Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-95

50 Az országgyűlés képviselőházának 91 zottak el, a jobboldal némán hallgatta azokat a bírálatokat, amelyeket ilyen vonatkozásokban a költségvetések kapcsán tettünk. Ez azonban a jobbik eset volt, mert az ellenvetések egész tömegével is találkoztunk. Amikor a mezőgazdasági konjunktúra kellős közepén rámutattunk arra a körülményre, hogy ennek a kedvező gazdasági konjunktúrának egyszer vége lesz, és fel kell készülnie a magyar mezőgazdaságnak az elkövetkezendő eshetőségekre egyrészt a mezőgazdaság átszervezésével, másrészt pedig külkereskedelmi kapcsolataink m.egteremtésével, akkor azt hangoztatták a túlsó oldalon, hogy minden búzaszemünk aranyat ér, és mosolyogtak azokon a megállapításokon és bírálatokon, amelyeket a költségvetéssel kapcsolatban tettünk. Rámutattunk itt mindazokra az eshetőségekre, amelyek a kormány előrelát tásának hiánya következtében feltétlenül bekövetkeznek. Méltóztassék elővenni azokat az orj szággyűlési naplókat, amelyek költségvetési beszédeinket magukban foglalják, és szomorúan igazolva látnak majd bennünket megállapításainkban. Csak az volt a baj, hogy mivel baloldalról hangzott el a bírálat, balodalról hoztuk a javaslatokat, «csak azért sem» fogadták el ezeket a javaslatokat, ismétlem, a kedvező konjunktúra közepette. Nagyon furcsa képe van most az országgyűlésnek. A költségvetési vita során felszólalt képviselők között egyetlenegy sem Tolt,, — nagyon tiszteletreméltó kivétel az előadó úr — aki azt mondta volna, hogy a mezőgazdasági termelés terén a költség-vetéssel kapcsolatban minden úgy van jól, ahogy a kormány akarja és a kormány csinálja. Egyetlen egy képviselő sem szólalt fel a túloldalról, aki a kormány előtt meghajtotta vona az elismerés zászlaját, hanem minden képviselő úr, még azok is, — ismétlem — akik ott ülnek a kormány r háta mögött, akik _ támogatják ezt a kormányt, ezt a politikai irányzatot és azt a törekvést, amely gazdaságitéren is, mezőgazdasági vonatkozásban is idefejlesztette a helyzetet, azok is^ sorra-rendre kritikai megjegyzésekkel kísérték a' költségvetést, sőt súlyos kívánságokat is állítottak fel a. költségvetéssel kapcsolatban, mondhatnám, ultimátumszerű követeléseket is állítottak fel a t. túloldalról a kormányzattal szemben. Itt van a kamatprobléma. Mi mondtuk talán először itt, (Ellenmondások a jobboldalon.) hogy ha így mennek a kartellkapitalizmus útján, ha így teszik szabaddá a pénzintézetek munkálkodását, megölik a termelést. Akkor süket fülekre találtunk a t. túloldalról. Mi voltunk azok, akik sürgettük annakidején a bennünket környező államokkal való gazdasági kapcsolatok megteremtését. Amikor Mayer volt földmívelésügyi miniszter úr teveháton Afrikában kereste a gazdasági kapcsolatokat és gazdasági összeköttetéseket, (Derültség.) mi már akkor hangoztattuk, hogy nem Afrikával, hanem a körülöttünk lévő azokkal^ az államokkal kell a gazdasági érintkezést és kapcsolatot megkeresni terményeink értékesítésénél, amely államokkal most már az előadó úr is és á többi felszólaló képviselő urak is szeretnék — meglehetősen megkésve — a gazdasági érintkezést és kapcsolatot megtalálni terményeink elhelyezése érdekében. De itt vannak a devizanehézségek is. Hát nem erről az oldalról tették először szóvá az értékesítés megszervezését, a termelés átszer. ülése 1932 június 2-án

f csütörtökön, vezését, azokat a kartellproblémákat, amelyeket minduntalan érintenek a t. túloldalról anélkül, hogy levonnák szükségszerűleg a helyzet konzekvenciáját és végre valahára a a szavakon túl tennének is ezen a téren valamit? (Farkas István: Kartelltörvény van, de nincs végrehajtva!) Önök olcsó kamatozású pénzeket akarnak. Készséggel támogatjuk önöket óbben a törekvésükben és elmegyünk odáig, ameddig az önök pártvezére elment, habár bennünket akkor demagógiával vádolnának, (Ellenmondások a jobboldalon. — Farkas István: Amikor ott ült Bethlen István a miniszterelnöki székben, mást mondott!) ha 2%-os kamatozású pénzt hangoztatnánk itt. Amikor önök kamatleszállításért harcolnak, itt ezekben a padsorokban ellenvetést nem találnak, ebben mi támogatjuk önöket. (Elénk helyeslés a jobboldalon^) De ez neesak pillanatnyi jelszó maradjon, mint már annyiszor azok a törekvések, amelyek mint egészséges törekvések hangzottak fel a túlsó oldalról, de valalhogyan mindig megalkuvás tárgyává^ tétettek, ami azután azt a helyzetet eredményezte, amelyben most képviselőtársaim nagy része van, s amely helyzetnek következtében adtak talán hangot a kamatleszállításnak a t. túloldalról is. Rátérek ezután magára a költségvetésre. Nagyon érdekes és tiszteletreméltó buzgósággal védelmezte meg az előadó úr ezt a költségvetést, annak talán egypár hiányosságaira rámutatva. Minden évben hallottam, amióta képviselő vagyok, amikor a földmívelésügyi tárcát tárgyaltuk, hogy ugyanilyen buzgalommal védték a földmívelésügyi költségvetést. A földmívelésügyi költségvetéssel szemben mi más álláspontot képviselünk, mint a hatalmi tárcákkal szemben. A földmívelésügyi tárcát mi produktiv tárcának tekintjük. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Másnak tekintjük, mint a hatalmi tárcát, ahol improduktiv kiadások tétetnek. Éppen azért kifogásoltuk elég gyakran azt a szomorú tényt, hogy bár minduntalan arról beszélünk, hogy agrárország vagyunk, mezőgazdasági termelésünket fejleszteni kell, népünk értelmiségi színvonalát emelni kell, hogy megtanulja a mezőgazdasági termelést, hogy megtanulja az elhelyezkedést a mezőgazdasági termelés terén a világversenyben, annak ellenére mindig azt láttuk, hogy a földmívelésügyi tárca a lehető legsilányabban dotált tárcák egyike volt. (Mikecz István: Ebben igaza van! — Malasits Géza: A békebeli 120 millióval szemben 28 millió e tárca költségvetése!) Ha megnézzük ezt a tárcát, azt látjuk, hogy a nyolcadik helyen kullog és utána már csak két tárca van,, amely még kevesebb összeget foglal magában, mint a földmívelésügyi tárca. Az előadó úr, amikor megokolja, hogy miért 28 millió pengő a földmívelésügyi tárca kiadási tétele, azt mondja: tekintettel azokra a súlyos nehézségekre és gazdasági s pénzügyi szempontokra, amelyek szükségessé tették, hogy általában az egész költségvetésnél bekövetkezzék a 800 millió pengőre való redukció, tették szükségessé azt is, hogy ilyen szűk keretek közé szorítsák a földmívelésügyi tárcát. Én ezt az okoskodást nem fogadom el és nem is fogadhatom el. Miért? Mert akkor, amikor a termelés átszervezését meglehetősen későn akarják keresztülvinni, amikor végre félhallik az az egészséges hang a mezőgazdaság köréből, melyet a kényszerűség diktál, s amely azt célozza, hogy a mezőgazdasági termelés, szervezés és értékesítés terén, a kényszerűség