Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-103

Az országgyűlés képviselőházának 103. gyár népet a fejlődésben, az előhaladásban visszatartotta. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a nagybirtokrendszer most is itt van, emiatt a nagybirtokrendszer miatt nem tud a magyar nép boldogulni, emiatt nincs megélhetése. Ez a nagybirtok ma is kötött, ma sincs felszabadítva. A földmívelésügyi miniszter úr most a földmívelésügyi tárca vitájánál sem tudott mást mondani, mint azt, hogy okos birtokpolitikát, előrelátó birtokpolitikát kell csinálni. r Azt hallottuk megint ebben a Házban, hogy azé legyen a föld, akié a haza, azé legyen a föld aki megbízható, földet annak kell adni, aki megbízható. Megint a tíz éven át hangoztatott régi jelszavak, frázisok azok, amelyekkel spékelik ezt a földbirtokpolitikát, és akik ezt csinálják, ugyanazt a huncutságot akarják elkövetni, amit elkövettek az első földreformmal, amikor becsapták a magyar népet. Mert a háborúban Ígérték, hogy földet adnak a háború után. Olyan viszonyok, körülmények között kaptak megint a gutgesinntek, a megbízhatók földet, amelyek tönkretették őket és boldogulásukat lehetetlenné teszik, mert igen magas áron jutottak a földhöz. Még annyira sem jutott a kormányzat, hogy leszállítsa a magas vételárakat, amelyeket annakidején megállapítottak. Követelik a kamatleszállítást a nagygazdák számára, de a szegény, nincstelen, kivételesen földhözjuttatott emberek terheit nem csökkentik, azokat zaklatják. Megállapítást nyert már az, hogy most júniusban, a legnagyobb mezőgazdasági munkaidőben 250.000 ember van munka nélkül. Hát mi ez uraim? Hol helyezik el őket? Belháborút viselnek? Mert belháború ez, háború a feudális rendszerrel szemben, amely lehetetlenné teszi a megélhetést. A nagyibirtokok, a hitbizományok itt terpeszkednek, itt vannak; azok most is privilégiumokat, kiváltságokat élveznek az államtól. Aki itt a földbirtokról beszél, nem beszél másról, mint arról, hogy miképpen legyen az értékesítés, hogyan tudjuk terményeinket értékesíteni, hogy kapjanak adókedvezményt, kamatteherleszállítást, szállítási kedvezményeket, stb. Ezek mind szempontok lehetnek. Dehát uraim, nem látják be azt, hogy így az állapotok fenn nem tarthatók? Nem látják be, hogy aza mezőgazdasági népesség, amelyet most itt szárazratettek, elkülönítettek az élettől, a levegőben van, se földje, se háza, se munkája, de elmenni, kiszabadulni sem tud ebből a börtönből, itt kell lennie — és fizetnek neki 60—70 filléres napszámot most júniusban. Mit gondolnak az urak, lehetséges és természetes állapot ez? Nem azt bizonyítja-e ez, hogy túlélte magát az egész^ termelési rendszer, hogy ez lehetetlen és képtelen állapot, hogy nemzetkínzás ennek a feudális rendszernek, ennek a nagybirtokrendszernek fenntartása, olyan nemzetkínzás, amelyet a történelem folyamán sohasem követtek el, mert a rabszolgának, a jobbágynak jobb sorsa volt, mint ma a mezőgazdasági népességnek. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Csak azzal törődnek az urak, hogy azok ne politizáljanak, ez a fontos szempont. Ha a paraszt, a földmívesnép megmozdul és szervezkedni, politizálni akar, akkor ott a csendőr, ott a rendőr. Itt a Házban sem hallunk egyebet, minthogy ilyen baj van, az újságokból sem olvasunk egyebet, minthogy ennyi szocialista megszerveződik a parasztság között, falun a parasztságnál lehet hallani a «barátság» jelszót, és hogy ez milyen borzasztó nemzeti baj, milyen rettenetes csapás, erre az ülése 1932 június 11-én, szombaton. 527 ezeréves országra. Mind csak ebből az egyetlenegy szempontból bírálják el a dolgot. Ez is egy egészen különös és furcsa kérdés. Hát a paraszt népnek, a magyar népnek nem szabad ahhoz a politikai irányhoz csatlakoznia, amelyhez akar? Ezt bűnül róják fel? Ez megint kialakult ezeréves tradíció, megint alkotmányosságunk nagyszerűségének megnyilatkozása? Megint az a művelt főnemes és úriosztály mondja ezt és Ih aj tatja végre csendőreivel, amely dicsekszik azzal, hogy a történet folyamán milyen nagy szerepet játszott. Megint így állítják oda a kérdést. Miért, hogyan? Bizony furcsa dolog lehet ez az urak számára, de mégis úgyvan, hogy ezt a furcsaságot le kell nyelniök, meg kell emészteniök az uraknak, mert ha megfekszi is a gyomrukat, ez elől már nem lehet elzárkózni. Sokkal helyesebb dolog az önök szempontjából is, a vagyonososztály szempontjából is, ha szabadon, nyíltan megengedik a szervezkedést, mert többé már nem fogják úgysem feltartóztatni tudni. Ne tessék elképzelni, hogy a táviró, a telefon korszakában, ma, amikor iái hang^ hullámain érintkeznek a világrészek egymással, akkor majd az történjék ezen a picike, csonka kis Magyarországon, ami ma történik. Nem! Akkor jobb sorsa volt a népnek, mert akkof adtak neki enni és gondoskodtak az élelméről, ma pedig nem gondoskodnak sem lakásáról, sem ruházatáról, sem élelméről. Az állami élet modernizálódott, de a mezőgazdasági népességnek itt nincs semmi munkásvédelme a világon, a legelihagyatottabb réteg egész Európában, Romániát kivéve. Sehol Európában nem él olyan nyomorult viszonyok között a mezőgazdasági népesség, mint ahogyan él és kényszerül élni Magyarországon. Nincs munkásbiztosítás, nem hajtották végre, tönkrement, elpusztult minden és ezt az osztályt, ha politizál, elkezdik üldözni. T. uraim! Nekem mégis csak hivatkoznom kell megint arra, hogy borzalmas állapotok azok, amelyek itt vannak. Mert hiszen, ha szervezkedik, ha politizál a nép, akkor azután ott a csendőr, ott ia rendőr, ezt meg akarják akadályozni, mert hiszen a földesuraknak, az egész bürokráciának rendszerét, módszerét hajtják végre. Itt van például Vas megyéből, Telekesről egy irat, amelyben ezt írják (olvassa): «Velünk, gersei szociáldemokratákkal az a megdöbbentő eset történt, amit eddig csak a lapok útján volt szerencsénk megtudni s amit már az előbbi levelemben iű tudattam, hogy bennünket üldöznek olyformán, ihogy eltüntetéssel, megveressél fenyegetnek. Ez utóbbit már be is váltották. Az Ígéret május 11-én valóra vált. Somi József elvtársunk Zalaegerszegről hazafelé haladva, Győrvár község határában, vagyis a falu alatti patakmalomnál találkozott három csendőrrel, A csendőrök megállították őt, megmotozták, zsebeit kiforgatták, lekommunistázták, lecsavargózták, majd ráfogták, hogy agitálni volt, majd még két csendőr csatlakozott hozzájuk, ekkor Somi elvtársunkat útnak bocsátották, de az utóbbi két csendőr, névszerint Munkovits törzsőrmester és Egyed törzsőrmester követte és GyŐrvár község nyugati határában, Péter-fa és Győrvár között megállították és megpofozták, gyomorba lökdöstek és megígérték neki, hogy a legközelebb lelövik, mint egy kutyát. Ezt követő másik nap a már meglevő idézéssel Vasvárra kellett menni a főszolgabíróságra, ahol meg is büntették 50 pengőre vagy tíz napi