Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-101

Az országgyűlés képviselőházának 101. felől.) és oly eljárást folytassanak a bajbajutott emberekkel szemben, hogy a költségek maholnap többre rúgnak, mint az eredeti követelés. (Igaz! Ügy van! jobbfelől.) Ennek a nyugalmi időnek megteremtését sokféleképpen el lehet érni és én meg vagyok győződve arról, hogy úgy a földmívelésiigyi miniszter úr, mint az egész kormány még az aratás előtt meg fogja találni a módot ennek a nyugalmi időszaknak megteremtésére. (Helyeslés jobbfelől. — Beck Lajos: Önökön múlik!) Ami már most a földteherrendezés nagy problémáját illeti, amelynek vannak külföldi és belföldi vonatkozásai, amelynek vannak nemcsak hitelügyi, hanem egyéb vonatkozásai is. megengedem, hogy az hosszabb előkészítést igényel, de van egy sereg terv készen és az előkészítés sem tarthat addig, hogy ez az egyéves nyugalmi idő ne legyen elég arra, hogy ezalatt az egész földteherrendezési probléma megfelelően megoldassák. (Ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) Amerika is foglalkozik már földteherrendezéssel. Méltóztassék elolvasni, hogy az amerikai Kamarában javaslatot terjesztettek r elő, amely az amerikai mezőgazdaság megsegítésével foglalkozik. Bocsánatot kérek, akkor egy eminenter agrárországnak végre mégis kell ezzel a problémával komolyan foglalkoznia. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) És hiába mondották itt a túloldalon ülő képviselők, hogy ez a határozati javaslat csak elkenése — hogy így fejezzem ki magamat — célkitűzéseinknek; én szükségesnek tartom kijelenteni, — és biztos vagyok benne, hogy pártunk osztozik ebben a felfogásomban — hogy ez egy komoly célkitűzés, (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) amely célkitűzés végrehajtásában számíthatunk, nemcsak a párt egyetemének, hanem az egész kormánynak a közreműködésére is. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Sőt az egész Házéra! Ebben nem lehet véleménykülönbség !) A határozati javaslat 3. pontja az, hogy a mezőgazdaságban használatos ipari cikkek kartellárának szabályozására megfelelő eszközökkel nyúljanak be. Eckhardt Tibor képviselőtársam részletesen foglalkozott ezzel a kérdéssel. Nekem nincs időm arra, hogy a részletekbe belemenjek, de kijelentem, hogy egész pártunk osztozik abban a nézetben, hogy az iparcikkek árát arányba kell, hozni a mezőgazdasági termények árával, (tlgy van! Ügy van! a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Már régen meg kellett volna történnie!) Mindaddig, amíg a piaci helyzet olyan, amilyen és mindaddig, amíg belső és külső vonatkozásban mezőgazdasági terményeink, állataink és mindenféle terményeink értékesítése ilyen leesett árak mellett vihető csak keresztül, igenis, kötelessége a pártnak, a parlamentnek, az egész kormánynak az iparcikkek árát arányba hozni a mezőgazdasági termények árával. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Erre megvan a kartelltörvény, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) megvan a kartellbíróság. Akik nem alkalmazkodnak a jogos szükséglethez, azokat a törvény alapján kell erre kényszeríteni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A 4. pont a búza árának problémája, s pártunk kívánja, hogy a kormány a kereskedelmi szerződések kapcsán foglalkozzék ezzel a kérdéssel. Eckhardt Tibor t. képviselőtársam azt mondotta, hogy őt nem érdekli, mi történik majd 3—4—5 év múlva, mert a viszonyok által ránkdiktált kényszerhelyzetben vagyunk nemzése 1932 június 9-én, csütörtökön. '411 csak mi, hanem az őszes államok és ma nem lehet szó másról, mint arról, hogy momentán, átmenetileg egy rövid időre kössünk megállapodást és pedig a do ut des elve alapján, árucsereegyezmény útján tegyük lehetővé a mezőgazdasági termények értékesítési lehetőségét. Ebben, meg vagyok róla győződve, a t. földmívelésügyi miniszter úr jár legelői, mert tőle már hónapokkal ezelőtt hallottam, hogy a mai kereskedelempolitikai berendezkedés és institúció mellett, amely Közép-Európában és általában Európában van, nem reméli, hogy másképpen döntő eredményt lehetne elérni, mint ügy, hogy árucsereszerződéseket kötünk és ezen árucsereszerződések alapján helyezzük el felesleges gabonánkat. (Magyar Pál: Máris!) Természetes dolog, hogy feleslegünk mindenképpen marad. Azonban mégis azt gondolom, hogy nekünk elsősorban, legfőképpen és feltétlenül magunkra kell támaszkodnunk. Ez a magunkra való támaszkodás azt jelenti, igénytelen nézetem szerint, hogy arra kell törekednünk, hogy a belső fogyasztást emeljük, (Ügy van! Ügy van a jobboldalon.), és ennélfogva teremtsünk munkaalkalmakat. {Ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) Hogy miből tereintsünk munkaalkalmakat, e tekintetben legyen szabad rámutatni arra, hogy az általános vita során megjelöltem ennek egy módját és ezt ma is fenntartom. (Magyar Pál: Építkezés?) Ez a mód pedig nem az, hogy ha az állam szükséghelyzetbe jut, akkor kincstárjegyeket bocsásson ki, vagy mint Gaal Gaston t. képviselőtársam mondotta, szaporítsa a fizetési eszközöket, hanem az a mód, hogy belső kölcsönhöz kell nyúlni. (Ügy van! jobbfelől.) Belső kölcsönhöz kell nyúlni és ennek a kölcsönnek nem is kell kényszerkölcsönnek lennie. Hála Istennek, még mindig van Magyarországon harminc olyan ember, akinek ötmillió pengő értékű vagyona van. (Magyar Pál: Igen, de pénze nincs!) Tessék rámbizni, nem vagyok fináncminiszter, (Zaj jobbfelől.) de előteremtem a pénzt. (Jánossy Gábor: Bízzuk rá!) Tessék ebben megbízni, ezt elő lehet teremteni. (Peyer Károly: Ne gyűjtsünk a részükre?) Akinek ötmillió pengő vagyona van, annak lehet pénzt előteremtenie. (Magyar Pál: Tessék megkisérleni 200.000 pengőt behajtani!) Hogy el van adósodva? Bocsánatot kérek, nem lehet ezzel a szememet bekötni. (Magyar Fai: Tessék ötmillió vagyonra 200.000 pengő kölcsönt előteremteni! Ki van zárva!) Osztozom Eckhardt Tibornak abban a felfogásáhan, hogyha az apró exisztenciáktól 5-^10 pengőket vonok el és még a vasúti személyzet illetményéből is kénytelen vagyok levonni, akkor ötezer embert név szerint prezentálok a t. Háznak, — nem ötvenezer, hanem ötezer embert, — akiktől fejenként tizenöthúszezer pengőt minden fájdalom nélkül lehet az állam részére kölcsönkép elvenni. (Magyar Pál: Fájdalom nélkül? Az más kérdés!) Bocsánatot kérek, ha a magyar államnak joga van 18 évestől 50 évesig mindenkit katonának állítani, akkor a világgazdasági háborúban is joga van a legnagyobb vagyonú és jövedelmű embereket az első vonalba szólítani. (Ügy van! jobbfelől. — Jánossy Gábor: Bár én is köztük lehetnék! — Derültség. — Magyar Pál: Én köztük vagyok és felajánlom a magam részéről! — Elnök csenget. — Jánossy Gábor: Háromnegyedrészét odaadnám a tízmilliónak!) A földreformföldek árára vonatkozóan kértük a kormányt határozati javaslatunkban, hogy megfelelő megoldással tegye lehetővé,