Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-95

Az országgyűlés képviselőházának 95. csenek arányban, üdvöset alkotni nem lehet. A kamarák nagy feladatkörükhöz és kötelességteljesítésükhöz csak egy jogot nyertek, hogy a gazdaközönségtöl, ha közvetett úton is, de adófilléreket szedhessenek. - Ez viszont a népnevelés terén elhanyagolt és szervezetlen gazdatársadalmunkat a r kamarákkal szemben nagyrészben elidegenítette. Hozzájárult ehhez még az is, hogy a már meglevő gazdasági egyesületekbe tömörült gazdatársadalom és a kamarák szükségességét átérző gazdák között bizonyos antagonizmus fejlődött ki, amely ismételten a gazdatársadalom széthúzásához vezetett. A gazdatársadalomnak ezen két irányú elhelyezkedése következtében a tradíciókban gazdag és éppen ezért értékes vármegyei gazdasági egyesületek, amelyek a kamarák megalakulása előtt a gazdatársadalomnak otthonait képezték, ma nagyon sok helyen már az elmúlás szélén vannak, a nagyjelentőségű mezőgazdasági kamaráknak pedig elsősorban alsó fórumai, így a járási és vármegyei gazdasági bizottságok pedig legtöbb helyen egyáltalában nem élnek és nagyon kevés azoknak a száma, amelyek áldásos működést fejtenek ki. Itt is az alapvető hibára kell rámutatnom és pedig arra, hogy jogok megadása nélkül nem lehet kötelességteljesítésre számítani. Szükségesnek tartom ezenkívül a gazdasági t felügyelőségeknek egészen a községekig való átszervezését és a gazdasági felügyelői kar munkakörének és a járásokat vezető szolgabírákkal való szolgálati viszonyának a mainál egészségesebb alapon való megszervezését. Ebben az irányban évek óta szerzett tapasztalataim megerősítettek abban a felfogásban, miszerint múlhatatlanul szükségesnek tartqni a földmívelésügyi kormányzat decentralizálását. Ebben a meggyőződésemben megerősít az az igazság is, hogy nagy és maradandó alkotás csakis a való élettel történő legszorosabb együttműködésből fakadva sikerülhet. A legnagyobb elismeréssel, a legnagyobb megbecsüléssel adózom és a legnagyobb szeretettel gondolok a földmívelésügyi minisztérium tisztviselőkarára, de mégis azt mondom, hogy a szembenálló szép, de rideg kőpalotában, amelyben nem érezni a föld szagát, nem látni á búzakalásztáblák ringását, ott, ahol csak aktákat látunk, ahol ezek az akták kell, hogy fásulttá tegyék a lelkeket, meggyőződésem szerint új életet nagyon nehéz fakasztani. Az elmondottak következtében azzal a tiszteletteljes javaslattal fordulok a kormányhoz, hogy a mezőgazdasági kamarák, a gazdasági egyesületek és a gazdasági felügyelőségek egybeolvasztása és átszervezése képezze alapját a^ földmívelésügyi kormányzat decentralizálásának. T. Ház! Agrárállam vagyunk és amikor nagy céljaink elérésére a garanciát a nemzetnek, mint egy embernek összekovácsolásában látjuk, — mint ahogy szent hitem szerint abban kell látnunk — akkor meggyőződésem szerint kiküszöbölendő mindazon lehetőség, amely alkalmas arra, hogy szétválassza, széttagolja a magyar gazdatársadalmat, viszont megteremtendő mindazon lehetőség, amely előfeltétele annak, hogy a nemzetfenntartó magyar vidék az ő mindennapi életében az államhatalomnak mélységes fajszeretetből fakadó és a való élethez idomult fenhatóságát, nemcsak ellenőrzést, hanem támaszt jelentő bensőséges közelségben érezze magához. En a t. földmívelésügyi miniszter úr iránt a legteljesebb bizalommal yij seltetem és meggyőződésem, hogy kiváló egyéni tulajdonságai és nagy tapasztalatai réKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IX. ülése 19$2 június 2-an, csüiörtökön. 65 vén ő a legalkalmasabb ezen szervezés keresztülvitelére és így engedje meg, hogy tisztelettel felkérjem őt annak mielőbbi megteremtésére. T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy most áttérjek a népnevelés kérdésre. En ez alatt nem .az iskoláztatást, hanem a nép lelkének és jellemének egészséges irányban történő formálását és fejlesztését értem, mert bizonyos az, hogy bármennyire is rendeződjenek az országnak gazdasági kérdései, a reánk váró nagy és nehéz feladatokkal csak akkor fog a nemzet megküzdeni tudni, ha lelki és szellemi emelkedettsége arányban fog állani azokkal a nagy problémákkal, amelyeket, hogy el ne pusztuljon, meg kell oldania. Talán különösmek hangzik, de én ezt a szervesen (kiépítendő népnevelést nem az analfabéták rétegénél gondolom megkezdeni, hanem a vidéki tanyai és községi életnek nem kis résziben felelősség nélküli vezetőinél, akik legtöbbször a gazdakörnek és az ipartestületnek falait is csak kívülről nézik. En a gazdatársadalom, a magyar vidék hivatott vezetőinek a földbirtokos osztályt tartom, mely — tisztelet a kivételnek, és ezt mély fájdailommial kell kijelentenem — egyéni súlyos küzdelmeiben sokszor megfeledkezik saját vérének, saját fajtájának szükségszerű vezetéséről. (Ügy van! Ügy van!) Itt kell a nemzetnevelésnek, a fegyelmezésnek és kötelességfelébresztésnek nagy munkáját megkezdeni, mert elsőrendű fontosságú az, hogy a magyar vidék vezető társadalma a honpolgári kötelességek gyakorlásában példaadóan járjon el. (Ügy van! Úgy van!) A népnevelésnek évszázados bűnös mulasztásait ezideig^ tulajdonképpen általánosságban csak egy^ intézmény, az úgynevezett iskolánkívüli népművelés volt hivatva pótolni, sajnos, nem sok eredménnyel, mert ezeknek a népművelési bizottságoknak sem adatott meg sem hatáskörben, sem anyagiakban az, ami mellett a nagy cél érdekében eredményesen dolgozhattak volna. A népművelési bizottságok egyrészt anyagiak, másrészt hatáskör nélkül a modern technika vívmányait meg csúfoló egy-két vetítőgéppel, vagy mozigéppel felszerelve igyekeztek eredményeket elérni, azaz egyrészt lebecsülték a magyar vidék értelmi színvonalát, másrészt nem tartották szükségesnek, hogy a mindennapi élet minden vonatkozásában tudatos célkitűzéssel járjon el. T. Ház! Eredmények elérésének alapfeltétele — az anyagiakon kívül — a hatáskör ós az, hogy az ebből a hatáskörtbői fakadó eredmények két egymással párhuzamosan haladó erőforrásból, még pedig a fegyelmet követelő erőből és a mindennapi életen felülemelkedni tudó fajiszeretetből fakadjanak. Fegyelmezni Jcell egész közéletünket, de úgy, hogy ez a fegyelem a nemzet józan polgári lelkét örömmel töltse el» Mit érnek a hetenként vagy havonként megtartott, silány felszerelésű, unalomig okosító előadások, amikor a község lakossága, különösen fiatalsága, mindennapi életében szervezetlenül, fegyelmezetlenül éli életét? Ismerek például egy környéket, ahol a mozik heteken keresztül egy filmmel gyönyörködtették a publikumot és ennek a filmnek az érdekében amerikai ízű propagandát fejtettek ki. Ennek a filmnek az volt a címe, hogy: «Zoro és Huru, meg a görlicék.» T. Ház! Zorökkal, Hurukkal, meg görlicékkel nem lehet nemzetet naggyá nevelni. (Taps jobbfelől.) Ha anyagiakban nem jut egy krajcár sem semmire, a nemzet lelki 9