Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-100

334 Az országgyűlés képviselőházának frank stabilizálását meg lehetett csinálni, úgy, hogy a pénzügyminiszter úrnak az a kijelen­tése, hogy ő tulajdonképpen Poincarétől pla­gizált, nem nevezhető valami nagyon szeren­csésnek. Általában talán jobb volna, ha nem túlságosan sokszor emlegetnők a frankmani­pulációkra vonatkozó eseményeket és nem azokról vennénk példát, mert mindenesetre két­ségtelen, hogy az a mentalitás, amely akkor a frankot stabilizálta, ellentétben áll azzal, amit a pénzügyminiszter úr kijelentéseiből hallottunk. A pénzügyminiszter úr kijelenté­seiből azt vélem kiérteni, hogy a pénzügymi­niszter úr a belföldi hitelviszonyokra vonat­kozólag teljesen független intézkedéseket tervez a külföldi relációban életbeléptetendő intézkedésektől, vagy legalább is a pénzügy­miniszter úrnak tegnapi beszédéből ezt kell, vagy ezt lehet következtetni. Azt hiszem, hogy ebben a tekintetben talán azt a felfogást is lehet vitatni, hogy a külföldi hitelezőket sem lehet kedvezőtlenebb helyzetbe hozni, mint a belföldi hitelezőket, mert ezt a külföldi hitele­zők joggal nehezményezhetnék. A pénzügymi­niszter úrnak erre vonatkozó nyilatkozatai legalább is egyelőre homályosaknak tekin­tendők. Most még csak egy kérdést akarok tisz­tázni. A pénzügyminiszter úr azzal utasította vissza azt a szándékot, amely az én egyik haitározati javaslatomban megnyilvánult, ami­kor azt kívántam, hogy a Ház utasítsa a kor­mányt, hogy tájékoztassa részletesen a Kép­viselőházat azokról a kapcsolatokról, .amelyek a kormány és az egyes pénzintézetek között fennállanak, hogy ő ebben inszinuációt lát. En tegnap hangoztattam, hogy a pénzügyi dolgokat, természetesen a költségvetést is, politikamentesen óhajtom tárgyalni. De azt hiszem, ^nagyon nehéz lesz ez a politikamentes tárgyalás, ha a pénzügyminiszter úr mindjárt bármely kérdésben egyszerre inszinuációt lát. Méltóztassék megengedni, talán mégis csak hivatott a magyar törvényhozás arra, hogy tudja, hogy az állam áll-e és milyen összeköt­tetésben áll az egyes pénzintésetekkel, úgy a be­tétek, mint pedig a garanciák tekintetében, vagy pedig esetleges kölcsönöknél. Nem tartom például irrelevánsnak, hogy tudjuk azt, hogy pénztárjegyek, esetleg pénztári váltók hogyan és miként helyeztetnek el, mert egyes pénzin­tézetek szerepe olyan, hogy ez visszahat más kérdésekre is. Végtére a törvényhozás ellen­őrzési jogából kifolyónak látom azt, hogy ilyen kérdések után a törvényhozás érdeklődjék és részemről, amennyiben erre a pénzügyminisz­ter úr azt mondotta, hogy inszinuáció, feltét­lenül tiltakozom az ellen, hogy ezek a kérdé­sek ilyen módon félretolassanak és el ne intéz­tessenek. Igenis állítom, hogy ezek iránt a pénzügyi kérdések iránt a törvényhozásnak nagyobb figyelemmel kellene viseltetnie, amint azt a múltban tapasztaltuk, mert abban, hogy az ügyek oda fejlődtek, oda fejlődhettek, mint ahova fejlődtek a múlt év nyarán, kétségtelen, hogy közrejátszott az a körülmény is, hogy a kormányzat is, de a kormányzaton kívül álta­lában a törvényhozás is indolenciával kezelte a pénzügyek és zárszámadások vezetését, álta­lában az egész rendszer a slendrián gazdálko­dás jegyében folyt le. Olyan tünetek voltak, amelyek semmiesetre sem hasonlítanak a nyu­gaton szokásos gazdálkodási és számadási szisztémákhoz, de mindenesetre hasonlítottak 100. ülése 1932 június 8-án, szerdán. a keleten sokszor tapasztalható befolyásokhoz. Onnan jöttek ezek is, de nem hiszem, hogy eze­ket a magyarság akkor hozta volna magával, amikor keletről idejött. A kormány résziéről olyan nyilatkozatokat kell kapnunk, amely nyilatkozatok garanciát szolgáltatnak arra, hogy itt mindent, amit a törvényhozás látni, tudni akar, a kormánynak elsőrendű kötelessége a törvényhozás rendelke­zésére bocsátani. Semmiféle titkolódzásra ok nincsen. Sokkal helyesebbnek tartottam volna, ha a pénzügyminiszter úr azt mondotta, volna, amennyiben bármilyen aggály merülne fel, •*­és talán némileg mégis csak jogosultak voltak azok az aggályok — hogy a dohányjövedék ke­retében történtek olyan dolgok, amelyekről ma még nem tudjuk, hogy mik, azokat ki fogja vizsgáltatni. Mert az, hogy egy nagyon régi szokásról van szó, még nem jelenti azt, hogy ez az egész rendszer már törvényesíttetett is. Ha a tör­vényhozás vagy a közvélemény, vagy általá­ban az adófizetők, — különösen akkor, amikor az ország nagyon rossz viszonyok között van — ez­iránt a kérdés iránt érdeklődnek, a normáli­sabb megoldás az lett volna: a legszigorúbban megvizsgáltatom, kivizsgálom és az; egész ügy­ről részletesen tájékoztatom a Képviselőházat. De ez nem történt meg. (Br. Korányi Frigyes pénzügyminiszter: Sátorinak is me-gmutatták!) A pénzügyminiszter úr azt mondja, hogy ez úgy került a nyilvánosság elé, hogy elloptak aktákat. Ezek az akták tulajdonképpen a nyil­vánosság elé tartoznak. (Vargha imre: Nem a piacon adminisztrálunk!) Ha kérik azokat és ha a törvényhozás ellenőrzést kíván, akkor odatartoznak, hiszen éppen ebben rejlik a par­lament ellenőrzési joga. (Vargha Imre: De csak a törvényhozásnak és csak a miniszter adhatja oda és nem lophatja el egy altiszt.) Azt majd eldönti ciZ cLYXcL illetékes bíróság, hogy mi a hivatalos titok és mi nem, de minden­esetre az üzemnek ilyen belső ügyeit nem lehet hivatalos titoknak minősíteni. A bürokráciákban történt események egy demokratikus államban kétségtelenül kell, hogy a piacnak is tudomására jussanak meg­felelő formákban. (Vargha Imre: Nagyon he­lyes!) Mert, ha elzárkóznak a nyilvánosság elől, annak még olyan esetekben is káros ki­hatásai lesznek, amikor nincs semmiféle gya­núra, nincs semmiféle szabálytalanságra ok. Vannak dolgok, amelyek tekintetében a nyil­vánosság^ feltétlenül joggal megkívánja, hogy azokról tájékoztassák. Minthogy én a kormány­zat részéről nem látom azt a hétköznapi böl­cseséget sem, hogy a nyilvánosság jogos kí­vánságait kielégítse, ezt a címet nem foga­dom el. Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólani. Gr. Károlyi Gyula miniszterelnök: T. Kép­viselőház! Van szerencsém egy törvényjavasla­tot benyújtani az egyes külállamokkal való ke­reskedelmi és forgalmi viszonyaink rendezésé­ről szóló 1930 : XL VI. törvénycikk módosításá­ról és kiegészítéséről. Kérem a t. Házat, ' méltóztassék azt kinyo­matni, szétosztatni, előzetes tágyalás és jelen­téstétel végett a külügyi, valamint a közgazda­sági és közlekedésügyi bizottságoknak kiadni. Elnök: A benyújtott törvényjavaslatot a Ház kinyomatja, szétosztatja, előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a miniszterelnök úr által megjelölt bizottságoknak adja ki. Az ülést tíz percre felfüggesztem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom