Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-102
Az országgyűlés képviselőházának 102. ülése 1932 június 10-én, pénteken. 501 tok? — Ulain Ferenc: Nem maradunk itt! — vitéz Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: Ez komolytalanság! — Zaj a baloldalon. Taps jobbfelől. — Kun Béla: Nem kell bennünket arra figyelmeztetni, tudjuk, hogy itt kell lenni! — vitéz Gömbös Gyula honvédelmi misziszter: Játék! — Zaj. — Propper Sándor: Nem mi kértük a 12 órás ülést! — Egy hang a középen: Mindenkinek itt kell lenni! — Buchinger Manó: Mindnyájunknak el kell menni! — vitéz Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: Helyes! — Elénk éljenzés és taps jobb felől. — F. Szabó Géza: Ne szentségtelenítse meg ezeket a szavakat. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kérem a szónok urat, folytassa beszédét. Illetőleg bocsánatot kérek, félbe kell szakítanom, mert e percben gyulladt ki a lámpa, amely az 5 perc elteltét jelzi. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a jelenlévő képviselő urakat megszámolni. (Egy hang a középen: Menjen ki Propper! '.— Propper Sándor: A cselédjét küldje ki!) Esztergályos János jegyző (megszámolja a jelenlévőket): Harmincöt! (Temesváry Imre előadó: En vagyok a harminchatodik! — Zaj jobbfelől.) Nem, már bele van számítva a képviselő úr! Elnök: Mivel a Ház nem tanácskozókópes, az ülést 10 perere felfüggesztem és ha akkor sem leszünk tanácskozóképes számban együtt, a névsorolvasást el fogom rendelni. (Helyeslés. — Zaj.) (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Megállapíttatom a Ház tanácskozóképességét. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék megszámlálni a jelenlévő képviselő urakat. Takách Géza jegyző (megszámlálva a jelenlévő képviselőket): 51! Elnök: A jegyző úr bejelentése szerint 51 képviselő úr van jelen. A Ház tehát tanácskozóképes. Szakács Andor képviselő urat kérem, méltóztassék beszédét folytatni. Szakács Andor: T. Képviselőház! Csak egy pár percig veszem igénybe szíves türelmüket. (Halljuk! Halljuk!) Miként már voltam bátor utalni rá Bajcsy-Zsilinszky Endre t. képviselőtársam aggodalmaival kapcsolatban, (Halljuk! Halljuk!) a magyar nép megmentésének az az egyetlen módja, hogy nagyszabású telepítéssel munkához és kenyérhez juttassuk, nem elhanyagolt gondolat az ellenzéken, mert a legnagyobb ellenzéki pártnak, a független kisgazdapártnak programmjában ez igen fontos követelmény. Azt hiszem, ezt Bajcsy-Zsilinszky Endre t. képviselőtársam is örömmel veszi tudomásul, akinek fejtegetéseivel különben én a magam részéről majdnem száz százalékig egyetértek. A jelen napok sok súlyos problémát, aktuális kérdést vetettek fel. mint például a földteherrendezés, amely elodázhatatlan követelmény, az Ofb.-földek annuitásának rendezése amely kérdésben a kormánypárt agrárcsoportja igen helyes irányban keresi a megoldást, és ezt örölmimel akceptáljuk itt is (Kun Béla: Helyes!), a kamatkérdés, amely szintén megoldást követel. (Kun Béla: Le kell szállítani!) Itt van azután a termelés értékesítésének mind égetőbb és mind sürgősebb problémája. (Kun Béla: A fejkvótát nem szabad behozni!) Ezekben a kérdésekben a túloldal gondolkodó része és az ellenzék között elvi ellentét nincs, Ha a mélyen t. túloldal, illetve a kormány az agrárcsoport követelését magáévá téve (Kun Béla: Ezt várjuk!) konkrét megoldásokkal lép az országgyűlés elé, mi leszünk az utolsók, akik ebben megakadályozni kívánnók az ő működését (Kun Béla: De ha nem teszi magáévá?), sőt ha valóban sürgősen meg akarja valósítani ezeket a fontos követelményeket, örömmel fogunk csatlakozni azokhoz, akik ezeket a törekvéseket megszavazzák (Ulain Ferenc: Feltéve, hogy nem Bethlen István csinálja!) Azonban ne homályosítsák el ezek a levegőben függő súlyos nagy kérdések a jövő nagy problémáját. Mi fog történni itt nem 800.000 lélekkel, mert az alföldi nincstelen proletárokat sokkal nagyobb számra becsülöm. Legalább 2 millió magyar ember lézeng és nyomorog ebben az országban, a nincstelenség börtönében, tehát ha mi nem akarjuk Trianon gyászos művét önmagunk befejezni, és nem akarjuk további milliókkal megcsonkítani a magyar nemzet törzsét, igenis kötelességünk ezekről a testvéreinkről és ezek megélhetéséről gondoskodunk. (Kun Béla: Ügy van!) Ennek pedig a mai viszonyok között más megoldása nincs, mint hogy ezeket a munkálkodni, dolgozni akaró százezreket saját életkörülményeik között megélhetéshez juttatni. Nagyszabású közmunkák megindítására valóban nincs alkalom és pénz. Hogyan fog tehát itt megélni ez a pár millió magyar ember? A külföldi nagy nemzetek a tengeren túl gyarmatokat tudtak hódítani és azóta évszázadokon át munkásfeleslegeiket hajóra tették és kiszállították az újonnan felfedezett világrészekbe. Azok ott új. hatalmas birodalmakat alapítottak, amelyek ma is összefüggésben vannak az anyatesttel. Nekünk is van ilyen gyarmatunk. Nem kell a magyarnak tengerre szállani, hogy gyarmatosítson és letelepedhessen és új virágzó országrészeket csatoljon az anyaállamhoz. Ezek a gyarmatok itt kínálkoznak az üresen álló latifundiumokban. A magyar termőföld egynegyede még mindig üres latifundium, amelyen alig egypár alkalmazott lézeng. Ezekre a gyarmatokra kell letelepíteni népfeleslegünket és ebből származik legalább félévszázadra nemzeti problémánk megoldása. Mert nemcsak ezek az emberek, ezek a jelenleg reményvesztetten itt az éhhalállal küzködő emberek válnak a sir felé haladó karaván helyett tevékeny, országépítő munkásokká és nemcsak az állam budget-je szabadul meg a munkanélküli segély rémétől, vagy pedig a téli inségakciók áldozatától, hanem ebből a kétmillió emberből, vagy talán még több millióból is, amely ma teljesen ki van kapcsolva Magyarországon a fogyasztásból, idehaza tudunk fogyasztópiacot teremteni és akkor nem lesz ember Magyarországon, aki csak éppen annyit eszik, hogy a puszta életét eltengesse, (Úgy van! Ügy van!) hanem igenis, emberi sorshoz méltó módon fog az országban megélhetéshez jutni. Amint Zsilinszky Endre t- barátom mondotta, ez az egyetlen megoldása az egyéb termelő ágak újrafellendülésének is. Méltóztassék elképzelni azt. hogy ha megfelelő Programm szerint, lamely programúinak felállítására igenis elérkezett az idő itt Magyarországon, évente százszámra alakulnak új községek, mennvi új életlehetőség támad ebben az országban. Nemcsak azok a földmíves-proletárok jutnak megfelelő családi otthonhoz, megélhetéshez és válnak fogyasztókká, de határtalan új területek nyílnak meg a kereskedők és az ipar számára is. E amellett azok az elgondolások a szellemi proletariátus foglalkoztatására és megél67*
