Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-102
Az országgyűlés képviselőházának 102. lenti, hogy ez a munkásember és felesége elveszti egész napját, napszámba nem mehet dolgozni, tehát azonfelül, hogy meghurcolják, még kenyeréből is levágnak egy darabot. Ebben az esetben az a különös érdekessége is van a dolognak, hogy a beidézett asszony gyermekeit nem hagyhatván nevelőnőre, bezárta a lakásba és úgy ment el a rendörségre. Mivel pedig azt a megjegyzést merte megkockáztatni, hogy bezárt gyermekeit esetleg valami baj éri, minthogy magukra vannak hagyva az otthonban, minthogy az aszszony emiatt türelmetlenkedni mert, a tanyai rendőrségen az egyik altiszt meglehetősen durván, meglehetősen gorombán ráordított. Minthogy a férj feleségének ezt a brutalizálását szó nélkül nem volt hajlandó tűrni, ezért egy Varga Medárd nevű rendőraltiszt bal halántékára ütött az Öklével és azt mondotta, hogy ha azonnal nem hagyja abba a politizálást, — úgy látszik, furcsa fogalmai vannak az illetőnek a politizálásról — azonnal le fogja csukatni. Ez a Varga Medárd nevű rendőraltiszt nem elégedett meg azzal, hogy bal halántékon vágta ezt a Tóth György nevű tanyait, hanem feléje fordul, még egyszer ráemelte a kezét, azután meggondolva a cselekedetet, egy igen furcsa dolgot követett el: szembeköpte ezt a Tóth Györgyöt, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Borzasztó!) ami úgy látszik, egy egészen újfajta rendőrségi kihallgatási módszerré fog válni. (Büchler József: Undorító! — Kertész Miklós: Es ez még uniformist visel?) Ugyancsak ezen a tanyaterületen egy Tóth József nevű fiatalembert bikacsekkel megvert a fején és a gyomrán egy Tamás András nevű rendőr, egyszerűen azért, mert a szentkúti búcsúról jövet, a búcsú helyén egy kis piros virágot kapott valakitől és ezt a piros virágot kitűzte, egyáltalában nem is gondolva arra* hogy ezzel a kitűzéssel milyen országrontó, milyen társadalomellenes, milyen forradalmár munkát fog végezni. Borbolya Istvánt tiltott röpirat-terjesztés miatt megpofozták, azért, mert egy tanyai beszámoló litografált meghívóját hordozta tanyáróltanyára. A tanyai bálban, ahol összejöttek azok a fiatalemberek, akik hozzánk tartoznak és a mi köszöntésükkel, «barátság»-gal, üdvözölték egymást (Büchler József: Ez olyan borzasztó bűn?), az oda rendfenntartás végett kirendelt rendőri közegek pofonokkal fenyegették meg őket, ha még egyszer használni merik ezt a forradalmi köszöntést. A tanyákon véges-végig akármeddig jár az ember, az úton járókat feltartóztatják, faggatják őket, hová mennek, mit akarnak ott csinálni.' Ez azonban másutt is így van az -egész országban, valósággal útlevél kell az egyik faluból a másikba, (Ügy van! a szélsőbaloldalon), mint valamikor a régi cári Oroszországban. (Büchler József: Az árokban elbújnak a csendőrök és úgy fogják meg az úton az t embereket, mint Rózsa Sándor idejében az útonálló betyárok!) Mint valamikor a régi cári Oroszországban útlevél kellett, ha az ember az egyik helységből a másikba ment, a falvak és a tanyák valósággal a megszállás képét mutatják és mindenki, akit nem ismernek, gyanús, utána rögtön megy a kísérő, ha olyan jó szerencséje van, hogy mindjárt le nem tartóztatják. Ezek a hatósági közegek, ezek a hatósági személyek, főleg és elsősorban a rendőrlegénység, a legféktelenebib módon gyalázzák a szo- ! KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IX, ülése 1932 június 10-én, pénteken. 467 ciáldemokráciát, zsidó kommunistáknak nevezik őket a tanyaiak előtt. Azt mondják nekik: «Elmulatják a pénzeteket, házat vesznek azokon a pénzeken, (Büchler József: így tesznek bennünket szimpatikussá!) amelyeket tőletek tagdíj fejében elvesznek». — De meg kell azt is mondanom, el kell azt is ismernem, hogy a szép szót sem vetik meg, a szép szót sem sajnálják néha, amikor valakit vissza akarnak tartani attól, hogy az egyik tanyai pártszervezetbe beiratkozzék, vagy hogy ott dolgozzék. Az egyiknek azt mondják: «Mondja, mit keres maga ott?< Maga becsületes, tisztességes magyarember, miért megy azokhoz 1 ? Azok elveszik a földjüket, mindenkiből városi munkás lesz és a parasztokat le fogják gyilkolni, mint Oroszországban!» Ez hivatalos agitáció a munkásság pártja ellen, (Büchler József: Űgy sem hisz már nekik a paraszt!) amelynek költsége legnagyobbrészt a mi adóinkból van fedezve. Ezt nagyon sokáig nem leszünk hajlandóak tűrni. Büchler képviselőtársam már felolvasta a múltkor a Vitézi Széknek azt a bizalmas rendeletét is, amely szerint támogatni kell a hatóságokat, a rendőrséget és a csendőrséget u szocialista szervezkedés elleni harcban és a vitézeknek teszi kötelességévé azt, hogy figyeljék meg a szocialista agitációkat és szervezkedéseket, hogy a hatóságnak-, a csendőrségnek és a rendőrségnek munkáját megkönnyítsék. (Temesváry Imre: Ez helyes!) Ö is rámutatott két érdekes momentumra ennek a rendeletnek szövegezésében. Én ezeket megismétlem. Az egyik az, hogy ez a rendelet megállapítja tehát azt, hogy a hatóságok harcot folytatnak egy legális parlamenti képviselettel bíró párt országos szervezkedés ellen, a másik pedig az, hogy az a Vitézi Szék, amelynek nincsen semmiféle törvényes alapja, amelynek t munkája és működése, pénzkezelése, ía neki juttatott földekkel való elszámolása ki van vonva a törvényhozás és az egész nyilvánosság ellenőrzése alól, ezzel a bizalmas rendeletével splicliszolgálatra utasítja azokat a tagokat, akik hozzá tartoznak. Mindezeknek a vidéki közigazgatási önkényeskedéseknek teteje, koronázása volt a munkásotthon bezárása. A közigazgatási hatóságok, elsősorban a rendőrhatóságok, hasonlóan a sanda mészároshoz, nem odaütöttek, ahova néztek, nem azt a célt akarták elérni, amelyet állítólag elértek. Bolsevista szervezkedést lepleztek le, amelyet, pesti mintára, kitenyésztve tartottak addigra, amíg erre a leleplezésre szükségük lesz, és amint Matuska bűnügye ürügyévé vált a statáriumnak, úgy ez az állítólagos bolsevista leleplezés is ürügyévé vált a munkásotthon bezárására, ürüggyé vált arra, hogy a pártot, a pártszervezetet kikényszerítsék abból a helyiségből, jól tudva azt, hogy a mi pártszervezetünknek semmiféle hivatalos támogatása, semmiféle szubvenciója nincs, tisztára a magunk erejére, a magunk áldozatkészségére vagyunk kénytelenek támaszkodni, ha tehát ők bolsevista szervezkedés ürügye alatt bennünket a munkásotthonból kizárnak, akkor azt hiszik, hogy azzal, hogy otthonunktól megfosztottak bennünket, meg fog szűnni maga a pártszervezkedés is. A belügyminiszter úr a munkásotthon bezárásával, illetőleg a munkásotthon későbbi kinyitása alkalmával, a pártszervezetnek a munkásotthonból való kizárásával egyszerűen egy magánjogi viszonyba avatkozott be, mert hiszen a pártszervezet annak a munkásotthonnak 63
