Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-101
Az országgyűlés képviselőházának 101. azonban agrárius részről nem tudok mint egy separatum corpus juris dictionis-t tekinteni. Azt nem tudnám a magam lelkiismeretével összeegyeztetni, (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! balfelöl.) hogy egyetlen foglalkozási ágnak, legyen az a szívemhez legközelebbi, a föld is, olyan kedvezményt adjunk, amely egyoldalú kedvezmény, amely csak a föld javára szolgál. (Ügy van! Ügy van! balfelől) Ma a hitelkérdés olyan stádiumban van, hogy nemcsak a földet nyomja, hanem egyformár nyomja a kereskedőt, az iparost is, mindenkit, aki ebben az országban hitelre szorul. (Ügy van!Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Ezt a kérdést egyoldalúlag megoldani nem lehet. (úgy van! Úgy van! balfelől.) És amint én egy évvel r ezelőtt már bátor szóval kimondottam és azóta sem tudott engem senki érvekkel megcáfolni, tehát meggyőzni: ezt a kérdést máskép, mint egy általános moratórium behozatalával, megoldani nem lehet. (Ügy van! —Taps a báloldalon.) Az általános moratóriumra nem azért van szükség, (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! balfelől.) hogy az adósok ne fizessenek, hanem szükség van azért, mert az adósoknak ezek a milliói, ezek a hibájukon kívül tönkrement exisztenciák olyan lelkiállapotban vannak, amely az állam fenntartásának és az áll amrend biztonságának szempontjából veszélyes. Ebből a lelki hangulatból kell kimenteni a színmagyar közönséget, amely adósságokkal telítve képtelen a fizetésre és nap-nap után azon kell rágódnia, hogy honnan teremtsei elő azt a pénzt, amely a kamatokra szükséges, és ha nem tudja előteremteni, akkor a legborzalmasabb bankügyészi zaklatásoknak — ismétlem Bethlennek debreceni mondását — végrehajtásoknak, felesleges költségeknek van kitéve. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Most megint visszatérek a pénzügyminiszter úrnak egy mondására. Nagyon elismerem, hogy ezeket a kérdéseket nem lehet anélkül megoldani, hogy itt-ott ne legyenek ennek a megoldásnak sebesültjei. De, azt kérdezem én, t. Képviselőház, amikor a miniszter úr hivatkozik a fegyveres háború sebesültjeire, ahol megint csak a falu népe volt az, amelyik odakünn tömegesen elesett, hogy most a gazdasági háború elesettjeit megint csak a falu népe szolgáltassa? Ha már sebesültekre, elesésekre van szükség, akkor tessék ezt kontingentálni, (Helyeslés balfelől.) tessék a falu népét a 100%-os elesettségi listából kivonni, essenek el most már egyszer olyanok is, akik úgy a tüzes harcban, mint a gazdasági harcban frontkerülők voltak. (Heyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Már a pénzügyi bizottságban egy drasztikus példát használtam, engedelemmel megismétlem, annak ellenére, hogy elismerem, drasztikus. Ha én azt látom, hogy szomszédnőm, egy szép fiatal leány mellettem beleesik a tengeri kikötő 4 vagy 5 méter mély vizébe, ott fuldoklik és választanom kell aközött, hogy az udvariasság szabályai szerint karonfogva vezessem-e ki — akkor természetesen a decenciának minden tekintetben elég lesz téve — vagy pedig esetleg a lábánál fogva húzzam ki, (Jánossy Gábor: Az utóbibi!) de életben marad, azt hiszem, ha mindjárt nem is épületes látvány az, amit egy lábánál fogva kihúzott ifjú leány mutat, (Derültség.) mégis csak ezt" a módszert választom, hogy megmenthessem az életét. (Jánossy Gábor: Nagyon helyes!) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni. Gaal Gaston: Azonnal befejezem. Egy-két ülése 1932 június 9-én, csütörtökön. 3Ô1 mondatot méltóztassanak még megengedni, mert még egy kérdést nem akarok megemlítés nélül hagyni. (Halljuk!) Azok közé a módszerek közé, amelyeket a kormány a budget egyensúlyának helyreállítására a maga részéről bizonyos dicséretes buzgalommal, — ezt mind elismerem — nem sok eredménnyel — ezt is kénytelen vagyok konstatálni — alkalmazott, azok közé tartozik a tisztviselők fizetésének redukciója is- Ezen a téren is meg kell, hogy mondjam a magam egyenes, nyilt és becsületes meggyőződését. (Halljuk! Halljuk!) Amennyiben államérdek teszi szükségessé azt, hogy a tisztviselők fizetéséhez hozzá kell nyúlni, nem tétovázhat egy kormjány sem: hozzá kell nyúlni- Mert inkább a tisztviselőknelk legyen átmenetileg egy kicsit rosszabb sora, mint hogy felforduljon az állam és vele együtt a tisztviselők is belepusztuljanak. (Ügy van! Úgy van!) Ez raison, ez feltétlenül szükséges olyan aktus, íamelyet minden kormánynak meg kellett volna tennie a t. kormány helyén. Azonban est modus in rebus. A tisztviselők fizetésének megnyirbálását meg kellett volna előznie először is az álláshalmozások rendbehiozásának,- (Élénk helyeslés és taps.) meg kellett volna előznie ia miamutfizetések rendlbehozásának, (Úgy van! Ügy van!) meg kellett volna előznie mindazon erkölcstelen jövedelmi források megszüntetésének, amelyekről tudunk; meg kellett volna előznie a dugsegélyek megszüntetésének, (Ügy van! Úgy van!) sok minden olyiam körülménynek, amely ma a mi belső háztartási életünkben fekélyként mutatkozik. (Ügy van! Ügy van!)^ Azután mindezeket mieg kellett volna előznie még a kisibolt pénzek megfelelő haizakényszerítésének.(i?Z<mft helyeslés.) Ha mindezeket előrebocsátottuk, annak a kormánynak meg lett volna ahhoz a teljes erkölcsi jogosultsága, hogy, ha még mindig szükség vlan rá, a tisztviselői fizetéseket és nyugdíjakat is megfelelően redukálja. Égy határt azonban nem szabad figyelmen kiviül hagyni. (Mojzes János: A létminimumot!) A létminimumhoz hozzányúlni semmi körülmények között sem szabad. (Élénk helyeslés és taps.) A létminimumon felül hozzányúlhattak volna bármely összeghez. Én azt tartom, hogy akinek az ország mai viszonyok között havi 500 pengője van, az nagy úr. Én hálát adnék a jó Istennek, ha nekem a birtokom havonta nem 500 pengőt, hanem 100 pengőt jövedelmezne. Sajnos, 500 pengőt fizetek rá havonként 5 év óta, sőt volt esztendő, hogy 14.000 pengőt fizettem rá :ai gazdaságomra. Akinek tehát ma havi 500 pengő biztos fix jövedelme van, az hálát adhat az Istennek. Amíg az ország nyomorúságban van,addig minden tisztviselő fizetésének maximtumáit havi 500 pengőben állapítanám meg és a létminimumnak békét hagynék, a köztük levő kategóriák fizetését padjig arányosan szabnám meg. (Helyeslés.) Ezeket tartom a magam részéről bizonyos olyan feltétlenül szükséges irányelveknek, amelyekhez még hozzákapcsolom azt is, hogy a nyugdíjak terén is, meg kellett 'volna csinálni a többféle nyugdíjnak a legkisebb nyugdíjra való redukálását; mert a legnagyobb erkölcstelenségnek tartom, hogy az egyik nyugdíjas tábornok ennyit, a másik nyugdíjas tábornok annyit, az egyik nyugdíjas államtitkár ennyit, ;a másik nyugdíjas államtitkáir pedig kétsizerannyit kapjon. Ezeket a különbségeket régi, új és legújabb nyugdíjasok között meg kellett volna szüntetni és valamennyi nyugdíjat leszállítani arra a mértékre, amely ugyanabban a rangsorban a legkisebb.
