Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-101

410 Az országgyűlés képviselőházának 101. Csizmadia András t. barátom pártunk nevében előterjesztett egy határozati javaslatot a . délelőtt folyamán, s^ ebben a határozati javaslatban pártunk nevében azt kérte a kormánytól és a törvényhozástól, pártkülönbségre való tekintet nélkül, hogy a kül- és belföldi kamat leszállításának kérdésében tegyen olyan hatályos intézkedéseket, amelyek a hitelélet megzavarása nélkül alkalmasak arra, hogy a bajbajutott mezőgazdaságot, kisipart és kiskereskedelmet abba a helyzetbe hozzák, hogy nemcsak a megélhetést tudja biztosítani, hanem eleget tudjon tenni állammal, községgel, egvházzal szemben a maga közkötelezettségeinek is. Éber Antal t. képviselőtársam a mai nan folyamán azt mondotta, hogy a kamatleszállítás egy rapszodikus probléma, amelyet nem lehet olyan egyszerűen elintézni, ahogy ezt a határozati javaslat megállapítja. Erre én a következőkép válaszolom: Éber Antal t. képviselő úr azt ajánlotta, hogy a transzferpénzek egyrészét fordítsák arra a célra, hogy a kamatokat 2—3%-kal mérsékeljék. Én minden megoldást, amely a fennálló hitelkamatok mérséklésére, s ezzel a termelés elviselhető, rentábilissátételére való törekvést és a mezőgazdaság elesettségét szolgálja, s ennélfogva a mezőgazdaság vásárlóerejét fokozza, akceptálok és elfogadok. Én nem bánom, ha részben a transzfernénzek terhére történik is a kamatok mérséklése, mert ez nem újság. Csehországban az állami költségvetés keretében épp a napokban gondoskodtak arról, hogy a cseh agráriusok kamatterhének 2-5%-át a cseh állam elvállalja. Ha még: Csehországban, az ipari országban is így kell a mezőgazdaság támogatásáról írondoskodni, akkor hiába beszélnek itt elméleti álláspontokról, meg kell azt állapítanom, hogy igenis, állami beavatkozásra, kormánybeavatkozásra is van szükség s ez a beavatkozás a hiteléletet nem kell hogy szükségképpen megzavarja. Éber Antal t. képviselő úr állandóan foglalkozik azzal, hogy a keresztyén középosztály által elfoglalt közéleti, vármegyei s állami pozíciók számát csökkentse, azonban sohasem jelöli meg azt, hogy az esetleg elbocsátandó 5—10 vagy 20 ezer magyar középosztálybeli emberrel mi történjék? Én már egyszer utaltam arra. hogy a földbirtokpolitika kapcsán lehet részben ezt a kérdést megoldani, de bocsánatot kérek, én megmondhatom ezt, mert én akkor sem voltam antiszemita, amikor ebben a teremben mindenki antiszemita volt, hogy a közgazdasági életnek kell felvennie az állami életből elbocsátott alkalmazottak egy részét, és nedig a ban kél étnek is. (Ügy van!) Hogy miért, azt rábízom minden képviselőtársam fantáziájára. Éber Antal t. képviselőtársam egyik politikai barátom megjegyzését személyes megjegyzésnek minősítette. Én most megmagyarázom azt, hogy hogyan lehet a kamatolcsóságot elérni. (Halljuk! Halljuk!) Ö megmagyarázta nekünk azt, hogy az állami budgetből hogy lehet tételeket kitörölni és a leventeintézménytől kezdve a szolgabíróig, meg az árvaszéki ülnökig szépen kihúzott mindenkit a közszolgálatból és a közéleti intézményekből. (Egy hang a jobboldalon: A bankoktól meg nem!) Ellenben én megmondom őneki, hogy ne a transzferpénzek között keresse csak a bankkamatláb mérséklését, hanem keresse a tisztelt bankdirektor urak körzetében. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Számításokat eszközöltem (Zaj. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) és ülése 1932 június 9-én, csütörtökön. kijelentem, hogy ez a kifogásolt márványpalota a bankok márványpalotáival összehasonlítva, egyben különbözik azoktól, abban, hogy ez feltétlenül közérdekű célokat szolgál, de azok a márványpaloták nem miudig szolgálnak és takarnak ^közérdeket. (Ügy van! jobbfelől.) Ha össze méltóztatnak adni az öszszes bankvezérek, a. bankok élén álló összes tényezők mindenféle személyi és dologi kiadásait, akkor — tessék tudomásul venni — az eredmény az, hogy aki egy lejárt váltót prezentál a bankban, amikor azt oda beviszi, 1'25%-kal fizet többet azért, mert azok a márványpaloták az úgynevezett szükséges kellékekkel vannak feldíszítve. (Magyar Pál: Hányszor mondottam, képviselő úr. hogy nem bírjuk ki ezt a bankszervezetet! Miért nem történik meg a koncentráció, hogy ne így legyen

1

?) T. képviselőtársam, én ebben önnek igazat adok, itt azonban most nem folytatom, hanem folytatom ott, hogy mi nem vagyunk hajlandók ebből a felfogásunkból engedni, m ár csak azért sem, mert olyan abuzusokról tudunk, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) amelyeket mi nem akarunk a nyilvánosság előtt sokat pertraktálni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Magyar Pál: De meg kellene szüntetni!) Azokat az abuzusokat nem lehet mindig kormányrendelettel megszüntetni, (Magyar Pál: Nem is kell rendelet!) mert akik azokat csinálják, sokkal szemfülesebbek és sokszor kibújnak a kormány szeme és látása elől. Csak vidéki példákra utalok. Tudják t. képviselőtársaim azt, hogy száz és száz esetben, amikor a jóhiszemű földmívesember beviszi a kamatot négy hónapra, három hónapot elvesznek tőle törlesztésre és csak 30 nanra hosszabbítják meg a váltóját. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) Hát nekem ne prédikáljon senki erkölcsről! (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Én tisztelője vasryok a tőkének, tisztelője vagyok minden élethivatásnak, ellenben sohasem fogom elhallgatni azokat a visszaéléseket, (Helyeslés jobbfelől.) amelyeket a hitelélet és a bankrendszer szükségességének örve alatt egyesek elkövetnek. (Vázsonyi János: Ez nagyon helyes! — Magyar Pál: Én helyeslem legjobban, ha ezt meg méltóztatik bélyegezni!) Ilyenformán mi, semmi körülmények között sem engedhetünk abból a kívánságunkból, hogy a kül- és belföldi kamat mérséklése megtörténjék, megtörténjék pedig a kötvényekkel kapcsolatban is. Itt ma sok szó esett erről. Nemcsak kötvényeket hoznak be azonban r az országunkba, hanem szélvényeket is csempésznek be és a szelvényeket 7 és V2%-ra beváltják. Ezt méltóztassék tudomásul venni. (Magyar Pál: Erről beszéltünk!) Nem kell akkor nekünk azt követelnünk, hogy a kötvénytulajdonosok elégedjenek meg 4%-kai? (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Nem az lehet a hivatása ennek a raahinációnak, hogy az egyes emberek vagyonszerzésre használják fel, hanem hogy a nemzet számára értékesíthető legyen. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A másik követelés a földteherrendezés. Én ezt két részre osztom. Az egyik részét el. kell intézni a legsürgősebben, legjobban szerettem volna, ha már el lenne intézve. (Igaz! Ügy van! jobbfelől.) Ez felfogásom szerint abban áll, hogy az agrártársadalomnak, de a kisiparosés kiskereskedőtársadalomnak is egy évi nyugalmi időt kell adni (Helyeslés jobbfelől.) és meg kell akadályozni azt, hogy egyes lelkiismeretlen ügyvédek a bajbajutott társadalom tagjait kifosszák (Ügy van! Ügy van! jobb-