Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-103

Az országgyűlés képviselőházának 1 utolsó karikagyűrűiteket is áldozzátok fel, mert minden fillérnyi segítség megsegíti katonáinkat a fronton a hazáért való szenvedésben. Elvitték apró kisexiszteneiák, cselédek a megtakarított pénzüket, öregedésnek induló házaspárok egy életen át megtakarított filléreiket vitték el oda hadikölcsönt jegyezni. Számítottak arra, hogy majd nekik, amikor megrogynak az inaik, amikor már nem lesz munka, amikor már nem tudnak többé kenyeret keresni, ott majd meglesz a jövedelmük, amely szerény jövedelem az ő kölcsöneik után biztosítja életüket a legszűkösebben. Es most mit látunk? Azt, hogy ezekkel a hadikölcsönjegyzőkkel szemben is olyan szívtelen kíméletlenséget tanúsított a kormányzat tíz esztendőn keresztül, hogy annak igazi jellemzésére szükséges szavakat ennek a Háznak házszabályai nem engedik használni. Kíméletlenség és szívtelenség volt a határt az 5000 aranykoronásoknál megállapítani, mert segélyt csak 5000 aranykoronán felül jegyzők kapnak. Ezernyien és tízezernyien vannak olyanok, akik 2—3—4000 aranykoronát adtak oda, akik odaadták utolsó mindenüket, akik szegénységükben összegyűjtött filléreiket vitték oda, amit megkoplaltak^ és most ezeknek az 5000 aranykoronán alul jegyzőknek semmit sem adnak. Igazságtalanság, kíméletlenség és lelketlenség kell ehhez. Tíz esztendőn keresztül követeltük, hogy ezek részére is adják meg azt, ami őket megilleti, adjanak a hadikölcsönjegyzők részére becsületes ellenértéket ezért az áldozatért. Tíz esztendő után ezeknek az előkelő ajkakról elhangzott Ígéreteknek ellenére azt kell látnunk a legutolsó költségvetésben is, hogy a hadikölcsönjegyzőknek nyújtandó segélyt is megrövidítették. T. Képviselőház! Akkor, amidőn azt látom, hogy minden törekvésünk, amit tíz esztendő óta itt kifejtünk a munkásság érdekében, a falu népe érdekében, a kiskereskedők, iparosok, a hadirokkantak és özvegyek érdekében és a hadikölcsönjegyzők érdekében, teljesen meddőnek mutatkozik, nem marad részünkre más, mint ismételten és ismételten visszatérni oda, arra az útra, amelyen mi az első esetben megindultunk. Miután ez a Képviselőház nyiltszavazásokkal, különböző terrorisztikus eszközök igénybevételével verődött össze; miután a legutóbbi választásoknál a. hivatalos terror minden eszközét igénybevették, hogy egy kormányzó többséget itt össze verbuváljanak; és miután ez a parlament összetétele alapján sem alkalmas arra, hogy ettől a parlamenttől valamit is várhassunk az ország lakossága érdekében; ezért ismételten csak a következőket mondom: Most befejezzük a felhatalmazási javaslat vitáját. Tessék a kormánynak haladéktalanul beterjeszteni az általános, titkos választójogról szóló javaslatot, még a nyári szünet előtt megszavazzuk, tessék feloszlatni a Házat és tessék ősszel új képviselőválasztást elrendelni. (Berki Gyula: ősszel lehet, de nyáron nem!) Az egyesek érdeke nem számít, itt az ország érdekéről van szó, mert az az erős hitünk és meggyőződésünk, hogy míg ez a nyiltszavazásos parlament együtt ül, addig ennek az országnak dolgozó népe és ennek az országnak dolgozó exisztenciái semmi jót nem várhatnak. Miután ennek az országnak népe 1914 óta, amióta az első ágyú eldördült, végigjárta a krisztusi szenvedések kálváriáját, megismétlem és megismételjük a kormány felé: elég volt ebből, tessék lehetővé tenni, hogy végre annyi szenvedés után ennek az országnak lakossága olyan élethez jusülése 1932 június 11-én, szombaton. 533 son jogi és gazdasági téren és a szabadság terén, amely őt megilleti. T. Ház! Miután ebben a felhatalmazási javaslatban -sincs jele annak és a költségvetési javaslatban sem volt, hogy arra következtethetnénk, hogy a kormányban az erre irányuló szándék megvan, éppen azért a felhatalmazási javaslatot nem szavazom meg. (Helyeslés a szélsőbalodalon.) Elnök: Szólásra következik

1

? Brandt Vilmos jegyző: Mojzes János! Mojzes János: T. Képviselőház! Mielőtt beszédemet megkezdeném, tisztelettel kérem a tanácskozóképesség megállapítását. Elnök: A tanácskozóképesség megállapítása céljából intézkedni fogok a Házban tartózkodó képviselő urak megjelenése iránt. Addig a képviselő úr beszédét megkezdheti. Ha öt perc múlva sem lesz tanácskozóképesszámban együtt a Ház, az ülést fel fogom függeszteni. Mojzes János: T. Képviselőház! Nem kívánok részletesebben foglalkozni az előttem szólott Esztergályos t. képviselőtársam beszédével, minthogy az általa elmondottak túlnyomó részével, sőt mondhatnám, egészével teljesen egyetértek. Egyetértek vele abban ia< kérdésben is, hogy ezt az appropriációt én sem szavazom meg, nem szavazom meg több okból. Elsősorban is, mert bizalmatlansággal viseltetem a kormány iránt, amely több, mint 9 hónapos működése alatt teljesen tehetetlennek bizonyult minden fontosabb feladattal szemben. Több, mint 9 hónapos működése alatt egyetlen fontosabb problémát nem tudott megoldani, sőt a legfontosabb feladatokkal szemben határozottan struccpolitikát folytatott. Nem fogadhatom el ezt az appropriációt abból a további okból sem, mert nem tudom, hogy ez az appropriáció tulajdonképpen kinek, vagy melyik kormánynak szól. Hogy nem a Károlyi-kormánynak fog szólni, ez a tény már kétségtelen. De azon további okból sem szavazhatom meg ezt az lappropriációt, mert ez a kormány nem támaszkodik itt egy olyan törvényhozásra, amely valóban reprezentálná a nemzet akaratát és mert egyáltalában kétséges, hogy vájjon van-e ennek a kormánynak olyan többsége, áll-e e mögött a kormány mögött olyan többség, amely feljogosítaná ezt a kormányt arra, hogy az ügyeket tovább vihesse. Mert azok a jelenségek, amelyeknek a legutóbbi napokban szemtanúi voltunk, éppen az ellenkező meggyőződést érlelhették meg bennünk. Nem szavazhatom meg az appropriációt amiatt sem, mert a kormány politikáját nem látom megfelelőnek a nemzet egyetemes érdekei szempontjából. Ez a politika tulajdonképpen nem egyéb, mint folytatása az elmúlt tíz év teljesen elhibázott gazdasági és pénzügyi politikájának. Ennek a tízéves rendszernek a gazdasági és pénzügyi politikája pedig azt az egy kézzelfogható eredményt produkálta csak, hogy ez az ország és különösen az ország alapeleme, iá mezőgazdaság, teljesen eladósodott. Egy olyan országban, ahol a legfontosabb termelési ág a mezőgazdaság, ahol a többi termelési ágak boldogulása is a mezőgazdaság prosperitásától függ, a helyes és iái nemzet egyetemes érdekeinek megfelelő politika csak az olyan gazdaságpolitika lehet, amelynek iránya teljesen megegyezik a legfontosabb termelési ág, a mezőgazdaság érdekeivel. Helyes agrárpolitika pedig egy olyan országban, ahol egy négyzetkilométeren 94 ember él, ahol tehát már a nagy népsűrűség miiatt is a kisbirtok-