Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-102

Az országgyűlés képviselőházának 10 nyos főhatalom csúcsán álló személy meg van védelmezve a magyar alkotmányosság tradícióinak minden attribútumával. (Berki Gyula: Azt hiszem, eat jól csináltuk!) Ezt kétségkívül jól csinálták, nemcsak jól, hanem nagyszerűen, soha különb törvényalkotás nem látott napvilágot, mint a főhatalomról szóló törvény. Azonban ez egy titkos választójog alapján összeült parlament alkotása, és ezt a paralellát azért hozom fel, hogy azok, akik még mindig aggodalmaskodnak, lássák be, hogy egy titkos választás alapján összeülő parlament jelenti a nemzet igazi akaratát, és hogy egy olyan parlament, amely titkos választás alapján jönne létre, — higyjék el nekem — 24 óra alatt meg tudná oldani a földreform kérdését, (Kun Béla: Ügy van! — Berki Gyula: Ugyan kérem! — Zaj.) megoldaná igazságosan, és nem partikuláris érdekek ápolásával, (vitéz BajcsyZsilinszky Endre: Nagyon valószínű.) Nagyon rapszodikusan kell tárgyalnom a tételeket, mert nagyon sok a matéria. Az urak a doktrínában valamennyien nagyszerűen jártasak. Valamennyien elolvasták például Czettler Jenő tanulmányait az agrárkérdésről, amelyekben le vannak fektetve nagyszerű elvi alapokon a kibontakozás lehetőségei. Le vannak fektetve ezekben a tanulmányokban az igazságos elosztás feltételei, le van bennük fektetve az a gondolat, hogy a föld elsősorban azé, aki műveli és nagyszerűen fel vannak sorakoztatva a statisztikai adatok ezirányban. Követi itt valaki ezeket a kitűnő megállapításokat? (Berki Gyula: Sajnos, az utóbbi hat hónap alatt az eladó földek 80%-át a bankok vették meg. — vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Ahol mód van arra, hogy kisemberek vegyék meg, ott sem kisemberek kezére juttatják, amint Békés megyében, történt. — Berki Gyula: En minden földet odaadnék a kisembernek. — Kun Béla: Miért engednek árveréseket! — Propper Sándor: Ki növelte nagyra a bankok hatalmát? — vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Vagy helyes, vagy nem helyes. Ha helyes, akkor tessék síkraszállni érte. — Berki Gyula : Mi helytállunk! — Kun Béla: De a kormány nem áll helyt! — Berki Gyula: Erősítsék meg! — Zaj.) Elnök: Engedjék át egy pillanatra a szót a szónoknak. (Derültség. — Andaházi-Kasnya Béla: Legalább közbeszólhasson! — Csizmadia András: Ilyen nagy csoport nagy zajt csinál!) A magyar föld kérdése kétségkívül a magyar haza jövőjének legfontosabb kérdése. De ha ez igaz és ha annyira szeretjük valamennyien itt a földet, akik nem olyan kerületnek vagyunk a képviselői, ahol a föld birtokosai volnának túlsúlyban, akik merkantil érdekek képviselői és merkantil gondolkodás szószólói vagyunk igen gyakran, mert kell

;

hogy legyünk, ha itt Gaal Gaston helyesen előadta és a hangja remegett, amikor konstatálta, hogy csak az ő kerületében kilenc gazda lett az utóbbi időkben öngyilkos, (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Tizenegy!) akkor ez az embert megrázza. De az is kell, hogy az érző lelkületeket megrázza, amikor olvassa az ember a reggeli újságban, hogy egy évszázados cég Örököse, felépítője, fejlesztője tisztes korban elveszti a lelki egyensúlyát. A gazdasági életnek ez a beteg állapota kétségkívül kell, hogy ezt a parlamentet felébressze ebből a letargiából és újra és újra mondom, hogy amikor ilyen események dübörögnek ott kint, akkor a parlamenti tárgyalások iránt való részvétlenség és az a közöny, amellyel a parlament tárgyalásait kísérik, azt mutatja, hogy ennek a parlamentnek nincs ?. ülése 1932 június 10-én, pénteken. 481 kapocsalata a néppel, (Ügy vanï a szélsőbaloldalon.) ennek a parlamentnek nincs köze a magyar néphez (Berki Gyula: Ugyan kérem!) és új választásokra és új választói jogra van szükség, (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Nem mennének ilyenkor a Talbot-centrálét nézni! Itt ülnének! — Berki Gyula: Annyi közöm van a földmívesnéphez, mint önnek!) Ne személyeskedjék, t. képviselőtársam. (Berki Gyula: De minek kezdi! Ha ilyeneket mond, akkor nem hallgathatom! — Buchinger Manó: Itt nem személyekről, hanem rendszerről van szó!) Elnök: Csendet kérek! Gál Jenő: Mélyen t, képviselőtársamat igen gyakran hallgattam (Buchinger Manó: Itt a rendszerről van szó, nem egyénekről!) és sokszor nem értettem vele egyet. A parlamenti tárgyalás színvonala mindig attól függ, hogy az ember a személyeskedés terére ne lépjen. (Berki Gyula: Nem csinálom!) T. képviselőtársam tegnap a demokratapárt másik tagjának beszéde alatt állandóan ezt a módszert követte. (Berki Gyula: Ugyan ne tartson nekem erkölcsi prédikációt! — Büchler József: Nem önnek tartja, a parlamentnek tartja! — Elnök csenget.) T. képviselőtársam, én önt nagyon erkölcsösnek tartom, de hallgatagabbnak szeretném tudni. (Berki Gyula: Egy szót se szólok ma!) A földkérdésnél tehát elő kell venni a magyar föld struktúráját, igazi berendezkedését. Engedjék meg, hogy a magam összeállítása helyett elővegyek egy könyvet, amely Magyarország, Ausztria és Csehszlovákia egymáshoz való földterületi és gazdasági viszonyait taglalja. Itt az ember a következő dolgot észleli: Annyit beszéltek itt a Tardieu-tervről és a Duna-folyóra vonatkozó nemzetközi jogállapot rendezéséről, hogy az ember szinte vágyakozik megismerni ennek az ügynek az anyagát. Nagyon érdekes, az észlelhető, hogy még a Tardieu-terv előtt kidolgozták azt a lehetőséget, hogy Magyarországnak, Ausztriának és Csehszlovákiának a földre való vonatkozás tekintetében egymásra kellene találnia. És itt kimutatja a szerző, hogy Magyarország földterülete miképpen oszlik meg. Hiteles számszerű adatokkal bizonyítja be, hogy Magyarországon nem kellene ínségnek »lenni, mert a Trianon által megnyomorított magyar területen is a földből mindig van itt annyi termék, amely mellett nemcsak a megélhetés, hanem egy bizonyos export is biztosítható. Már most azt kérdezem: e mellett az igazság mellett kinek amulasztása áz, hogy itt mégis ínség van urbi et orbi? Mindig azt szokták mondani a régi időkben, nem is olyan régen, valahányszor panaszra nyílt ajkunk: hja, a forradalom és a diktatúra mindent betemetett. Azután jött az újabb szólam: hja, Trianon az oka mindennek. De bocsánatot kérek, nem lehet mindent erre a számlára írni, ha itt valóban ennyi föld van, mint amennyit kimutatnak s amit mindjárt fel is fogok majd olvasni. Van-e ellenmondás a tekintetben, i Képviselőház, hogy Magyarországon ma 1"8 millió hold föld tehermentes állapotban van? Kérek mindenkit a másik oldalon, cáfoljon meg engem, ha ez nem igaz. Itt áll másfélmillió holdat meghaladó földterület teher nélkül. Hallatlan nagy vagyonkomplexus ez s ez itt áll mozdulatlanul, a nélkül, hogy hozna valamit. Nem első feladata kellene, hogy legyen a kormányzatnak, — akármelyik kormánynak, mert nem pártokra gondol az ember itt — hogy ezt a nem-