Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-102

Az országgyűlés képviselőházának IC féltékenyebben őrzik a falusi népet, százszor féltékenyebben őrzik azt az utat, amely a falusi nép megszervezéséhez vezet. Ismétlem, állandó zaklatásoknak, állandó detektív- és rendőrlátogatásoknak voltak és vannak kitéve ezek a pártszervezetek. A pártszervezeti csoportok vezetőségének összejöveteleit is állandó tiltott gyűlésnek minősítik és engedélyezéshez kötik. Egészen bizonyos, hogy az egységespárt vezetőségének üléseivel s így a budapesti központi vezetőségnek üléseivel, de az egyes helyi vezetőségekkel szemben sem gyakorolnak ilyen szigorúságot. De saját magam tapasztalaiból is tudom azt, bogy például budapesti csoportjainknál azt az egyetlen egyszerű gyakorlatot követi a rendőrség, hogy a vezetőségi gyűlések, egy pártszervezet vezetőségének ülései, amelyek legnagyobb részt adminisztratív kérdésekkel foglalkoznak, nem tekinthetők gyűléseknek, annál kevésbbé tiltott gyűléseknek. De úgylátszik, ennél a kérdésnél megint azt kell megállapítanom, hogy a vidék más és elsősorban a falusi nép, a paraszt más. Nekünk nincsenek palotáink és magánhelyiségeink, Nagynehezen, nagy fáradsággal és sok költséggel, a hozzánktartozóknak legmeszszebbmenő áldozathozatalával tudjuk csak ezeknek a pártszervezeti csoportoknak helyiségeit fenntartani. Azok a vendéglősök, akik olyan bátrak, ^ hogy egy-egy ilyen helyiséget átengednek számunkra, odalent állandó rendőri és finánci ellenőrzésnek vannak kitéve. Aki tudja azt, hogy a finánc látogatása az italmérési engedélyekkel kapcsolatban milyen Damokles-kardot jelent állandóan a vendéglős feje felett, az megérti azt, hogy nem szívesen adják át ezeket a helyiségeket, ha pedig már átengedték, akkor az ilyen sorozatos rendőri és finánclátogatás után a legsürgősebben felkérnek bennünket arra, hogy engedjük vissza a helyiséget. Ez a félelem uralja őket akkor is, ha helyiségeket gyűlésre vagy beszámoló céljaira akarjuk kibérelni, fizetni akarunk: a helyiségért, elsősorban és főleg , a tanyai kerületekben. Munkásotthonunkat, amelyet, ismétlem, a legnagyobb áldozatkészség árán tudtunk csak felépíteni és emelni, a detektívek állandóan látogatják. A munkásotthonban az ifjúmunkásokat és a fiatalokat -állandóan makacsul zaklatják, kiutasítják, holott erre még belügyminiszteri rendelet értelmében sincs joguk, mert a munkásotthont megnyitó végzésben maga a belügyminiszter mondja azt, hogy akadályozza meg az, akinek^ szól ez a felszólítás, hogy ezekbe a helyiségekbe a nem szakszervezetekhez tartozó ifjúmunkásokat és tanoncokat beengedjék. Azzal tehát, hogy egyenesen kiemeli, hogy a nem szakszervezetekhez tartozók legyenek eltiltva, önmagában is azt mondja, hogy viszont a szakszervezetekhez tartozó beszervezett ifjúmunkások számára a munkásotthonoknak ezek a helyiségei tehát igenis rendelkezésre állhatnak. T. Képviselőház! Én már emiatt többször panaszt emeltem a belügyminiszter úrnál, panaszt emeltem a helyi hatóságnál is és azt a könnyed választ kaptam rá, hogy ha nincs mit titkolnunk, akkor nem kell félnünk a detektívlátogatástól sem. Erre csak azt tudom válaszolni, hogy a családi otthonoknak sincs legnagyobb százalékukban mit tartaniok és rejtegetniük egy detektív-látogatás elől, mégis furcsának, lehetetlennek és megengedhetetlennek tartaná mindenki azt, hogy ha a detektívek csak ki-be járkálnának valakinek otthonában. . ülése 1932 június 10-én, pénteken. 465 A rendőrség azonban szerető gondoskodásában még ennél is továbbmegy. A gyülekezési tilalmat úgy értelmezi, hogy a törvényhatósági bizottsági tagoknak beszámolójára sem ad engedélyt. A törvényhatósági bizottsági tagok tehát arról a munkásságról, amelyet a város közgyűlésében kifejtenek, megbízóiknak számot nem adhatnak, mert a. rendőrség az ilyen kérelmet egymásután utasítja vissza azzal az indokolással, hogy gyűléstilalom van. Akkor, amikor a többi párt, a közgyűlésben képviselt többi párt soha beszámolót nem tart, amikor egyáltalán nem volt szokásos eddig Szegeden, hogy a közgyűlési munkáról felvilágosítást adjanak megbízóiknak, bizony valóban furcsának és feleslegesnek tűnik fel f a rendőrhatóság előtt, Ihogy a szegedi szociáldemokrata bizottsági tagok viszont a megválasztóikkal szemben való ezt a kötelezettségüket komolyan akarják venni. A rendőrség azonban azon^ a véleményen van, hogy amit nem tesz más párt, azt ne tegyük mi sem, és hogyha másként nem megy, akkor ezt a maga hatalmával — szerintem a maga hatalmával visszaélve (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) — megakadályozza. Odakint, a szegedi tanyákon élő emberek sorsáról, életszínvonaláról csak annyit kell megjegyezni, hogy valósággal ' afrikai, délafrikai állapotok vannak ott, és az emberek olyan kizsákmányoltak, kizsaroltak, elhagyatottak ott, mint a dél afrikai négerek. Odakint a tanyákon is minden beszélgetést titkos gyűlésnek minősítenek és a legkegyetlenebbül üldözik még az egymást meglátogató tanyaiakat is, ha tudják róluk, hogy valamiféle összeköttetésük van velem, vagy a pártszervezettel. (Büchler József: Nem Afrika ez! Ez Ázsia! — Zaj. — Büchler József: Kongó! — Igmándy Aladár: Tehát mégis Afrika!) Aki ismeri a magyar falusi vidékeknek téli életét, az tudja, hogy ez a látogatás rendszeres szokás odalenn a magyar falvakon. Aki tudja azt, hogy a magyar paraszt a téli időszakot arra használja fel, hogy szomszédaival összegyülekezik és ott megbeszéli a dolgokat, az tudja, hogy milyen könnyen lehet ezeket az összejöveteleket tiltott gyűlésnek minősíteni, ezekből a tiltott gyűlés vádját konstruálni. (Kertész Miklós: Csak egy kis rosszakarat kell!) Csak egy igen parányi rosszakarat kell hozzá, az események azonban azt bizonyítják, hogy a rosszakarat parányinál sokkal többnek mondható. Néhány nappal előbb mentelmi jogom sérelmét is bejelentettem és elmondottam akkor, amit most ismételten el kell mondanom, hogy engem is állandóan akadályoznak, még abban is, hogy a választóimmal beszélhessek. Pedig egész fantasztikus bajaik, sérelmeik vannak ezeknek a szerencsétlen embereknek. (Büchler József: Ezért nem hisszük, hogy őszintén hozzák a választójogot, mert ilyeneket csinálnak most is!) Egészen rettenetes bajaik és sérelmeik vannak, az elhanyagoltságukból eredő ezernyi panaszuk van ezeknek a szerencsétlen embereknek, akiknek jórészén jóakarattal, meghallgatással segíteni lehetne, azonban elzárással és súlyos pénzbüntetéssel sújtják még azokat is, akik egyáltalán szóba mernek velem állni. (Büchler József: Hallatlan!) Május 1-éig 172 napi elzárást és több mint 300 pengő pénzbírságot szabott ki ezekre az emberekre az eljáró rendőrhatóság. Május elseje óta természetesen úgy a pénz-