Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-95

Az országgyűlés képviselőházának 95. ülése 1982 június 2-án, csütörtökön. 43 jelölte meg: a mezőgazdasági cikkek értékesí­tésének biztosítása, amiről ma itt többen meg­emlékeztek, a mezőgazdasági termelésnek szük­ség szerint való. de lehetőleg kényszer nélküli átszervezése (Gr. Hunyady Ferenc: Hogyan?) — majd leszek bátor arról beszélni — a mező­gazdasági termelés költségeinek csökkentése, a mezőgazdasági hitelügy rendezése és a mező­gazdasági munkanélküliség enyhítése, amire a legcélszerűbb eljárás volna okszerű telepítési akció kezdeményezése. (Dinich Ödön: Ez he­lyes!) Mindezek nagyon nehéz és nagy körülte­kintést kivánó problémák, de okvetlenül szük­ségesek arra, hogy az ország mezőgazdaságát igyekezzünk helyreállítani. Az első és legfonto­sabb probléma a mezőgazdasági termények ér­tékesítésének problémája, amelyről már igen t. képviselőtársaim közül néhányan itt beszé 1­tek, — szerény véleményem szerint az első és legfontosabb teendő a belső fogyasztás, a belső piac megszervezése. Mert e tekintetben, ami van és ami történik itt az országban, hogy kocsikáztatnak itt egyes terményeket össze­vissza vasúton minden szervezettség nélkül, to­vább nem folytatható. (Dinich Ödön; És a fo­gyasztók megszervezése, hogy pénzük legyen vásárolni!) Első tehát a fogyasztók megszervezése. En­nek keresztülvitelére elsősorban statisztikára van szükségünk és pedig olyan statisztikára, amelyben először a legfontosabb fogyasztási centrumok legyenek megállapítva és az legyen megállapítva nemcsak búzában, rozsban és lisztben, hanem minden egyes cikkben, hogy. mennyit bír elfogyasztani az illető fogyasztási centrum. Ennek a szolgálatába volna állítandó azután úgy a közlekedési, mint a tarifapolitika, hogy ezek a centrumok minél könnyebben, minél ol­csóbban láttassanak el az illető cikkekkel, ame­lyekre szükségük van. Ez természetesen óriási nagy és körültekintést igénylő munka, amely egyhamar és gyorsan keresztül nem vihető, de mindennek ellenére igyekezni kell, hogy ezt mi­nél előbb keresztülvigyük, mert a belfogyasztást minálunk először is azért kell megszervezni, hogy minél többet itt bent fogyasszunk el, má­sodszor pedig, hogy megtudjuk azt, Ihogy min­den egyes cikkből tulajdonképpen mennyi a felesleg. Mert ami ma a helyzet, hogy csak egy példát mondjak — nem hazabeszélek, sőt ellen­kezőleg — például nálunk a Dunántúlon, ahol mint tudjuk Magyarországon a tiszai búzához képest gyengébb búza terem, ma az a szokás, hogy főleg ezt a búzát exportálják. Már pedig tulajdonképpen ezt a gyengébb búzát az ország élelmezésére kellene felhasználni és exportra csak a legprímább áru kerüljön. (Helyeslés balfelől.) Ilyet most már mi is tudunk elő­állítani, sőt vannak már nemesítések és van­nak olyan búzafajták, amelyek tényleg sok­kal jobb sikértartalmúak, de az előbbi évek­ben és még tavaly is francia és egyéb rossz sikértartalmú búzákat vittek ki, amivel a magyar búzának külföldön való hírét csak lerontják. Tessék olyan tarifapolitikát csi­nálni, hogy azok a tiszántúli és nem tudom ho­vavaló búzák, amelyek a legjobbak, kedvezmé­nyes tarifával mehessenek ki, a mi búzánk pe dig a fogyasztási centrumokiba menjenek ked­vezményesen. Ezt meg lehet csinálni, (Gr. Somssich Antal: Csak akarni kell!), csak akarni kell. (Gr. Somssich Antal: Megvan a felha­talmazásuk, csak csinálják meg!) Ennél a szer­vezésnél igen kívánatosnak tartom, — és egy előttem szólott t. képviselőtársam már fel is említette azt — hogy a földmívelésügyi mi­niszter úrnak, aki hivatott ezt a dolgot meg­szervezni, nagyobb hatalmat kell adni. (Helyes­lés.) Mint az előbb Lázár Miklós 'igen t. képvi­selőtársam megemlítette, a borkérdésben pél­dául a földmívelésügyi miniszter úr mindent megszervezett a kivitelre és a pénzügyminisz­térium az egészet lehetetlenné tette. (Dinich Ödön: Elgáncsolja! Minden alkalommal, évről­évre megismétlődő eset!) Ez lehetetlen álla­pot! A földmívelésügyi miniszter úrnak ezek­nél a dolgoknál tulajdonképpen olyan felha­talmazást kellene kapnia, hogy korlátlanul in­tézkedhessek. (Dinich Ödön: Főminiszter! Már egyszer volt ilyen!) Már egyszer volt egy közgazdasági miniszter úr, (Felkiáltások bal­felől: De nem vált be!) de nem egészen vált be. A belső fogyasztási piac megszervezésénél természetesen elsősorban a sziabadkereskedelmet tartom foglalkoztatandónak, illetve fenntartan­dónak, minthogy ez a rendelkezésére álló szer­vekkel és régi gyakorlatával leginkább ismeri az értékesítés lehetőségeit és leginkább tudja megszervezni. Ahol azonban szükség van rá, ott a szövetkezeti alapon való megszervezést tartom szükségesnek, mert vannak egyes dol­gok, amelyeknél a termelőket és fogyasztókat szövetkezeti alapon sokkal közelebb lehet egy­máshoz hozni és esetleg olcsóbban lehet az, el­adást lebonyolítani, (Helyeslés balfelől.) mert hiszien itt nemcsak a gazdáknak, vagyis a ter­melésnek érdekét kell nézni, hanem a fogyasz­tók érdekét is. A szövetkezeti elv alkalmazá­sával pedig a fogyasztók sokkal közelebb ho­zatnak a termelőhöz. A belső fogyasztás megszervezésén kívül a feleslegek külföldön való elhelyezése a követ­kező feladatunk. Ehhez tudnunk kell, mi a fe­leslegünk. Ezt természetesen gyorsan kell meg­állapítani, mert hiszen hosszú statisztikai el­járások erre nem alkalmasak, tekintettel arra a körülményre, hogy a termés betakarítása után az értékesítésnek és az elhasználásnak rögtön meg kell történnie. A statisztikát már a termésbecslés alkakmával félig-meddig meg kell csinálni. Az export megszervezéséről hosszasabban .beszélni azért nem akarok, mert előttem szólott néhány igen t. képviselőtársam erről már be­szélt és r különben is a jelenlegi bizonytalan konstelláció olyan, -hogy ma nem igen időszerű beszélni arról, merrefelé orientálódjunk, külö­nösen tekintettel a német eseményekre. Ha Ausztria^ esetleg Németországhoz csatlakozik, az mireánk nézve valószínűleg és előrelátha­tóan teljesen elveszett piac lesz. Reméljük, hogy ez nem fog bekövetkezni, mert mégis csak a legtermészetesebb kapcsolat az volna, ha a mi feleslegeinket Ausztria venné fel, (Egy hang balfelől: Németországgal együtt!) Né­metországgal együtt és legfeljebb még a ve­lünk barátságban lévő Olaszország venné fel többi feleslegeinket. Természetesen más kül­országokkal is igyekeznie kell a kormánynak minél kedvezőbb kereskedelmi szerződéseket kötni, hogy összes feleslegeinket mégis vala­hogy értékesíteni tudjuk. A költségvetés 12. címének 14. rovata alatt — mint már egyik képviselőtársam megemlí­tette — 5,605.000 pengő van felvéve erre acélra, vagyis a németországi értékesítés előmozdítá­sára. Nagyon kérem a földmívelésügyi minisz­ter urat, hogy ezt az összeget úgy méltóztas­sék felhasználni, hogy lehetőleg minden termé­6*

Next

/
Oldalképek
Tartalom