Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-102

464 Az országgyűlés képviselőházának 102. ülése 1932 június 10-én, pénteken. gyón visszás, ha az ember arra gondol, hogy mi történt a múlt esztendő termésével. Ha már ezzel a gazdasági politikával foglalkozom, csak egy kérdést említek meg. Lehetséges-e az, hogy Magyarországból, amelynek az idei súlyos és hosszú ideig tartó tél folyamán nagyon sokat szenvedett és vesztett értékéből, nagy értéket reprezentáló állatállománya ahol akárhány állat éhen pusztult el, néhány nappal, talán két héttel ezelőtt, nem tudom hány vágón, úgynevezett csirkebúzát szállítottak ki Németországba, ugyanakkor pedig ezzel parallel a kukoricahiány enyhítésére kukoricát importáltunk Jugoszláviából? Nem szabad csodálkozni azon, ha az ilyenfajta intézkedésekkel az elégedetlenség leszerelése nem sikerül. A cselekvések alapfeltétele az, hogy ismerjük a néplelket, de vájjon lehet-e azt állítani, hogy a kormány ismeri a népleiket, amikor — amint a mai lapokban olvastam, — a termésrendelet végrehajtási utasításában fejkvóta van megállapítva a falusi lakosság őrletési lehetőségeire. Aki ismeri a néplelket, az tudja, hogy nincs semmi, ami annyira izgatná az embereket ebben az országban, mint ez az egy rendelkezés. i De tovább megyek. A lisztforgalmi adó, amelyet már egy alkalommal voltam bátor itt szóvátenni és kifogásolni, nem végtelen igazságtalanságot eredményez-e az emberek tömegével szemben? A városi lakosság helyzetére nem akarok kitérni, mert éppen ennél a kérdésnél kaptam akkor azt a bizonyos fejcsóváló megjegyzést a túlsó oldalról. A falunál maradok és csak a falusi lakosságot nézem. A falusi kisiparosság tekintélyes része éppen gaborfában kapja meg munkabérét. Milyen végtelen igazságtalanság az, hogv az illetőnek azért a megszolgált gabonáért még lisztforgalmi adót is kell fizetnie! Rövid leszek. A kormány sürgős^ feladatának tekintem azt, hogy — mint említettem — minden lehető és lehetetlen utat bejárjon és eszközt magáévá tegyen abból a célból, hogy az országban mindenáron nyugalmi helyzetet biztosítson. Nyíltan megvallom, hogy éppen az előbb elmondottaknál fogva nagyon Örülnék, ha ezeknek a sürgős és szükséges cselekedeteknek elvégezését gróf Károlyi Gyula által látnám lebonyolítva. Ehhez azonban az kellene, hogy ő tényleg a cselekvés terére lépjen. Amíg pedig ezt meg nem teszi, legnagyobb sajnálatomra a felhatalmazási törvényjavaslatot meg nem szavazhatom. (Élénk helyeslés balfelől.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Képviselőház! A költségvetés vitája alatt is és a mi részünkről a felhatalmazási javaslat vitája alatt is igen sok szó esett azokról a törvénytelenségekről, amelyek a választási harccal kapcsolatban és a választási harc után már a normális életben is előfordultak odakinn. Múltkoriban a szegedi törvényszék egy tárgyalásáról hallottam, ahol ilyen választási visszaélést tárgyaltak éppen és B,

t törvényszékhez csendőrök voltak tanukép beidézve. Az egyik csendőr vallomása annyira frappírozta a tárgyalásvezető elnököt, hogy azzal a kérdéssel fordult hozzá: mondja, maga az egységespártnak volt a csendőre? (Büchler József: Nagyon jó!) Abban a szolgálattételben, amelyet a csendőrség tesz az egységespártnak és az uralkodó rendszernek, nemcsak a csendőrség, hanem egyéb közigazgatási ágak sem akarnak elmaradni a nemes versenyben. Nem akarok most hosszasan beszélni a választási ajánlási visszaélésekről és egyéb választási visszaélésekről, nem akarok arról beszélni, hogy miképpen számlálták például a választások alatt titkosan szavazó kerületekben is a szavazatokat 3—4 napig, majdnem egy hétig, mert akkor meg kellene emlékeznem arról, hogy közben voltak világraszóló események, világraszóló sokmilliós szavazatú választások az egész világon, amelyeknek eredményeit már a külföld is a rákövetkező reggelen a reggelijéhez, a reggeli újságjában megkapta. Ahol azonban az állampolgárok pénzéből 500.000 pengőt zöldhitelekre, 50.000 pengőt kártyaadósságokra, népjóléti panamákra, szívási próbákra és egyéb ehhez hasonlókra pocsékolnak el, ott valóban nem lehet csodálkozni azon sem, hogy az állampolgárok élete, egészsége és idege is ugyanilyen természetű pocsékolás áldozatává válik. Ezekről a dolgokról csak azért emlékeztem meg, hogy rámutassak arra, hogy erről az oldalról nem vagyunk hajlandók elfeledkezni a választási visszaélésekről, azokról az eseményekről, amelyek ennek a parlamentnek megszületését kísérték. (Kun Béla: Igazán nagyon korcsszületés volt!) Mi ezekről mindaddig beszélni fogunk, amíg egy becsületes választójog, egy becsületes tiszta választás és titkos szavazás (Kun Béla: Ez a legfontosabb!) nem hozza be a parlamentbe azokat, akiknek lesz erejük és bátorságuk arra, hogy a nagyra nőtt kamarilla és az összeesküvők ellen az egész ország érdekében rendszabályokat hozzanak és ezekkel a rendszabályokkal ezeket a kamarillákat és klikkeket megfékezzék. (Büchler József: Le kell törni őket!) Nagyon sokat beszélnek már — nagyon aktuális a túlsó oldalon is — a választójog kérdéséről is. Mi úgy hisszük, annak a meggyőződésünknek adunk kifejezést, hogy a választójoggal, a választójog jelszavával való játék már nem tarthat soká és előbb-utóbb el kell jönnie annak az időnek, amely ennek a parlamentnek helyére tiszta választójog alapján tiszta és bátor parlamentet fog teremteni. Mai felszólalásomban nem akarok más kérdésekre kitérni, csak azokat a közigazgatási zaklatásokat és törvénytelenségeket akarom szóvá tenni, amelyek az alatt a rövid idő alatt, amióta ez a parlament együtt ül és amióta én Szeged város képviselőjévé választattam, történtek. Lent Szegeden a szociáldemokratapárt röviddel azután, hogy én ott képviselői mandátumot nyertem, megalakította az egyes kerületekben, főleg pedig a tanyai kerületekben, a maga pártszervezeteit. Mi támaszkodtunk ebben a pártszervezetalakításban arra a belügyminiszteri rendeletre, amely utasítja a közigazgatási hatóságokat arra, hogy ezeket a pártszervezeti alakulásokat csak bejelenteni kell, nincs semmiféle szükség arra, hogy a helyi hatóság ezeket a bejelentéseket tudomásul is vegye vagy jóváhagyja, szóval azzal az egyszerű formasággal, hogy a megalakulást bejelentettük, a továbbiak máris el vannak intézve. Mégis úgy látszik, hogy a belügyminisztérium rendeleteket ad ki, az alsóbbfokú hatóságok pedig azért vannak, hogy ezekkel a rendeletekkel szemben a saját maguk akaratát érvényesítsék és a saját maguk belátása szerint intézkedjenek. így volt ez odalent Szegeden is, ahol állandó zaklatásnak örvendtek ezek a pártszervezetek, főleg a tanyai kerületi pártszervezetek, ami nagyon érthető a kormányzópárt, az egységespárt mentalitásából kiindulva, hiszen az ipari munkásságnál százszor erősebben és