Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-102

Az országgyűlés képviselőházának 102. hogyan gyártják önök a tokaji bort. (Derült­ség.) Eljött ide Lengyelországból is egy borke­reskedő és kérdezte: «Mondja meg kérem, hol van Budapesten a tokaji borgyár, én nem ta­láltam, pedig összejártam egész Budapestet, csak Bécsben találtam egyet, ahol 60.000 hekto­liter tokaji bort gyártanak és visznek ki kül­földre,» (Zaj.) így bánnak a tokaji borral. Bi­zonyára méltóztattak olvasni, hogy egy-két év­vel ezelőtt összevásárolták a gönci üres hordó­kat és feladták Tokajban, majd onnan tovább Galiciába. Ott azután megtöltötték, nem tudom mivel, de tokaji borral semmiesetre sem és eze­ket a hordókat használták fel arra, hogy a to­kaji bort eladják.. így hamisítják, így rontják a tokaji bor becsületét. Ezért van, hogy Ma­gyarországon bent sem fogyasztják a tokaji bort és külföldre is igen sok hamisítvány kerül. Ezért akarom a mélyen tisztelt kormány figyelmét felhívni arra, hogy gondoljon erre a valamikor áldott, igazán gazdag, jómódú vi­dékre és mentse a Hegyalját. Azt szeretném, ha törvényt tudnánk hozni arra, hogy a bor­hamisítókat drákói szigorral üldözzék. Eszembe jut egy érdekes anekdota Ciceróról, akiről tud­juk, hogy ügyvéd volt. Az előszobájában vá­rakozó ügyfelek között megjelent előtte egy borhamisító. Valószínűleg magyar bor hami­sításáról volt szó. (Derültség.) A hamisító kérte, hogy vállalja el védelmét. Ciceró azt mondta: «Barátom, én védek gyilkost, védek apagyilkost, de borhamisítókat nem védek.» (Derültség.) Azt szeretném, hogy a tokaji bornak, mint zárt területről származó bornak, védelmére tör­vényt hoznánk és a legszigorúbban megkövetel­ném azt, hogy á nemzetnek ezt a Trianonból átmentett egyetlen kincsét megóvjuk és a to­kaji bor hamisítását megakadályozzuk. Ez volna az első. Másodszor, minthogy azt mondják az orvo­sok, hogy a tokaji bor gyógybor, arra kell igyekezni, hogy ehhez a legszegényebb ember is hozzájuthasson. Azt kellene tenni, hogy or­vosi rendeletre mindenki kaphasson tokaji bort adómentesen, forgalmiadó- és fogyasztásiadó­mentesen. r (Helyeslés half elöl) Minden tokaji bortermelőnek joga legyen orvosi rendeletre akár félliteres adagokban is adómentesen ki­adni a tokaji bort. (Zaj.) Néhány héttel ezelőtt itt voltak Budapesten a külföldi írók és hír­lapírók képviselői. Merem állítani, hogy egy 'deci tokaji bor sem került az asztalukra, de francia pezsgő — fogadni merek — volt. (Ma­gyar Pál: Hol volt ez?) A Pen-Club kongresz­szusán. (Egy hang bal felől: Volt magyar bor!) Magyar termék lehetett, de nem tokaji. Azt szeretném, hogyha az igen t. kormány, ha te­heti, nagyobb összeget fordítana a borvidék tá­mogatására és pedig nem mint alamizsnát, ha­nem lehetőleg olyan módon, hogy szerezzen ol­csó felújítási kölcsönt, amelynél kikötnék, hogyhai igénybeveszi valaki, az köteles legyen 10 éven át minden évben szőlőjének egytized­részét felújítani. Másik fontos kérdés gyümölcstermeszté­sünk kérdése. Nem tudom, méltóztatnak-e fog­lalkozni ezzel a kérdéssel. En eléggé foglal­kozom. Talán két évvel ezelőtt olvastam a la­pokban, hogy Magyarországba 2000 vágón al­mát szállítottak be 40 millió értékben s hogy Budapest almafogyasztásának 90% a idegen. (Hódossy Gedeon: Kanadából hozatják be!) Olvastam, hogy két vágón almát küldtek kül­földről, mely rosszul volt csomagolva, ütődött és élvezhetetlen volt. Közismert dolog, hogy a ülése 1932 június 10-én, pénteken. 445 magyar gyümölcs a legízletesebb és a legkelle­mesebb. Nagyon előkelő úrral beszéltem, aki összejárta egész Európát és azt mondotta, hogy olyan ízletes, olyan jó gyümölcsöt, mint Magyarországon, nem talált sehol. (Hodossy Gedeon: Nem tudják kiszállítani, mert nincs szerződés!) Nem gondozza senki az országúti gyümölcsfákat. Méltóztatnak tudni, hogy Da­rányi minisztersége alatt beültették az útszé­leket gyümölcsfával. Egy utazásom alkalmá­val tapasztaltam, hogy az újonnan beültetett facsemeték közül 95 darab sorjában ketté van törve, tehát nem volt érzéke népünknek arra, hogy a gyümölcsfát védje és szeress« De nem ez a legszomorúbb, hanem az, hogy 30 év óta a 95 gyümölcsfát nem pótolták, üre­sen áll annak a 95 oltványnak helye. Magyarországnak tehát volna egy nagyon értékes és drága kincse, amelyből nagy ex­portot csinálhatna, de nem törődik vele senki. Megvan a törvényünk, hogy minden község­nek faiskolát kell felállítani. Nem lehetne ezt szigorúan végrehajtatni? Hiszen ha minden községben megvolnia a faiskola, és ha a község lakói, mondjuk gyermekeik révén, ingyen olt­ványokat kapnának, meg volna oldva a kér­dés. Valami rendszert kell itt is behozni. Pél­dául az említett Darányi-féle ültetésnél 2—3 kilométernyi hosszúságban tízféle alma van ültetve. Méltóztassék elképzelni, hogy ha azon a tízfajta fán két kilométer hosszúságban megterem 10—20 mázsa, vagy mondjuk egy vá­gón alma, hol az a kereskedő, aki eljön érte? Ki kellene mondani, hogy minden vármegyére, vagy minden járásra csak egyfajta almafát engedélyeznek; ha még ingyen, vagy nagyon olcsó áron osztanák ki a lakosságnak a cseme­téket, 10 év alatt Magyarország volna a világ legelső gyümölcsexportáló országa. (Schandl Károly: JEs főleg téli fajtát! — Egy hang a középen: Ha nincs szerződés, nem tudjuk ki­vinni! Ott rothad a cseresznye és az eper és nem tudjuk kivinni!) T. Ház! A múlt télen végigjártam a cse­megekereskedéseket. Volt a kirakatban min­denféle fajta alma; volt délamerikai, ausztrá­liai alma, tiroli bőralma, svájci alma, Bóma szépe, (Egy \hang jobbfelől: Kaliforniai szilva!) meg nem tudom milyen alma, de magyar al­mát nem láttam. Ha van is magyar alma, nem tudjuk kiszállítani, mert a nép nem tud csomagolni. Erre meg kell tanítani. Ez igen egyszerű dolog volna: az útkaparókat, az út­biztosokati, meg nem tudom kiket a téli időben össze kellene hívni és meg kellene tanítani a fakezelésre, a fával való bánásra, a gyümölcs­kezelésre, a csomagolásra és szállításra. Azt hiszem, ebben igazat adnak nekem az urak. (Egy hang balfelől: Már az iskolában kellene kezdeni!) Nézzük most a gyümölcsvédelmet. Buda­pesten a kőtöimegek között minden második há­zon látom a nagybetűs plakátokat, hogy véd­jük meg gyümölcsfáinkat, mikor itt gyü­mölcsfa egyáltalán nincs. A falun is kiakaszt­ják a jegyzők ezt a hirdetést, de mi a vége? Konkrét esetet hozok fel. Egyszer rendeltem 5 kiló chinoint gyümölcsfapermetezésre. A chi­noin kilója 1 pengő; mire hozzám érkezett az 5 kiló chinoin, a szállítás és csomagolás miatt 8 pengő 60 fillérbe került, tehát 60% -kai meg­drágult ez a szükséges gyümölesvédelmi szer. Méltóztassék elképzelni, hogy az a kisgazda, akinek 5—6—10 gyümölcsfája van, vesz-e ma­gának fáradtságot, hogy rendeljen negyedkiló tfO*

Next

/
Oldalképek
Tartalom