Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-102

478 Àz országgyűlés képviselőházának 102. ülése 1932 június lö-én, pénteken. fenntartásáról nem lehet beszélni, pedig munka is volna. Leállították a munkát és nem folytatják. Micsoda politika folyik itt? Ez igazán teljesen érthetetlen. Arról beszélnek, hogy az üzem deficittel dolgozik, deficites üzemet pedig fenntartani nem lehet. En megmondom egészen nyíltan, hogy az állami vas-, acél- és gépgyáraknál elsősorban az a baj, hogy van egy úgynevezett központi igazgatás, amelyben az adminisztráció túlon-túl van méretezve s ez az adminisztrációs túlméretezés nehezedik rá_ a gyártásra, ezért válik a gyártás olyan drágává, vagyis ezért áll elő az úgynevezett deficit. De van még egy másik baja is az állami gépgyáraknak. Itt ugyanis a nyugdíjösszegek körülbelül 4,700.000 pengőt tesznek ki. Ez a gyártást terheli, tehát megdrágítja a gyártást és előidézi ,ai deficitet. Ez azért van, mert az állami vas-, acél- és gépgyáraknak békében volt egy jól megalapozott nyugdíjalapjuk, azonban itt az történt, ami sok más hasonló intézménynél: kitört a háború, odaadták a pénzt, amely minden körülmények között biztonságot nyújtott a nyugdíjak fizethetésére. Odaadták hadikölcsönre és egyéb állami papírokra a pénzt csaknem az utolsó fillérig és itt állnak most ezek a nyugdíjintézetek egy fillér tartaléktőke nélkül és az üzemi gyártásból elért hasznot kell felhasználni arra, hogy a nyugdíjra szükséges összeget biztosítani tudják. Ilyen körülmények között természetes, hogy nem tud rentábilis lenni az üzem és nem tudja felvenni megfelelő módon a magániparral a versenyt. Csak akkor tudja felvenni a versenyt, ha mindezektől mentesítjük, ha megszabadítjuk attól a nehézkesen mozgó központi adminisztrációtól, amelyről órákig tudnék beszélni, hogy miképpen nehezíti meg magát a gyártást. Ha szabad egy pillanatra untatnom a törvényhozást, csak^ azt mondom el, hogy amíg egy munkás akármilyen szerszámot, fúrót vagy bármely eszközt, anyagot a munkájához megkap, végig kell mennie az adminisztrációnak mindenféle tortúráján, végig megy 20—25 kézen az ő bárcalapja. Amíg végre megkapja azt a szerszámdarabot vagy azt a munkaanyagdarabot, sokszor annyi időbe kerül vagy annak sokszorosába, mint amennyi ideig eltart maga az a munka, amit el akar végezni. (Buchinger Manó: Lehetetlenség!) Igenis, lehetetlen ez az állapot. Ez így van, bizonyítani tudom. (Büchler József: Ezért van deficit!) Lehet-e tehát csodálni, ha deficit van ebben az üzemben. A nehézkesen mozgó állami bürokratikus berendezés idézi elő a deficitet, amit még fokoz az, hogy mivel az állam elvette a nyugdíjalap pénzét, most a gyártásból megmaradó feleslegből akarja a nyugdíjakat is biztosítani. Ez így nem lehetséges, éppen ezért nem volna szabad ennek tovább is így maradnia. Különösen áll ez a diósgyőri vasgyárra. Ezt deficites üzemnek tüntetik fel, bár hangsúlyozottan ismétlem, hogy ha mindezektől szabadul ez' az üzem, akkor be lehet bizonyítani, hogy igenis, fel tudja venni a versenyt a magániparral és nem deficittel, hanem haszonnal fog működni. Itt meg kell még említenem azt is, amit ugyancsak az állami bürokrácia idéz elő. Van ennek a diósgyőri vasgyárnak egy lakótelepe, iahol munkások laknak. Ezeknek a munkáslakásoknak nem egyike-másika, hanem egész sor háza már olyan állapotba jutott, hogy valósággal embertelenség abban embereket tartani, nem is beszélve arról, hogy a lakást nem ingyen kapják, hanem fizetniök kell érte, beszedik a házbéreket, tatarozásról azonban egyáltalában nem gondoskodnak. Hiábavaló a munkások kérelme. Az egyik ház tetőzete teljesen megrongálódott, a másiknak a gerendázata jutott rossz állapotba, a harmadiknak a falai jutottak olyan helyzetbe, hogy minden körülmények között javításra szorulnak, azonban hiába minden kérés, ez nem használ. Az állami bürokrácia nem jut odáig, hogy emberileg lakható állapotba hozzák ezeket a lakásokat. Tekintettel arra, hogy beszédidőm már lejárt, — bár a megajánl ás i törvényjavaslathoz még bőséges kritikám volna, mert amiket ez. ideig elmondottam, megközelítőleg sem merítik ki azt a kritikát, amelyet joggal lehet a megajánlásai javaslattal és az általános kormánypolitikával szemben felsorakoztatni — befejezem beszédemet és pedig azzal* hogy újra figyelmeztetem a törvényhozást, figyelmeztetem a kormányt, kérem ezt a testületet, hogy még mielőtt teljesen összeomlik egész, közgazdasági életünk, még mielőtt a munkanélküliek teljesen elveszítik minden türelmüket, jó lesz meggondolni: lehet-e ezt a politikát tovább folytatni, lehet-e emberek tízezreit, százezreit lassú éhhalálra ítélni, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) avagy pedig igenis, az utolsó pillanatban megteszik azokat az intézkedéseket, amelyekkel meg lehet óvni az értékes munkaerőt a jövőnek, a társadalomnak, az országnak. T. Képviselőház! Minthogy én ettől a kormányzati rendszertől semmi jót nem várok, a megajánlási törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik! Brandt Vilmos jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház! A régi világban a távollevőknek voltak követeik a parlamentben. Most távollevő követek vannak a jelenlevő nemzetnek képviseletében. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. ~ Kabók Lajos: Ügy van! Ez igaz! — Felkiáltások jobbfelől: Ott is! — Berki Gyula: Különösen abban a mezőben, ahol az előkelőségek ülnek!) Amikor a Házban körülnézek, mélységes fájdalommal tölt el t. Képviselőház, hogy olyankor... (Büchler József: önöknek a törvényjavaslata! önök akarják megszavaztatni! — Huszár Dezső: A képviselők egyaránt kötelesek megjelenni!) Elnök: Csendet kérek. (Büchler József: A 12 órás ülést önök kérték! — Kabók Lajos: Azoknak kell itt lenni, akik megszavazták a 12 órás ülést!) Csendet kérek! (Berki Gyula: Az ellenzéki követnek is kell kötelességet teljesíteni! — Kabók Lajos: Kötelességük önöknek itt lenni, akik 12 órás ülést kértek! — Berki Gyula: Itt vagyok! Keggeltől estig itt vagyok! — Zaj.) Csendet kérek. Gál Jenő: T. Képviselőház! A kölcsönös szemrehányás nem mentség. Az azonban parlamentáris országokban kétségtelen, hogy ha a kormányzat a maga részére bizalmat kér, a bizalmi kérdés tárgyalásánál annak a pártnak, amely bizalmával a kormányt megtiszteli, jelen kell lennie és részt kell vennie egy olyan tárgyalásban, amelynél szállítania kell a bizalmat. (Berki Gyula: Jelen van!) De az a sztrájk, amelybe belefogtak és amely most már a 12 órás ülések megszavazása után itt lábrakapott, kissé különös. A mélyen t. többség sztrájkol és nem vesz részt a vitában. (Zaj és ellenmondások jobbfelől-) Méltóztassék nézni, egymásután csak az ellenzék szónokai vesznek