Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-102

Az országgyűlés képviselőházának 102. az insegakcióban adott természetbeni adomány értékét pedig rendkívül magasan állapították meg. Ebből tehát, igenis, azt lehet bebizonyítani, hogy a kormány a munkanélküliek anyagi segélyezése terén semmi komoly intézkedést nem akar tenni az elkövetkezendő esztendőben sem, mert a multak tapasztalatai alapán ezt teljes joggal lehet állítani. Ha most ezzel szemben azt vizsgálom, hogy ha a kormány nem akar anyagi segítséget nyújtani az önhibájukon kívül munka nélkül levőknek, akkor milyen intézkedést tesz a közmunkaalkalmak szaporítása terén, erre egészen röviden lehet felelni, mert néhány számadat beszél. Itt van a megajánlási törvényjavaslatban is, hogy a kormány beruházási célokra 27,857.500 pengőt állított be; ez az összeg, amellyel a közmunkaalkalmakat szaporítani akarja. Itt újból hangoztatnom kell, amit már mondtam a közelmúlt napokban történt felszólalásomban, hogy egyáltalában nem derül ki sem a költségvetés tételeiből, sem a megajánlási javaslatból, hogy ebből az összegből valójában mennyit tesz ki az az összeg, amely már elvégzett munkáért jár, amely tehát közmunkaalkalomszaporodást egyáltalán nem jelent, mert ide csak be van állítva mint elvégzett munkáért bemutatandó számlák kifizetésére meghatározott összeg. Ha ezt pontosan meg lehetne állapítani, — amit a kormánynak minden körülmények között tudnia kell — kiderülne, hogy vajmi kicsi az az összeg, amely az eljövendő költségvetési esztendőre mint közmunkaalkalmat szaporító tétel szerepel. Ebből meg lehet állapítani határozottan és kétséget kizáróan azt is, hogy a kormány a munkaalkalmak szaporítása terén sem akar komoly intézkedéseket tenni, mert ha a költségvetésbe nincs beállítva erre megfelelő összeg, akkor ugyan hol várjuk, mitől várjuk a munkaalkalmak szaporodását, mitől várjuk az önhibájukon kívül munka nélkül levőknek munkához juttatását. Pedig hogy a nyomor milyen nagyarányú és hogy a munkanélküliek száma milyen nagy, arról nekem nem kell beszélnem; hiszen már annyit beszéltünk — még a túloldalon is — az elhangzott felszólalásokban arról, hogy nagy a munkanélküliség. Tagadhatatlan, hogy a különböző foglalkozási ágazatokban levő munkanélküliek számát •az egész országban pontosan megállapítani nem lehet, mert nincsenek a munkanélküliségről statisztikai adatok, (Büchler József: Nem merik megcsinálni!^ állandóan és rendszeresen nem tartják nyilván a munkanélküliek számát, •így tehát az egyes városokban esetleg lévő nyilvántartásokra kell támaszkodni, vagy arra, amit a szakszervezetek kimutatnak. Mert akár a székesfőváros statisztikai adatait vizsgáljuk, akár más statisztikai adatokat, ezek mind csak szerzett, jobban mondva kölcsönkért adatok, amelyek származnak a munkaközvetítőhivataltól és a szakszervezetek kimutatásaiból. De egy abszolúte biztos, minden társadalmi rétegre kiterjedő munkanélküli-nyilvántartás nincs; éppen ezért pontos számmal a munkanélküliek számát kifejezni nem lehet. Ez azonban egyáltalában nem von le semmit abból a mérhetetlen nagy nyomorból, abból a borzalmas nagy közgazdasági katasztrófából, amely a munkanélküliségben tényleg megvan. Mert ma már olyan horribilis a munka nélkül levők száma, hogy az valóban ijesztő, valóban komoly veszedelmet jelent. Es különösen azért várható most már elkerülhetetlen, komoly veszedelem, mert itt vagyunk nyáridőben, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IX. ülése 1932 június 10-én, pénteken. 475 amikor a szabadtéri munkálatoknak teljes erővel kellene folyniok, s ez nem tapasztalható sem a gyári üzemekben, sem az építkezéseknél, nem tapasztalható a mezőgazdaságban sem; mert annak ellenére, hogy most éppen a mezőgazdasági munkálatoknak van a legnagyobb ideje, igenis állíthatom, hogy a mezőgazdasági munkások közül rendkívül sokan, sok-sok tízezren vannak teljesen munka nélkül. Az Ő helyzetük már annál is kétségbeejtőbb, mert ha most, a nyári idény alatt, nem tudnak munkát kapni, akkor még kevésbbé várhatják, hogy majd télen jut számukra munka, mert a mezőgazdaságban télen munkaalkalomhoz jutni nem tudnak. Igenis, komoly baj van tehát itten, és ezzel a kormány egyáltalában nem számol. Kereken 28 millió pengő az az összeg, amely az állami közigazgatásnál és az üzemeknél együttvéve közmunkaalkalmak szaporítását jelenti. Hát meri valaki komolyan azt hinni, hogy ez olyan összeg, amellyel hozzá lehet járulni a munkanélküliség enyhítéséhez? Hát meri valaki azt hinni, hogy, amikor ilyen módon történik intézkedés a közmunkaalkalmak szaporítására, és amikor egyáltalában nem történik semmi a munkanélküliség anyagi megsegítésére, nem lesz-e most már ennek elkerülhetetlenül nagyon súlyos és komoly következménye? En azt hiszem, hiába építi a kormány minden számítását arra, hogy elegendő nagy öszszeg van a költségvetésbe a csendőrség céljaira beállítva, hogy az a 32 millió pengő, amely a költségvetésben a csendőrség céljait szolgálja, és az a 42 millió pengő, amely a rendőrség céljait szolgálja, no meg a katonaság részére felvett 95 millió pengő elegendő lesz majd arra, hogy ezt az országot megóvja mindenféle veszedelemtől, és hogy a kormány nyugodtan folytathatja tovább azt a lakosságpusztító munkáját, amelyet most már több, mint tíz esztendő^ óta folytat. Azt hiszem, hogy ebben most már súlyos csalódás éri a kormányt. A legkevésbbé sem fenyegetődzöm, amikor azt mondom, hogy ezek után, amik ebben a költségvetésben történtek, most már teljes joggal ast mondhatják a munkanélküliek, hogy róluk nem történt gondoskodás egyáltalában, hogy a törvényhozás gondoskodása reájuk egyáltalában nem terjedt ki. Ezekután ezek teljesen magukra vannak hagyatva és az a szenvedély, amely bennük tombol, amely mindennap kitörni vágy, majd egyszer olyan dolgokról fogja meggyŐződtetni az igen t. urakat, amelyeket ma még nem akarnak elhinni. Ma még azt hiszik, hogy a csendőrség, a rendőrség és a katonaság minden bajtól meg fogja óvni ezt az országot, pedig majd el fog következni a csalódás időpontja, csakhogy akkor azt hiszem, már késő lesz megtenni azokat az intézkedéseket, amelyeknek megtételével ma el lehetne kerülni, meg lehetne előzni azokat a. rendkívül komoly, katasztrofális kitöréseket. Es nézzük csak, ebből a 28 millió pengőből 15 millió pengő az útépítés^ céljait szolgálja. Ennél különösen merem állítani, hogy itt már igen sok elvégzett munkáról van szó, amelyeknek csak a számláit kell kifizetni, ez az összeg tehát kevés munkaalkalmat fog jelenteni. 6,440.000 pengő szolgálja a posta, távirda, távbeszélőhálózat és az Államvasutak két nagy, hatalmas állami üzemének együttes beruházási céljait. Még csak nem is egészen 64