Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-103

528 Az országgyűlés képviselőházának 103, ülése 1932 június 11-én, szombaton. elzárásra, tiltott sajtótermék terjesztés vétségéért. Vasvárról az út Gersére nagyobbrészt erdőn keresztül vezet, s a két erdő közt Somi elvtársunknak a csendőrök állták útját, azt kérdezték tőle, hol volt, mikor megmondta, azt felelték: szerencsétlen, hisz tudjuk. (Büchler József: Eendes metódus. Ugyanezt csinálják Biharban is!) Es szuronyt szegeztek a mellének, kényszerítették az erdő közepe felé. Mikor az erdő mélyébe értek, pofozni kezdték, majd földhöz terítették, a gyomrára ugráltak, evvel végezve, talpraállították és a pártelnökségről való lemondásra kényszerítették. Somi elvtársunk természetesen megtagadta, ekkor egyik zsineget, a másik láncot vett elő, a zsineget a fára kezdte kötözni, a láncos pedig felszólította, tegye össze a kezét. Ekkor Somi elvtársunk, látva a borzasztó lehetőségeket, a két vállát megragadva a láncos csendőrnek, hasbarúgta, az elterült a földön ... Somi elvtársunk egérutat nyerve az erdő sűrűjébe tovamenekült, egyenest fel Szombathelyre, ahol panaszt tett az ottani szociáldemokratapárt titkárságnak...» így bánnak az emberekkel, mert pártszervezetet alakítanak, mert politizálnak és törvényesen bejelentik a szervezkedést. (Büchler József: Ez legalább visszarúgott!) Ezért kell üldözni embereket, ezért kell zaklatni embereket? Egy másik hasonló eset a következő, amely Derecskén történt (olvassa): «A helyi s égbe jelentő ívet Banda tb. főszolgabíró visszaadta elvtársainknak. Azt mondta, tudomásul vette. Kérték írásban, hogy a csendőrök ne zaklassanak bennünket. Azt mondta: ha széjjelverik, széjjelverik, neki semmi köze hozzá. Nem telt bele egy negyed óra, már egy csendőr a lakásomon volt, hogy a szolgabíró visszavonta a tudomásulvételt, nehogy próbáljunk összejönni. Délután négy elvtársat behívattak a községházába, a pincevallatóba. Petermann Géza, Tikász István elvtársakat borzasztóan gyomronverték és összepofozták, a szájukat betörték, ömlött a vér belőlük, feljött egy csendőr vizért, lemosták őket, úgy eresztették ki. Ez volt 5 órakor. Elvtársaink a főjegyzőtől kértek előzőleg községi megbízottat, azt mondta nekik, hogy lesz ott és nem volt senki. Arra kényszerítették őket, hogy vonják vissza a bejelentést, mert ha nem, mindegyikünknek elrántják a nótáját. Szerdán délelőtt vissza is vontuk. Ekkor Banda kijelentette, hogy tűzzel-vassal meg fogja akadályozni a parasztok megszervezését, mert azt nem szabad ... stb.» Ütik-verik az embereket azért, mert ez a politikai szabadság Magyarországon. Lehetséges-e az, hogy a közigazgatásban nem történik ezen a területen intézkedés. Hát jó nemzeti politikának tartják-e az urak azt, hogy ilyen állapotok vannak? Lehetségesek ezek továbbra is? Itt van Tápiószele, ahol az a Derék r nevű leventeoktató agyonlőtt két parasztfiút és ott az intelligencia pártját fogja, egyszerűen azt mondja, ez olyan ember, aki bizonyos szolgálatokat tett ott egyes embereknek. Ez úgy néz ki, mint 1921-ben. Ez csak megy így, csinálják tovább vígan, ahelyett, hogy valami megtorlás történnék. Hát az igazságszolgáltatás is beáll már ebbe a hajszába? Az is ugyanezt csinálja, ugyanezt hajtja végre? Ha a szocialisták valahol megjelennek, valahol ott vannak vagy ha az emberek szocialisták akarnak lenni, akkor azért üldözik őket. Borzalmas állapotok azok, amelyeket itt teremtettek, lehetetlen állapotok, f amelvek vad anarchiába fullasztják ezt az országot. Ez a felbomlás jele, ez a pusztulás jele. Egyáltalán a gazdasági és társadalmi életnek felbomlását jelenti az, ha úgy történnek intézkedések, ahogyan csinálja a kormány, hogy itt hatalmi erőszakkal, kényszerrel, ütéssel, veréssel akarja az embereket visszatartani attól, hogy politikai véleményüket elmondják, sőt jajaiknak, keserveiknek kifejezést adjanak. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Nem lehet ezen másképpen segíteni, mint úgy, hogy meg kell szüntetni a nagybirtokot, meg kell szüntetni a hitbizományokat, fel kell osztani a nagybirtokokat, földhöz kell juttatni a parasztságot, mert a magyar nép megmentésének más megoldása nincs. Földet, jogot kell adni a mezőgazdasági népességnek, _ a parasztnak éppúgy, mint az úrnak; összejönni, szervezkedni, szervezetet alakítani, pártpolitikát csinálni, sajtóterméket terjeszteni a népnek is joga van és ezt a jogát nem engedi a nép elvenni, ezt a jogát érvényesíteni fogjia', ehhez ragaszkodni fog még akkor is, ha önök ütikverik a hatalmon keresztül. Ezt nem lehet máskép elgondolni. Az a felfogás, amelyet a Csizmadia András-féle javaslat kifejez, ismétlem, nem más, mint porhintés. Módjuk lett volna

1 a kisgazdáknak a titkos választójogot már évekkel ezelőtt, a második nemzetgyűlés idején törvénybe iktatni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Bethlen István fokozatosan kiirtotta, leszerelte és korrumpálta őket. Módja lett volna a kisgazdapártnak ezt már régen megalkotni és most is icsak: akkor akarják, ha a gazdasági kérdéseket elintézték. A gazdasági kérdéseket ez a parlament nem fogja elintézni, ezzel tisztában van mindenki, ez a parlament nem képes arra, hogy a régi egyoldalú, feudális osztálypolitikát megváltoztassa. Itt nem lehet másképpen segíteni, mint úgy, hogy a közterheket át kell hárítani a nagy vagyonra, a kisemberekről le kell venni a közvetett ladók sokaságát, helyes, okos külpolitikát, ihaladó gazdasági politikát kell csinálni, a mezőgazdasági termelést át kell szervezni belterjes gazdálkodásra. Ma már a gazdák is megállapítják, hogy például Dániában és azokban las államokban, ahol kisbirtok van, a szemhozadék is nagyobb. Ha felosztjuk a nagybirtokot a parasztság között, ha új földbirtokreformot csinálunk, akkor legalább a parasztság megél családostul iái nagybirtokokon. Tisztában lehetnek azzal is, hogy azt a szemtermelés-értékesítést, amely a múltban volt, nem kapják vissza, hiába sírják vissza a Habsburgokat, iái mezőgazdasági termények értékesítésének az a lehetősége, amely .a háború előtt volt, soha többé vissza nem jön. Változtak az idők. változtak a termelési módok. Kacionalizálódott a mezőgazdaság is, tehát iái mezőgazdasági termelést is éppúgy, mint az ipart, át kell szervezni ehihez az újabb alakulathoz képest. Es ezt nem úgy kell átszervezni, hogy egyoldalúan a trösztöket, a ringeket, a bankokat és a 10 ezer holdakat szolgálja, hanem úgy, hogy a közösség, az egyetemesség érdekeit szolgálja. Nyilvánvaló dolog az, hogy így nem maradhatnak fenn az állapotok, e nélkül lehetetlenség okos, jó politikát csinálni. Hiszen nézzék csak meg a képviselő urak, hogy milyen forrongó, változó korszakban élünk. Már ennek a Háznak képe is mutatja, (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) hogy azok, akik eddig mereven elzárkóztak a haladó gondolatok elől, ma már szintén másképpen gondolkoznak. (Eszter-