Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-102

Az országgyűlés képviselőházának 1Ô2. ismeretemet akarom megnyugtatni azzal, hogy mindazokat, amikről tudomásom van, elmondom. M,ert lehetséges, hogy ezeket a dolgokat tudva, elhallgathassam őket, mert akkor magam is ezeknek részesévé válnék, legalábbis olyan, mértékben, hogy tudtam, de elhallgattam ezeket a dolgokat. Most nézzük meg a földbirtokreform és a tagozódás kérdését. Ez a kérdés természetesen politikum szempontjából rendkívül egyszerű, mert földet osztani a máséból igen könnyű, Nem akarom azonban, hogy azt higyjék igen t. képviselőtársaim, hogy politikai szólamokat igyekeznék kilovagolni ebben a kérdésben, mindennek ellenére azonban rá kell mutatnom arra, hogy a vagyon, tehát a földvagyon biztosítása is csak avval érhető el, ha elsősorban is a közbiztonságot hozzuk ebben az országban fix bázisra. Ez az egyetlen módja és lehetősége annak, hogy megakadályozzuk azt, hogy egyes esetleges politikai disszonanciát — nem akarom az erősebb szót használni •— válthasson ki, — vagy hogy komoly errupciónak lehessen melegágya a mai elégedetlenség. Feltétlenül szükségesnek tartom az egészségesebb földbirtoktagozódást és különösen szükségesnek tartom azt a bizonyos kedvezményt, amelyet minden tekintetben helyeslünk — őszintén megvallom — a mai rendkívüli elszegényedett viszonyok között, amikor az állam igen rendkívül nehéz gazdasági viszonyok között van, amikor a falu kétségbeesve ébred arra, hogy földje eladósodott és amikor az adósságok 75%-a nem is magyar, hanem idegen kézen van. Méltóztassanak csak visszaemlékezni a különböző akciókra, többek között a traktorakcióra, amikor állami hozzájárulással gépeket vásárolhatott a magyar föld népe, akkor ezek a kisemberek főleg külföldi gyáraknál adósodtak el, úgyhogy ma az a helyzet, hogy a külföldi gyáraknál vannak intabulálva ezek a kisemberek és eladósodásuk nagy részben, — mondhatnám — oroszlánrészben idegen gyárérdekeltségek szempontjából történt meg. En ezeket a kedvezményeket, amelyeiket Csizmadia András t. képviselőtársunk felhozott, mind helyeslem és helyeslem azt is hogy ezeket a kedvezményeket megadják. Bár már sokkal előbb adták volna meg! Lehetetlenség azonban az, hogy ugyanakkor, amikar a kisbirtokosokat, a kisgazdákat védjük és megszorult s águkban kénytelenek vagyunk ezt a kedvezményt nyújtani nekik, helyes, egészséges politikai életösztönből a nagybirtok ugyanezeket ^élvezze. Mert ma az. a helyzet, hogy tulajdonképpen az adós szempontjából de különben is a kedvezmény szempontjából sincs különbség a törpebirtok és a nagybirtok között, úgyhogy ma az a lehetetlenség áll fenn, hogy olyan valaki, aki de facto adózóképes, azért nyer bizonyos békét, vagy azért élvez, kedvezményt, mert a bajibajutott kisember fizetni nem képes. Kérésem a pénzügyi kormányhoz az volna, hogy ezeket a kérdéseket bizonyos progresszió alapján, a téherviselőképesség mérvében állapítsa meg. Lehetetlenség, hogy egy és ugyanabba a kategóriába soroztassék be a törpeibiirtok, mint a nagybirtok; lehetetlenség, hogy ugyanazokat a bénéket élvezze^ mert ez tulajdonképpen nem jelent mást, mint újabb megadóztatását a többi kisembernek, mert hiszen az állam költségeit valakinek csak viselni kell, tehát adóztatás formájában ez más szempontból visszaháramlik. Miután beszédidőm lejárt és nem kívánom a Ház türelmét igényibevenni, csak egyetlenegyet kérek az igen t. kormánytól, hogy mikor KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ JX. ülése 1932 június ÍÖ-én, pénteken. 4Ô1 itt mindenki úgyszólván a kétségbeesés határán áll, ^amikor itt a gazdasági segítségnyújtás lehetősége majdnem minimális., akkor egyet nyújtson nekünk: hitet, bizalmat és reményt. Kötelezze a tőkét arra, hogy a tőke és az erkölcs együtt kamatozzék. Amíg ez meg nem történik, addig nem erre az alapra építünk, ameddig a közmorál nem helyezkedik arra az alapra, amelyen mindenki bizalommal tekinthet az ország ügyei vivőinek munkájára, addig, sajnos, ne várják, hogy bizalommal tekintsenek fel reánk azok, akik bennünket ide beküldöttek. Egyébként politikai pártállásomnál fogva, sajnos, a javaslatot nem fogadhatom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Büchler József! Büchler József: T. Ház! (Nánássy Andor: Még mindig van szónok? — Peyer Károly: Vagy tizenkétórás ülés és akkor dolgozunk, vagy neim! — Kun Béla: Nem kellett volna tizenkétórás ülést kérni! — Zaj.) Az előttem szólott t. íképvisjelőtársam beszédében (beszélt a próbaszivások dolgáról is, amely látszólag már elcsépelt téma itt a parlamentben, de amelyről nem győzünk eleget beszélni itt az ellenzék oldaláról, mert ez jellemzője a inai kormányzati rendszernek. A helyzet az, hogy a magyar nép, a magyar közvélemény nem tér olyan egyszerűen napirendre a dolgok felett, mint ahogyan itt az egyeségespárt oldalán ülő képviselőtársaim, amikor ezt az ügyet, idehozzák a parlament elé, hiszik, hogy egy miniszteri kijelentéssel a kérdés tökéletesen el van intézve és az egész magyar közvélemény megnyugodott abban, amit a pénzügyminiszter úr, vagy az egységespárt oldaláról felszólalt t. képviselő urak ebben az ügyben mondottak volt. Ez nagy tévedés, mert hallatlanul érdeklődik a magyar nép aziránt, hogy itt a par lamentben nii történik, hallatlanul érdeklődik aziránt, hogy mit mondanak itt a parlament ben. Sajnos, a magyar nép tömegei, ezrei, százezrei és milliói nem jöhetnek el ide és nem láthatják azt a sivárságot, a parlamentarizmusnak ezt a hallatlan lejárását, amely r itt történik, hogy amikor a megajánlási törvény; •javaslatot tárgyaljuk, akkor négy-öt képviselő ül ebben a Házban. (Takách Géza: Péntek este van! — Peyer Károly: Ott nincsenek zsidók!) Tudtommal az egységespártban sok zsidó nincs, ott a templomba csak vasárnap járnak. (Takách Géza: Kenyeret kell termelni!) Éppen ezért nagyon különös dolog az,, ami itt van és önök cinizmussal elintézhetik a dolgokat,^ nevethetnek a dolgon, de az ellenzék módját találja annak, a szociáldemokrata ellenzék elősoíban és hitem szerint a polgári ellenzék is, hogy annak ellenére, hogy statárium van ebben az országban, felvilágosítsa a magyar népet arról, hogy itt a parlamentarizmust lejáratják, azzal játék folyik. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Ez nekem egyénileg abszolúte nem fáj és nem jelent semmit, de hallottunk ebben a Házban a költségvetési vita és az appropriáció során kitűnő és ragyogó felszólalásokat, okfejtéseket és tanácsokat Bölcsen elmondották a szónokok négy-öt képviselő jelenlétében, hogyan kellene és lehetne az országon segíteni, azért mondom tehát, hogy nem olyan egyszerű dolog az, hogy 1964 pengő ára dohányárut adnak egyes tisztviselő uraknak,. Nem is értem, hogyan tűrheti az egységespárt, általában a 66