszközök vannak. Valami destruálása folyik itt a parlamentáris életnek. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nem szeretném, hogy ha e pillanatban külföldről bármely parlamentáris országnak képviselője itt megjelennék a karzaton (Büchler József: A karzaton többen vannak, mint itt a Házban!) és látná és hallaná, hogy itt a költségvetési törvényjavaslat kapcsán a bizalmi kérdést tárgyalják, hogy itt arról van szó, hogy az appropriációt megszavazza-o a Ház vagy sem, és olyankor a kormány arról sem gondoskodik, hogy legalább tanácskozóképes számban legyenek itt a képviselők. Ne az ellenzékkel foglalkozzanak, t. Képviselőház, mert az ellenzéknek joga van azzal is tüntetni a többség ellen, hogy eltávozik, mert nem hajlandó tanuja lenni az ilyen határozatoknak. (Csizmadia András: T. képviselőtársam is azokat szidja le, akik itt vannak! Azokat szidja le inkább, akik nincsenek itt! — Berki Gyula: Akkor elmegyünk mi is, hogyha ilyen szigorú lesz! — Kun Béla: Hátha kérte volna a tanácskozóképesség megállapítását? — Zaj.) Higyjék el és higyje el különösen Berki Gyula t. képviselőtársam, hogy én nagyon sokat foglalkoztam annak analizálásával, mi volt az oka idők folyamán annak az elszivárgásnak amely az egységespárt soraiból igen kitűnő férfiak kiválásával történt. (Büchler József: Ki- és beválásával.) En Berki t. képviselőtársamnak magatartásával foglalkozni nem kívánok, mert hiszen szuverén ,a maga elhatározásában s meg is indokolta itt a Ház előtt, hogy mi volt az oka magatartásánaik, amelyet én tiszteletben kívánok tartani, mert mindenkinek a meggyőződését tiszteletben kell tartani. (Berki Gyula: Ügy van! Helyes!) De éppen ma felállt itt a Házban egy volt államtitkár és azt mondotta, mindazt, ami történt, én ma helytelenítem. Az embernek valóban mindig a Bismarck ökre jutott eszébe, amelyet olyan helytelenül interpretálnak a következetlenség szempontjából. Egy politikus részére nem igazolás maga a helyzetváltozás, sem annak beismerése, hogy akkor, amikor a többségi oldalon foglalt helyet, mindazt, ami történt, helyeselte. A felelősség kérdése későbbi ^ valami. Nem aikkor merül fel, amikor az események történnek, hanem amikor a következmények előáll nak. Ebben az országban olyan szörnyűséges helyzet mutatkozik, hogy^mindenkinek ki kell vennie részét a felelősségérzetből és a felelősség terhének viseléséből. En azt látom, hogy amikor az ellenzék tíz éven át ostorozta az itteni szörnyűségeket, mikor azt mondotta, hogy ülése 1932 június 10-én, pénteken. 479 itt nincs szabadság gyülekezésben, szóban, Írásban, nyomtatásban, itt nincs a betű nemzetközi jogának ereje, itt minden egy karhatalomra felépített rendszert mutat, akkor egy volt államitkár, annak a karhatalomnak igazi megtestesítője, aki irányítója volt ennek a hatalomnak, ideáll, és azt mondja, én ott hagytam mindezt és vegyétek tudomásul, hogy mindez helytelen. Kérdem: vájjon nincs-e ennek mély pszichológiai magyarázata isî Nem kell-e annak a pártnak erre felfigyelni? Mert ha valaki, aki nem jelentékeny tagja egy pártnak, vagy mondjuk egy választási siker útján jut be a parlamentbe, változtatja helyzetét, e felett az ember napirendre tér. De mikor a kormánynak egy volt tagja, egy államtitkár, aki ezeket véghezvitte, aki akkor, amikor itt ezekről a padokról elmondták, hogy ütlegelik, hogy ok nélkül bezárják, hogy letartóztatással fenyegetik az embereket, hogy vannak választási visszaélések, hogy van korrupció, ezt mind tagadta, sőt védelmezte, most kiválva azokból a padiorokból, ideáll és azt mondja önök felé, mindaz, amit az ellenzék mondott, igaz; akkor ennek sokkal mélyebb és erősebb jelentősége van. Méltóztassanak azonban megengedni, hogy egy kicsit tallózzak ezen a területen. Mindnyájan tudjuk, hogy kilépett onnan egyik oszlopa, s különösen közigazgatási vonatkozásokban egyik oszlopa a pártnak, aki szabad kritikájával és éles megkülönböztető erejével mindig számottevő tényező volt, Klein Antal képviselőtársunk, aki tagja volt a közigazgatási hatalomnak. Én ma odaléptem hozzá, megmondtam neki előre, hogy beszélni fogok erről a témáról és megkértem, legyen szíves nyilatkozzék előttem, — nehogy helytelen színben tüntessem fel — mi volt elhatározásának legmélyebb oka. Erre képviselőtársam azt mondta nekem: el kellett hogy menjek onnan, mert abból, amire engem kirendeltek és amit ígértek a programmpontokban és amit velünk ígértettek, arra a meggyőződésre jutottam, hogy ez az ígéret rosszhiszemű volt; nem maradtam és nem maradhattam ott, mert nem tarthattam összeegyeztethetőnek a választóim iránt való felelősségérzetemnél fogva lelkiismeretemmel, az egyenességgel, a magyaros gondolkodással és ezért én nem vagyok hajlandó a politikai köntörfalazások területére lépni. A kormány hosszú ideig ígértette velünk azt a programmot, amely az ellenzék programmjának egy része, a választójogot, egyéb olyan jogszolgáltatási, közigazgatási jogszolgáltatási reformokat, amelyekkel mind adós maradt, amelyekkel az illetékes kormánytényezők állottak a választók elé és mi valamennyien visszhangjai voltunk ennek, de mikor bejöttünk, mindebből nem lett semmi. En ezt a politikai eszmét nem szolgálhattam és ezért jöttem el onnan. Nézzék meg csak a névsort tovább és akkor látják, hogy Sztranyavszky képviselőtársunkon kívül Brandt Vilmos, Erdélyi Aladár, Farkas falvi Farkas Géza, Nagy Emil is otthagyták a kormánypárti padokat és otthagyta Eber Antal is. (Berki Gyula: Kérjen nagy titokban információkat, majd akkor felvilágosítjuk!) Nem szeretem a titkos információkat a politikában. (Büchler József: Volt olyan, ami nem bírja a nyilvánosságot?) En úgy ismerem Eber Antalt, mint akinek nincsen tikolnivalója. ö kifejtette azokat a^ gazdasági okokat, amelyeket az ország érdekében felhozni szükségesnek tartott és ismertette azt a gazdálkodást, amely hosszú-hosszú évekig folyt s mindez mégis csak