Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-103

532 Az országgyűlés képviselőházának 103. illése 1932 június 11-én, szombaton. gas ,iövédelmekhez, amelyeket egy maroknyi kartelligazgató élvez ebben M országban f akkor, amikor odáig megy a pénzügyi kormányzat és az egész kormányzat, hogy például nemcsak a 80—100 pengős fizetésű köztisztviselőktől vesz el 20 pengőt, ami pedig kenyérre kellene a családnak, de odáig mennek, hogy^ a rendőrlegénység élelmezéséből napi 17 fillért vesznek el. Amikor annak a közrendőrnek napi 17 fillérére is szüksége van ennek a kormánynak, akkor bűn a tisztesség ellen, bűn az erkölcs ellen ... Elnök: A képviselő urat e sértő kifejezéséért rendreutasítom. Esztergályos János: ...bűn a józan ész ellen, hogy ugyanakkor engedték, hogy a nagybankok tönkretegyenek száz- és százezer apró kisexisztenciát, amikor pedig a bankok úgy felhizlalták magukat, amire az országban eddig példa nem volt. En^ tehát azt kérem, hogy emberies politikát csináljanak az urak, vagy pedig ha nem akarnak, akkor takarodjanak a fórumról. Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék ilyen kifejezéseket használni, hanem méltóztassék a parlamenti illem által megkívánt kifejezésekkel élni. Esztergályos János: T. Ház! A múltkor azért kaptam rendreutasítást, mert azt mondtam, hogy pusztuljanak, most parlamentáris akartam lenni. (Derültség. — Eckhardt Tibor: Még egy synonimát kell kitalálni!) Nehéz kitalálni. (Derültség.) De itt vaoinak a háború áldozatai. Itt vannak a hadirokkantak, a hadiözvegyek, a hadiárváik, a hadilkölcsön jegyzők, akikkel szemben . az állam adott szava köti a kormányzatot, hogy a meghozott áldozatok ellenében ,az ellenértéket meg fogják találni azok a félistenek, akik hosszú esztendőkön keresztül ott rothadtak a lövészárCkok pocsolyáiban, akik feláldozták egészségüket, testi épségüket, akik életüket áldozták fel, és itt maradt az anya, a hitves, a gyermek. Ezeknek azt Ígérték, amikor felvirágozva elmentek zeneszó mellett a pályaudvarra, hogy ha majd hazajönnek, akkor a nagy áldozatok után meg fogják találni ebben az országban az emberhez méltó életet. T. Képviselőház! Tizennégy esztendeje annak már, hogy az utolsó ágyúdörgés elhangzott, tizennégy esztenldleje annak, hogy béna és csonka testüket hazavonszolták idegen: területek frontjairól a magyar bakák, a magyar katonák, tizennégy év óta várják azt, almit nekik beigértek, várják laizt, íbogy emberhez méltó élethez jutnak. Tíz esztendő óta, mióta mi. szocialisták, itt ülünk ezekben a padokban, minden aidlandó alkalmat megragadtunk larra, hogy felszólalásainkban követeljük a kormányzattól, hogy teljesítse azt a becsületbeli kötelességét, amellyel tartozik a háború károsultjainak, hogy adjanak a hadirokkantaknak emberhez méltó életet s tegyék lehetővé azt, hogy az a hadiözvegy, iaki mindenét elvesztette, aki a. legszentebbjét elvesztette, aki gyermekeinek atyját, az ő kenyérkeresőjét, ápolóját és támogatóját elvesztette, emberhez méltó; életet _ élhessen, hogy neki emberhez méltó életet biztosítsanak, hogy a hadirokkantaknak, a hadiárváknak olyan fizetést, olyan járulékot adjanak, amely mentesíti őket a gondoktól. A válasz mindig az volt, — nagyon előkelő miniszteri ajkakról hangzott el évekkel ezelőtt — hogy az állam legfőbb gondját képezi az, hogy a hadirokkantak, ia hadiözvegyek, a ha)clïikarosultak megkapják azt, amit ők kívánnak. T. Ház! Az előkelő ajkak elnémultak, d« nem némultak el, mert nem némulhattak el azok, akik teljes joggal igényt tartanak arra, Ihiogy velük szemben a kormányzat megértő legyen és nekik becsületes emberi életet biztosítson. Azokkal a pénzekkel, amelyeket itt különböző címeken elherdáltak, amelyeket különböző luxuscélokra elköltöttek, — nem beszélek most már a lillafüredi botrányos építkezésről éís költekezésről, de beszélek egyéb különböző luxusdolgokról, mint amilyen például a szegedi amla-asztalterítő, amely 200.000 r pengőbe került, mint amilyen egy angol fajménnek behozatala, amely 360.000 pengőbe került és végig végtelen számokat lehetne felsorolni, amelyek nélkül ez a szerencsétlen, agyongyötört ország meglehetett volna — ezekkel a pénzekkel segíteni lehetett volna ezeknek a szerencsétleneknek nyomorán és szenvedésein. Ugyanakkor, amikor ismételten elhangzott, hogy nincs pénz a hadirokkantak részére, nincs pénz a hadiözvegyek részére, akkor egész vígan osztották — nem a hadirokkantak, hanem előkelő magyar urak hozzátartozói részére a megélhetést biztosító különböző engedélyeket- Moziengedélyeket, trafikengedélyeket osztogattak olyanok részére is, akik a trafik felé talán egy esztendőben egyszer mentek el, amikor be kellett hajtani, illetve fel kellett venni abból a trafikból vagy moziból eredő jövedelmet. (Berki Gyula: Elég helytelen! Bizony!) T. képviselőtársam, erre az volna az illő válasz^ hogy jobb ma egy megtért bárány... (Mojzes János: Mint holnap egy megtérő elefánt! — Derültség.) Így valahogy, t. képviselőtársam. Én azonban félhívom t. képviselőtársam figyelmét, aki tíz esztendő óta ül azokban a pad'okban, (Berki Gyula: Tizenkét esztendő óta!) — igen, tizenkét esztendő óta — hogy ezen tizenkét esztendő óta t. képviselőtársam sem csinált egyebet, aimiiCkor itt mi követeltük a hadirokkantak, a h'adikárosultak részére azt, ami őket joggal megilleti,—mint ellenünk szólt. (Berki Gyula: Ugyan! Ugyan! — Eckhardt Tibor: Félévig ellenzéki volt! Egy fejbólintással leszavazta azt, amit mi itt követeltünk! — Berki Gyula: Nem vagyok szokva a fejbóllntásokhoz! — Zaj. — Elnök csenget.) Itt van ez a szörnyű probléma! S amikor mi állandóan a hadirokkantak szenvedéseit terjesztjük a Ház elé, akkor azt látjuk a legutóbbi költségvetésben, ihiogy a hadirokkantak tételét 2% millió pengővel csökkentették. A helyett tehát, hogy^ emelték volna a hadirokkantaknak, a hadiárváknak juttatandó tételt, a helyett érzéketlenséggel és szőrösszívűseggel megnyirbálták azt, aminek azután az a szomorú következménye van, hogy most majd kevesebbet kapnak azok a szerencsétlenek. Lehetséges, hogy ezt is előre megfontolt szándékossággal csinálták, mert feloszlatták a népjóléti minisztériumot bizonyos technikai okok miatt, és a hadirokkantak ügyei a honvédelmi minisztériumba fognak feljutni. Lehetséges, hogy erre gondoltak. Amikor én közbeszóltam itt, hogyha majd a hadirokkantak követelőzni fognak, s ha majd ott kopogni fognak béna lábaikkal és mankóikkal, akkor majd egy honvédelmi tisztviselő azt fogja mondani: Infanterist Kovács, kehrt euch, és ki fogják utasítani, ha jogos követelését fogja hangoztatni. De itt vannak a hadikölcsönjegyzők. A hadi kölcsön jegyzők annakidején nagyon sokan, ezren és százezernél is többen, odahordták utolsó filléreiket a haza oltárára, ahogy akkor a jegyzők mondották és ahogy a szószékről hirdették: hozzátok, ami vagyonotok van,