Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-100

Az országgyűlés képviselőházának 1 mert egyéni esetekben az ember sohasem tudja, hogy mi történhetik, de elvben ellene vagyok az ilyen halasztásoknak. (Helyeslés jobb felől.) Az adóknál sok panasz volt, az adók krudélis behajtása ellen. Ne méltóztassék egyes esetekből ítélni, még akkor sem, ha talán számosabbak az egyes esetek, mint a jelen viszonyok között lehetne. Az utasításuk az adóbehajtó közegeknek az, hogy lehető kímélettel és lehető tapintatossággal járjanak el. De végre is szüksége van az államnak bevételekre és éppen ezek a hátralékok mutatják, hogy túl enyhén nem lehet a dolgokat tovább kezelni. Akin tehát be lehet hajtani az adót, sajnálom, de be is kell hajtani. Nem kellemes foglalkozás ez, de be kell hajtani, mert hiszen különben nem tudunk pénzt előteremteni olyan célokra, amelyek pedig a köz érdekében állanak. (Esztergályos János: Sok esetben tönkreteszik ezzel az iparost és a gazdát!) Ha egyes esetekben túllőnek a célon egyes túlbuzgó közegek, az illetőket meg fogjuk inteni, vagy ha rosszindulatot látunk, meg fogjuk torolni. Ha éppen többet is látnék, mint rosszindulatot, akkor teljesen kérlelhetetlen volnék, de nem sok ilyen eset fordul elő. Annak természetesen, akivel megesik, úgy tűnik fel, hogy az egész adminisztráció szelleme ez, de a fináncadminisztráció szelleme nem ez és nem is szabad, hogy ez legyen. A fináncadminisztrációnak vannak régi, szép nagy tradíciói és ezeket a tradíciókat mindnyájan, akik azokban nevelkedtünk, igyekszünk fenntartani. Ez az adminisztráció kell, hogy hazafias, kötelességtudó tisztviselőtestület legyen, amilyen volt is mindig és fenn kell, hogy tartsuk ezt^ a szellemet. Ügy bánjanak tehát az adózó közönséggel, mint ahogy hazafias, kötelességtudó tisztviselőnek kell bánnia magyar állampolgárokkal. Erről gondoskodni fogok. (Esztergályos János: Szóljon a baranyamegyei Nyomja község jegyzőjének!) Esterházy képviselő úr kérdést 'intézett hozzám a kincstár tulajdonában levő értékpapírok állagára vonatkozóan. Ennek talán csak végösszegét fogom megmondani. Azok az értékpapírok, amelyek a magyar kincstár tulajdonában vannak, részben tulajdonképpen államadóssági címletek, mégpedig koronára és külföldi értékre szóló járadékok 3,700.000 pengő, aranyjáradék 13,300-000 pengő s több apró tétel. (Zaj balfelől.) Részvényeknél és részjegyeknél van nagyobb tétel, mégpedig helyiérdekű vasúti részvények 38,600.000, pénzintézetek részvényei 55,500.000, egyéb részvények 65,600.000 pengő (Gaal Gaston: Pénzintézeti részvény 55 millió?) — mindjárt rátérek — összesen 186,200.000 pengő. A zárszámadásokban méltóztatik majd látni, hogy mely pénzintézetek részvényei vannak az állam tulajdonában. Ide tartoznak: a Pénzintézeti ' Központ, az Országos Központi Hitelszövetkezet^ és az altruista bankok. Beszéltem az altruista intézményekről és érintettem ezek állami támogatásának kérdését. Legyen szabad itt egy percre megállnom. Én'nagyon helyesnek tartom, — ez elkerülhetetlen is — hogy Magyarországon ezeket az intézményeket, amelyek majdnem mind az altruista fogalom alá tartoznaik, az állam támogassa és mivel nálunk, tőkeszegény országban, sokszor különösen a mezőgazdasági intézményeknél nem lehet a kellő tőkét megszerezni arra, hogy erős intézetek létesíttessenek, teljesen indokolva volt és lesz is, hogy az állam, ha megvan a >0. ülése 1932 június 8-án, szerdán. 345 kelő fedezet, ezeknek a tőkéjét megerősítse és azután hagyja őket autonóm módon, hogy céljaiknak megfeleljenek. Nekem azonban kedvenc ideám volt már 1924-ben, amikor aránylag rövid ideig voltam pénzügyminiszter, hogy az altruisztikus intézeteket lehetőleg koncentráljuk. (Magyar Pá: Nagyon helyes!) Különösen, amikor Londonban 1925-ben tárgyaltam a magyar záloglevelek elhelyezési lehetősége dolgában, ott is nemcsak megértést találtam, hanem tanácsot is adtak nekem; aikkor az volt a londoni körök véleménye, hogy egészen másképpen lehetne bevezetni a világpiacra egy mortgage-bondot, amelyet mindenki, mint egységes típust ismerne, mint különböző bankoknak, különböző kimondhatatlan nevű altruista intézeteknek papírjait. (Magyar Pál: Különböző elvek szerint folyósítva!) Sajnos, ez a gondolatom akkor . nem sikerült. Később Wekerle Sándor t. barátom mint pénzügyminiszter igyekezett még valamit tenni. (Gaal Gaston: Annyi érdeket érint az, hogy soha sem fog sikerülni!) Most, amikor az egész pénzintézeti rendszernek reorganizálásáról lesz szó, — mert ennek meg kell jönnie, természetesen nem lázas állapotban, de meg kell jönnie — akkor azt hiszem, megint vissza kell térnünk erre a gondolatra és remélem, hogy meg fogunk teremthetni egy egységes magyar záloglevelet, amely világpiaci márka lesz, — hogy úgy mondjam — s amellyel majd lehetséges lesz elérni azt, amit például a finnek ilyen módon elértek, hogy tudtommal már 1925-ben 5%-os pénzt kaptak ilyen egységes záloglevelek alapján, igaz, hogy állami garanciával. (Gaal Gaston: Ha 5%-ot kell fizetni, mi lesz a debreceni 2%-kai?!) En nem tudok jósolni semmit; bocsásson meg a képviselő úr, nem vagyok próféta. (Gaal Gaston: En csak kérdezem! Kíváncsi természetű vagyok!) Itt két különböző dologról van szó. En nem beszélek a régi hitelekről, ez más kérdés, én már^ egy kissé a jövőbe igyekszem nézni és remélem, hogy meg fogjuk még érni azt az időt, amikor tényleg 5%-kos zálogleveleket fogunk elhelyezhetni. A külföldi kölcsönnel, kapcsolatban vállalt garanciákra vonatkozólag Esterházy t. képviselő úr szintén kérdést intézett hozzám. A NewYork Trust Company-től felvett 5 millió dolláros kölcsönért vállalt a kormány garanciát, amely kölcsön a mezőgazdasági export céljaira vétetett fel és amelyből 4 millió dollár használtatott fel; továbbá a Lee, Higginson and Company-tól az Okh. által mezőgazdasági célra felvett 8 millió dollárért vállaltatott garancia; ide tartozik a New-York Trust Company-tól az Okh. által felvett 5 millió .dolláros kölcsönért vállalt garancia, a Chase National Banktól a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete által felvett két és fél millió dolláros kölcsönért vállalt garancia, egyházi intézmények 4,440.000 hollandi forintos kölcsöneiért vállalt garancia, továbbá apróbb tételek, mint például különböző intézményeknek — műtrágyagyárnak stb. — 9 milliós svájci frankos kölcsöneiért vállalt garancia. En elvben helyeslem az állami garanciák rendszerét; sajnos, a háború után rá kellett térni — tudom, hogy rá kellett térni — azért, mert a háború után már annyira megingott a hitéig mindenütt, hogy a bankok nem bíztak a magánszerződésekben és állami garanciákat kívántak igen sok esetben. Mihelyt pedig az ember egyszer megad egy állami garanciát, akkor nem állhat meg, mert akkor senki többé