Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-100

332 Az országgyűlés képviselőházának minden területén, a pénzügyi konstrukció min­den vonatkozásában és kiderült végül, hogy hallatlan deficitek támadtak s a programmok nem váltattak be, hanem ellenkezőleg megáll­tak a félúton, vagy amelyek beváltattak, hibás úton próbálták érvényesülésüket keresni és a magyar állam nagy bevételeit egészen mellék­utakra irányították, valósággal vérveszteséget okoztak a mezőgazdasági életnek és az állam erejének. Mint .a bűvészek, cilinderből arany­esőt eregettek, színes pántlikákkal, színes szala­gokkal kápráztattak el bennünket és most itt áll a pénzügyminiszter úr a maga nehéz hely­zetében és^ kénytelen ezekután a bűvészmutat­ványok után arra a süket sötétségre rámutatni, amelyben botorkálunk és amelyből nem tudom, hogyan menekülhetünk ki. És ha végignézem a gazdasági élet elesett­jeit, ha nézem a társadalmi rétegeket, azt lá­tom, hogy itt elpusztul a kultúra avantgar­de-j a, ami a legjobban fáj nekem, elpusztul az a középosztály, amely minden nemzet társadal­mában a kulturális fejlődés következtében ter­mészetesen alakulj ki és amely középosztály vitte előre a kultúrát, termelte ki a kultúra ér­tékeit^ és mutatta egy nemzet életének szellemi jelzését. Az a dolgozó középosztály, amely a maga becsületes munkájával, a maga reális ér­zésével ^felépíti a maga otthonát, a maga exisz­tenciáját, és ezzel szemben megteremti a nem­zeti, gazdasági exisztenciát magának az állam­nak és társadalomnak is, egyedenként pusztul el és ezzel kétségtelenül végképpen való pusztu­lást jelent magának a társadalomnak szá­mára is. A középosztálynak vannak egyes rétegei, amelyek annyi áldozatot hoztak már ennek az országnak, hogy ezek előtt az áldozatok előtt a legmélyebb tisztelettel kell meghajolnunk. Be­széljek arról, hogy a háború alatt egymásután kibocsátott hadikölcsönkötvényeket kik vásárol­ták meg? Elsősorban éppen a középosztály dol­gozó rétegei, akik egész életük munkájának eredményét fektették bele a hadikölcsönkötvé­nyekbe, hogy ezzel hitelezői legyenek az állam­nak, amely akkor rájuk volt utalva s ezzel a nemzeti áldozatkészség szép és nagy gesztusát mutassák. Ezzel r szemben mi történt? Sokszor esett szó itt a Házban ezekről a kérdésekről. Az történt, hogy a hitelezővel szemben az adós állam a legteljesebb és legridegebb nem fizetés álláspontjára helyezkedett, minden erkölcsi alap nélkül, a törvényes alapról nem is beszélve. (Vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Hol van az egységespárt?) Itt vannak a hadikölcsönkötvé­nyesek, régen kérik a maguk érdekeinek védel­mét tőlünk, törvényhozástól és magam is gyak­ran jöttem, elő ezzel a problémával. Tárgyal­tam a pénzügyminiszter urakkal, a Képviselő­házban jobbról és balról, egyáltalán hányszor teregettük ki ezt a kérdést és hányszor próbál­tunk megoldást találni. Voltak olyan megoldások abban a boldog időben, amikor sok százmilliót költségvetésen kívül költöttek^ el, amikor azt kívántuk, hogy 14 millió pengőt állítsanak be az évi budgetbe és 3%-os kamatozással meg lehetne oldani a kérdést. Akkor a nagy fináncpolitika ridegen elzárkózott ez elől, nem tudta beilleszteni a maga költségvetési keretébe és ma ott állunk, hogy segélyt, koldusalamizsnat kell nyújtanunk ezeknek a szegény páriáknak, a középosztály esettjeinek. Még ezt a koldusalamizsnat is, amint a költségvetés mutatja, leszorítottuk egy millió pengővel, elvettünk belőle egy milliót és a karitatív segélyezések kisebb 1 00. ülése 1932 június 8-án, szerdán. mértékűek, mint eddig voltak. Leszállítunk egészen kis tételeket is, mint pl. 160 pengős segélyt 100 pengőre, 100 pengőst^ 80 pengőre, 80 pengőst 60-ra, és kiesik a segélyezetteknek egész kategóriája, akik három éven keresztül kapták segélyüket. Ez így lehetetlenség. Ez alatt a gazdasági idők még súlyosabbak let­tek, még jobban szaporodott azoknak a száma, akik rászorulnak erre a hadikölcsön-segélyre. Ezrével szaporodik a számuk évente és a kor­mány nem terjeszti ki a gondoskodását, hanem a takarékosságot ezen a vonalon is érvénye­síti. Vannak területek, ahol nem lehet, ahol nem szabad takarékoskodni, nem szabad éppen fontos nemzeti érdekből, állami érdekből r el­keseríteni azokat, akik legerősebb biztosítékai az állam boldogulásának, azt a középosztály­beli dolgos, kultúrával telt és kultúrát áhító réteget, a polgári osztályt nem szabad ilyen intézkedésekkel még jobban elkeseríteni. Ezért bátor vagyok a pénzügyminiszter úr figyel­mét ismételten felhívni a hadikölcsön-kérdésre. Legyen szabad.még röviden beszélnem a biztosítottak és a biztosítóintézetek jogviszo­nyáról, amely a háború után merült fel, ami­kor egy időre a biztosítóintézetek a valori­záció alól teljesen felmentettek, majd azután egy törvény hozatott, amely 5%-os valorizá­ciót állapít meg, amely valorizáció az 1935. évtől lesz esedékessé és amelyre befolyó 5%-ok már eddig körülbelül 8—10 millió pengőt tesz­nek ki. Erre nézve van egy tiszteletteljes javaslatom. 1935 még messze van azok szá­mára, akik ennek a biztosításnak szintén rok­kantjai és áldozatai. Abból a 8—10 millió pen­gőből talán lehetne bizonyos .előlegeket nyúj­tani ezeknek a szegény embereknek, a bizto­sítottaknak, akik 1935-től ^kezdve amúgy is az 5%-os valorizáció élvezetébe jutnak. Ezeket voltam bátor egészen röviden a pénzügyminiszter úr figyelmébe ajánlani, utalva még beszédének egy pontjára, amely úgy szólt, hogy (olvassa): «először minket ért a csapás, jogunk van Európa közvélemé­nyéhez fordulni és kérni, értsék meg, hogy a legelszántabb emberi akarat sem bírja bizo­nyos mértéken túl».^ Ha a pénzügyminiszter úr a külföld felé intézi ezt a kérést, akkor mi meg feléje intézzük, hogy: az emberig akarat mértékén és az emberi lehetőség mértékén túl megy már az az áldozat, amelyet ez ia nemzet és társadalom hoz az államháztartás egyen­súlyáért és a nemzet jövőjéért. Kérjük, hogy ezeket az áldozatokat már ne fokozzák, ha­nem ellenkezőleg, csökkentsék. Minthogy pe­dig ezt a tendenciát a pénzügyi kormányzat gestiójában nem tudom felfedezni, a címet nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Schandl Károly! Elnök: A képviselő úr nincs itt. Ki következik? Brandt Vilmos jegyző: Szilágyi Lajos! Elnök: A képviselő úr sincs jelen. Ki következik? Brandt Vilmos jegyző: Pongrácz Jenő báró! Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Ki következik? Brandt Vilmos jegyző: Huszár Mihály! Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Ki következik? Brandt Vilmos jegyző: Kuna P. András! Elnök: A képviselő úr nincs itt­Következik?

Next

/
Oldalképek
Tartalom