Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-103
Az országgyűlés képviselőházának 103. ülése 1932 június 11-én, szombaton. 513 ma együtt vagyunk (Meskó Zoltán: Isten segítségével !) és az egyedüli remédium megint az ingyen leves lesz. Lesz ingyen és lesz valószínűleg rend is, amit valamennyien kívániunk- De a renddel csak a külső rendet lehet fenntartani, nem lehiet azonban biztosítani a dolgozó társaidlalom lelki egyensúlyát, amely nélkíüil! peldii g kievickélés ebből a helyzetből nem lesz. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Mi nagy érdeklődései néztük innen, erről az oldalról, hogy mi lesz a túloldalon ülő agrárképviselőtársaink követeléseivel és pontjaival. (Kun Béla: Nehéz dolog!) Én ezzel szemben elöljáróban csak azt vagyok bátor leszögezni, hogy ezek az agrárkövietelések csakis, egy átfogó gazdaságpolitikai Programm keretén belül oldhatók meg. Parciális módszerekkel ne méltóztassalak kísérletezni, mert minden ilyen parciális kezelés és operáció csak még súlyosalbb bajokat fog a gazdasági élet 'más terén előidiézui. Kamatokat leszállítani, agrárhiteleket méltányosan rendezni: értem, helyes,, csatlakozom hozzá. (Sándor Pál: Kell is!) De kérdem, mi lesz ennek a folytatásával*? Mi lesz azzal a pénzintézettel, azzal az iparossal és kereskedővel, aki ezeket a hiteleket nyújtotta? (Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Nekünk nem érldlekünk. hogy egymást letaszítsuk az örMényjbe, Nekünk az az érdekünk, hogy összefogviai és közös programmal emelkedjünk ki a . bajokból. Olvasom, hogy az agrárárakat majd nívón méltóztatnak tartani. Hogyan? A fogyasztó további megterheléséről már nem lehet szó. (Berki Gyula: Nincs is! — Ellenmondások, a bal- és a szélsőbaloldalon.) A 12 és fél pengő« lisztforgalmi adó máris ezt okozza. (Berki Gyula: Teljesen tévesek az újságokban megjelent adatok! En kifejtettem.) A 12 és fél pengős lisztforgalmi adó azt okozza, hogy Magyarországon, Budapesten drágább a kenyér, mint Párizsbari és Londonban. (Ügy van! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon — Berki Gyula: 28 pengős búzaár mellett 2 fillér differencia volt a kenvérárban, Mi is ismerjük a mesterséges kezelést, — Fábián Béla: Természetesen, mert a közterhek is benne vannak — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Azt méltóztatnak ezekben a pontokban mondani (Fábián Béla: Tönkremennek mind a pékek! — Meskó Zoltán közbeszól. — Bródy Ernő: Ne méltóztassék úgy inteni, mintha nem mentek volna tönkre) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Zaj.) Képviselő urak, ne zavarják folyton a szónokot. Friedrich István: Azt méltóztatnak ott kívánni, hogy külkereskedelmi szerződések útján próbáljuk (Berki Gyula: Is!) az agrártermékek árát nívón tartani. Nem hiszem, hogy momentán ezen az úton sikereket lehetne elérni. De fel kell vetnem a kérdést, nem méltóztatnak-e belátni, hogy feltétlenül kell, hogy elhibázott legyen az a külpolitikai vonalvezetés amely ebben a gazdasági Einkreisungba beleszorított minket H Meg vagyok arról győződve, hogy a többség idővel éppúgy be fogja látni a külnolitikai hibákat, mint ahogyan belátta a titkos választójog terén az eddie elkövetett mulasztásokat. (Fábián Béla: Anélkül, hogy reparálta volna) T. Képviselőház! Megállapítom, amit itt esztendők óta mindig megállapítok, hogy nekünk a szomszédállamok felé egészen más gazdaságpolitikát és külpolitikát kellett volna inaugurálnunk. Ne méltóztassanak ezt tagaKÉPVISELÖHAZI NAPLÓ IX. dásba venni, mert a gazdasági szükség erre rá fog minket szorítani és fogadni mernék akármibe, hogy egy esztendő múlva egy véleményen leszünk ebben a tekintetben is. (Pakots Jt'lzsef: De mi hiába mondottuk évekig!) A pénzügyminiszter úr tegnapelőtti beszédében azt hangsúlyozta, hogy az adófizetés kutyakötelessége minden adózó polgárnak. Ebben igaza van a miniszter úrnak. Ne felejtse el azonban a miniszter úr, hogy a névtelen adófizetőnek is van a kormánnyal szemben reklamálni valója. (Farkas István: A _ kormánynak is van kutyakötelessége!) A miniszter úr nem emlékszik — mert akkor párizsi követ volt, — hogy nálunk Magyarországon időközben a névtelen adófizető micsoda szimbóluma nőtte ki magát. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Hiszen emlékeznek, szobrot ígértek neki. Gróf Apponyi Albert erről a helyről gyönyörű beszédében kiemelte a névtelen adófizető hervadhatatlan érdemeit. Ez az első szanálási akció idején volt. Akkor nemcsak szobrot ígértek ennek a névtelen adófizetőnek, hanem azt is megígérték neki Scitovsziky t. képviselőtársam minisztersége idején, hogy majdl azokkal a tőkékkel, amelveket kiszivattyúznak a magángazdaságból, először rendbehozzák az államháztartást, azután majd olyan gazdasági politikát inaugurálnak, hogy a magángazdasági élet is megfogja találni számítását. A névtelen adófizető ezt is reklamálja és követeli a kormánnyal szemben. Igaz, hogy a kormány itt előnyben van, mert a kormánynak van végrehajtója és tud végrehajtót küldeni az adóhátralékos nyakára, ^ de a névtelen adófizetőnek nincs végrehajtója, nem is transzferálhatja ezt a kormányt távolabbi vidékekre, f mert meg van fosztva önrendelkezési jogától nem lépvén a titkos választójog törvénybe iktatva. (Ügy van! Ügy van! a balés szélsőbaloldalon. — Buchinger Manó: Alaphiba!) Amikor bejöttem ma reggel a Házba, megkérdeztem barátaimat, nem hallották-e, fog-e az igen t. miniszterelnök úr felszólalni. Nem tudom, fog-e felszólalni. (Kun Béla: Nem fog!) Ebben a pillanatban még nem tudom. (Kun Béla: Nincs rendben a saját pártjával, hát nem beszél. — Pintér László: De mennyire rendben van!) Ezek tréfák! Sajnos, ott tartunk, hogy efelett is csak tréfálunk. De a miniszterelnök úrral szemben olyan kérdések merülnek fel minden oldalról — még mindig válasz nélkül —, amelyekre neki a választ meg kell adnia. Maholnap egv esztendeje ül a helyén. Amikor a helyét elfoglalta, akkor nemcsak befele, hanem kifelé, a Népszövetség pénzügyi bizottságával szemben is kötelezettséget vállalt arra, hogy olyan üzemi politikát fog inaugurálni, hogy az állami üzemek deficitjét eltüntesse. (Gáspárdy Elemér: Nehéz kérdés!) Semmiféle programmot erre vonatkozólag nem hallottunk. Két dolgot hallottunk. Az egyik oldalon azt mondják: feltétlenül meg kell szüntetni az üzemeket, — ezt mondja például a kereskedelmi miniszter úr, — de egyetlen egy üzemet sem állított még le. Nem is mondjuk mi az ellenzéki oldalról, hogy brutálisan leállítani, hanem tessék racionalizálni, tessék ezt a kérdést valahogyan megoldani, mert ezzel a nagy problémával szemben egy tény áll: a dolgozó társadalom ezeket a deficiteket az adópénzekből tovább fizetni nem tudja. Ki feleljen erre a problémára, ha a miniszterelnök' úr nem hajlandó 70
