Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-101

384 Àz országgyűlés képviselőházának 101. ülése 1932 június 9-én, csütörtökön. Elnök: Buchinger képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Berki Gyula közbeszól.) Berki képviselő urat is kérem, maradjon csendben. (Nagy zaj a Ház minden oldalán. — Farkas István: Félnek a titkos választójogtól! Olyan időre akarják kitolni, hogy soha se legyen belőle semmi!) Farkas István képviselő urat mégegyszer kérem, maradjon csendben. (Dinich Ödön; Tessék záros határidőt kérni! — Folytonos zaj és közbekiáltások a Ház minden oldalán.) Kérem a képviselő urakat mégegyszer, hogy maradjanak csendben és ne kényszerítsék az elnököt arra, hogy szigorúbb rendszabályokat alkalmazzon. (Péntek Pál: Előbb nincs rá szükség, mint a jövő választásnál! — Mojzes János: Akkor se lesz alkalmas az idő! Azt fogják mondani!) Mojzes képviselő urat rendreutasítom. Tessék csendben maradni. Csizmadia András: Még egy kis kérdésre kell rámutatnom, amely azonban, ha megvizsgáljuk, mégis igen nagyjelentőségű. Ha jól emlékszem, törvény van arra, hogy a mérlegeket általában mindenütt az egész országban kétévenként újra hitelesítik. Helyeslem a mérlegek hitelesítését annál is inkább, mert már a múltban is előfordult, hogy... (Berki Gyula: Nem a bankmérlegekről van szó, nyugodtan elmehetnek.) Azt nem lehet hitelesíteni tökéletesen, mert az lehet hamis akkor is, ha meg hitelesítik. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Marhamérlegekről van szó!) Ide kell, hogy hozzam, hogy az a mérleghitelesítés igen sérelmes, különösen azokra a kisemberekre, akik pusztán laknak, mert azok a mérlegüket másra nem használják, csak önmagukat tájékoztatják vele. Tudjuk, hogy a kereskedő, ha vásárol tőlük valamit, csakis a saját mérlegén méri meg az árut. Ezeknek a kisembereknek nincs is módjukban, hogy kimérésekre használják fel ezeket a mérlegeket, úgyhogy az ő mérlegük 10 év alatt se használódik annyit, mint, mondjuk, a raktárakban, a malmokban, az üzemekben és a kereskedésekben. Természetes, hogyha az ember nem használja a mérlegét, a festék megavul rajta, talán egy kicsit meg is rozsdásodik az a mérleg. Amikor azután a mérleghitelesítő elé viszik a mérleget, ott nem a mérleget nézik meg elsőelsősorban, hanem azt kérdi, hogy be van-e fizetve a mérleghitelesítési díj. (Erdélyi Aladár: Csak közforgalomra szánt mérleget hitelesít. Máshoz semmi köze! — Nagy zaj a balodalcn.) Tehát először is a mérleghitelesítési díjat le kell fizetni a postán és mikor a nyugtát bevitte, akkor nézi meg a mérleget az a hitelesítő és akkor mondja, hogy ezt pedig tisztítsa meg, mert így nem hitelesítem. Akkor fizet a tisztításért, meg esetleg javításért nem tudom mennyit, újra odaviszi a mérleget, de a hitelesítési díjat még egyszer le kell szurkolni, mert nem hitelesítik másképpen. Én ezeknél a kisembereknél, különösen azoknál, akik nem használják a mérlegüket kereskedői célokra, a t. kormány figyelmébe ajániom, hogy ezt a hitelesítési határidőt vagy törölje, vagy engedje meg, hogy tízévenként egyszer kelljen hitelesíteni ezeket a mérlegeket, (Klein Antal: Igaza van!) még ha esetleg meg is kellene változtatni a törvényt. Legalább 4—5 millióra becsülöm az országban a gáz-, a villany- és a vízmérőórák számát. Ezeket nem hitelesíti soha senki. Csak akkor veszi észre az ember, hogy elromlott a villanyórája, ha látja, hogy kevesebb áramot fogyaszt és mégis többet fizet, tehát az óra biztosan elromlott. Erre azonban nincs gondja senkinek. Ilyen esetben, azt hiszem, nem az áramfogyasztóközönség tartoznék a hitelesítést fizetni, hanem a tulajdonos, hacsak át nem tolják a közönségre. De még ha a fogyasztóra tudnák is hárítani a hitelesítési dijat, még az esetben is azt hiszem, ez a hitelesítési kötelezettség sokkal nagyobb érdeke volna ennek a szerencsétlen országnak, mert az óra rosszasága esetleg annyi pénzébe kerülhet az embernek, hogy erről fogalma nincs. Tisztelettel kérem tehát erről a helyről is a kormányt, hogy ezt is tegye megfontolás tárgyává és a nem használt vagy kevéshbé használt mérlegek hitelesítése helyett gondoskodjék az ilyen mindennap használt villany-, gazés vízmérőóráknak kötelező hitelesítéséről. T. Ház! Miután reményem van arra, hogy az általam beterjesztett határozati javaslatnak a kormány rövid időn belül eleget tesz és azt megvalósítja a felhatalmazási javaslatot elfogadom. (Élénk éljenzés a jobboldalon és a középen. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Az ülést 10 perere felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Éber Antal! Éber Antal: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt felszólalásom tulajdonképpeni tárgyára áttérnék, néhány szóval reflektálni akarok előttem felszólalt Csizmadia András igen t. képviselőtársam felszólalására, illetőleg az általa benyújtott határozati javaslatra, amelyet különben, mint pártkompromisszumot, Az Est-nek jnost megjelent száma már az ő felszólalása előtt is közölt. Erre csak annyit akarok megjegyezni, hogyha azokon a bizonyos hiteles mérlegeken, amelyeknek hitelesítését t. képviselőtársam beszédének végén annyira hangsúlyozta, megmérnők ennek a határozati javaslatnak valóságos súlyát, nevezetesen, hogy mit jelentenek ezek a kifejezések, hogy: arányos mérséklés, megfelelő színvonalon való tartás, általános rendezés és a gazdasági kérdések megoldása után megfelelő időben a titkos választójog törvénybeiktatása, — mondom, ha ezeknek a súlyát hiteles mérlegen megmérjük, valóban kétség fogja el az embert abban a tekintetben, vájjon elfogadja-e ezt ia határozati javaslatot, vagy ne fogadja el; mert ha elfogadja a határozati javaslatot, iákkor olyan elasztikus, általános, majdnem, mondhatnám, értéknélküli kifejezéseket fogad el, Ügy van! a szélsöbaloldalon.) hogy azoknak elfogadássá nem használ semmit, azoknak visszautasítása pedig a legkevesebbet se árt azoknak az érdekeknek, amelyeknek állítóleg védelmére készültek. Igen t. Képviselőház! Ami az én szerény állásfoglalásomat illeti, azt abban foglalhatom össze, — minthogy az appropriáció megszavazása vagy meg nem szavazása politikai kérdés — hogy magam is úgy, amint Gaal Gaston igen t. képviselőtársam tette, mérlegre teszem azokat a szempontokat, amelyek a jelenlegi kormány mellett szólnak, és azokat, amelyeket a kormány eddigi működése alapján a kormány ellen szólnak. Ha a legteljesebb objektivitással mérlegre teszem azokat a szempontokat, amelyek a kormány mellett szólnak, azokon a fontos lelki és erkölcsi tulajdonságokon kívül, amelyeket Gaal Gaston igen t. képviselőtársam a minisz-