Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-102

466 Az országgyűlés képviselőházának . Összeg, mint a fogházbüntetés megfelelőképpen emelkedett. Az átlag 50 pengő és 8 nap, és aki ismeri az eljáró rendőrhatóságot, az előtt előrelátható, hogy azért, hogy ez a büntetés, ez a zaklatás még érzékenyebb legyen, majd abban az időben fogják ezt velünk kitöltetni, amikor a legnagyobb munkaidőben valamit tudnának télire keresni. 50 pengő és 8 nap az átlagbüntetés, de vannak már 30 napra elítéltek is! Es különösen sérelmes ezeknél a tiltott gyűlésekkel foglalkozó tárgyalásoknál az, hogy a kihágási eljárással az egyik kihágási bíró — nincs okom, hogy nevének kimondásától megkíméljem őt, — dr. Papp Menyhért, valóságos agitációt fejt ki a szociáldemokrácia ellen. (Büchler József: Mi jogon?) En szerintem egyeijáró rendőrbírónak az a kötelessége, hogy keresse azt, hogy mi történt, hogy történt-e a törvényekkel vagy szabályokkal szemben valami sérelem. De ezen túl politikai agitációt vinni bele a tárgyalásba, ez a politikai elfogultságnak olyan fokát jelenti, amely, — enyhén szólva, — alkalmatlanná teszi a rendőrtanácsos urat arra, hogy ezekben az ügyekben ítéletet hozzon. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Folyik természetesen a megfélemlítés ezekkel a szerencsétlen emberekkel szemben, és azt kell kérdeznem, hogy valóban tiltott gyűlés-e az, ami miatt őket elítélik, és kérdem: miért nem indítanak eljárást én ellenem is, aki állítólag ezeket a tiltott gyűléseket rendezem odalent? (Temesváry Imre: A mentelmi jog védi! — Kertész Miklós: Az eljárás megindítása ellen nem védi! — Temesváry Imre: De nem jelentették fel. t. képviselőtársamat!) Ep az a dologban az érdekes, t. képviselőtársam, hogy rá akarják vezetni a figyelmét annak a szegény embernek arra, hogy: látod, az, aki ott fölötted áll, menekül, te ellenben lefizeted az 50 pengődet és leülöd a 8 napodat. így akarják őket megfélemlíteni, visszariasztani tőlem azokat is, akik engem csak vendégül látnak odalent a tanyán. ' Nekem nem lehet szavam az ellen, hogy a városban hihetetlen agresszivitással dolgozó klerikalizmus megszólaltatja odafent a szószéken a papokat. Ez végre is az ő dolguk. Azt csinálnak, amit akarnak. De hogy a rendőrtanácsos úr is olyan kifejezéseket használjon ezeken a kihágási tárgyalásokon, amelyeket itt még ismételni is alig akarok, amelyeket azonban a belügyminiszter úrnak és az illetékes föllebbvalóinak elmondottam és felpanaszoltam, ez valóban olyan tűrhetetlen eljárás és olyan elbánási mód, amely megérdemli a legmesszebbmenő kipellengérezést. Ez az egész közigazgatási bíráskodás, amely odalent folyik, ahol vádló, tanú, bíró és ítéletvégrehajtó egy személyben egyesül, minden, csak nem megnyugtató azoknak a szerencsétleneknek számára, akiket az a sors ér utói, hogy ilyen elfogultsággal dolgozó, ilyen elfogultan, politikai agitációval dolgozó rendőrtanácsos elé kerülhetnek. En valósággal azt merném mondani, ha nem ismerném a magyar eljárási módokat, hogy a hivatalos hatalommal való viszszaélésért lehetne ellene pert indítani, de ez olyan hosszú és olyan bizonytalan dolog, hogy erre valóban ráillik az a magyar közmondás, hogy pörli valaki az ördögöt az öreganyjánál. Ügy, hogy én inkább abbahagytam és inkább nem törődöm vele, vagy legalább is addig nem törődöm vele, amíg ez az állapot valahogyan egyáltalában tűrhető. En panaszt tettem annakidején a belügyminiszter úrnál ezek ellen az állapotok ellen, de a belügyminiszter úrnál 2. ülése 1932 június 10-én, pénteken. panaszt tenni nem egyéb egy szembekötősdi játéknál. Nekem megígéri, hogy kivizsgáltatja a dolgot, megígéri a legnagyobb udvariassággal és készséggel, hogy a bajokért elégtételt szolgáltat, a dolog azonban marad annyiban, ahogyan volt, semmiféle változás az elbánásban és eljárásban odalent nem tapasztalható. Beszámológyűlésünket betiltják átlátszó és nevetséges indokokkal. Megmondottam már a múltkor, hogy a tanya udvarán azért nem adnak engedélyt rá, mert alacsony a kerítés, a tanya épületében azért nem, mert a szoba szűk, vendéglőben azért nem, mert a vendéglős fél az italmérési engedély elvonásától. Iskolában, templomban, gazdakörben, ugyebár, felesleges is volna megkísérelni az engedélyt. Ha pedig engedélyezik a gyűlést, akkor azt olyan feltételekhez kötik, amelyeknek átlátszó kicsinyességén csak mulatni lehetne, ha nem volna ez egy jog elkobzása és egy kötelesség megakadályozása. A gyakorlatban tehát teljesen megsemmisül a belügyminiszter úrnak az a kijelentése és megállapítása, hogy a gyűlési tilalom ellenére is a képviselői beszámolók elé nem fog akadályokat gördíteni. Az egyik oldalon tehát megakadályozzák a látogatásokat, megfélemlítéssel, zaklatással, rendőri kísérgetéssel, rendőri felügyelettel, a másik oldalon megakadályozzák a beszámolókat kicsinyes ürügyekkel. Mármost nem tudom, hogy a szociáldemokrata képviselő hova menjen ezek miatt az állapotok miatt védelmet és orvoslást kérni. De ebben a vonatkozásban megállapíthatom azt is, hogy ezek a kivételes állapotok csak szociáldemokrata képviselők számára állanak fenn, hiszen a múltkor éppen mentelmi jog sérelmem bejelentésénél felolvastam a dorozsmai főszolgabíró úrnak azt a köriratát, amelyben bejelenti az egységespárti képviselő úr látogatását, előkészíti ezt a látogatást és autóbuszokat bocsát a tanyai urak rendelkezésére. (Berki Gyula: A képviselő költségére!) Nem keresem, hogy a képviselő fizeti-e az autót, a szolgabíró úr hivatalos köriratát és azt az időt, amelyet hivatalos idejéből erre a célra elvesz, valószínűleg nem fogja megtéríteni. (Ügy van! balfelől.) En .a magam részéről nem is kérem, sőt nem is igénylem azt, hogy az egységespárti képviselő urakéhoz hasonlatosan az én beszámolómat, vagy a mi beszámolóinkat is előkészítsék. (Berki Gyula: Az enyémet sem rendezik, én magam szoktam előkészíteni!) Hiszen a mi beszámolóink és látogatásaink ilyen hivatalos presszió nélkül is túlontúl sikerülnek — legalább is a belügyminiszter úr szerint. Azoknál a bejelentett és előkészített látogatásoknál, amelyek a túlsó oldalon történnek, nincsen kihágás, tiltott gyűlés, ott nincsen beszámoló betiltás, ott nincs a látogatás alkalmával semmiféle rendőri kísérgetés, ellenőrzés és igazoltatás, amely igazoltatásoknak azután nincsen az a következménye sem, amilyen például az én választóim közül többre nézve volt. Az egyik esetről azonban jegyzőkönyvet is vettünk fel, hogy a Képviselőház lássa, hogy milyen módon megy azután a látogatást követő események sorozata. Egy Tóth György nevű szegedgalgonyai lakost citáltak be egy ilyen tanyai látogatás után a felsőtanyai rendőrkirendeltséghez feleségével együtt. Az ilyen becitálás, beidézés természetesen azzal is jár, hogy reggel korán, 8—9 órára becitálják őket és ügyüket csak délfelé, 1—2 óra felé veszik elő, ami azt je-