Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-100

Az országgyűlés képviselőházának 100. ülése 1932 június 8-án, szerdán. 329 figyelembevételével, jogos igényeinek megfelel.» (Erdélyi Aladár közbeszól.) Egyrészt tehát elismerte a törvény és biztosítani akarta azt, hogy a szesztermelés fejlődése, tehát a több fogyasztás által előálló többszükséglet kizárólag a mezőgazdaságot illesse, ugyanakkor azonban az ipari gyárak állagát biztosította olymódon, hogy egyrészt megállapította a kontingenst, másrészt megállapította a kontingensükön kívüli exkontingenst s azt úgyszólván szintén kontingentálta; tehát volt egy kontingens kontingens és egy exkontingens kontingens, vagyis a kettő együttvéve az a keret, amely abban az időben körülbelül a mai kereteknek háromszorosa volt. (Erdélyi Aladár: Nagy-Magyarországon!) Igen, Nagy-Magyarországon háromszorosa volt a mai keretnek, ugyanakkor azonban még a mezőgazdasági szeszgyártásra nézve meghagyta a további megváltás lehetőségét. Ebből nem nem lett törvény. A háború ezt a rendezést lehetetlenné tette. Jött azután az 1921. évi törvénycikk igen nehéz, küzdelmes alkudozások alapján, az ipari» és mezőgazdasági érdekeltség érdekeit Eubinek Gyula képviselte s aki őnála különb agrár akar lenni, — bocsánat a kifejezésért — az talán már csal is. (Klein Antal: Kényszerhelyzetben volt! — Erdélyi Aladár: ö képviselte, de dönteni ki döntött?) Az történt, hogy az ipari szeszgyárak keretét körülbelül 60—70%-kai szállították le, ugyanakkor a mezőgazdaságiak keretét csak 20%-kai. (Zaj a baloldalon. — Erdélyi Aladár közbeszól) Ezek számok, ezek matematikai adatok, amelyekkel vitatkozni nem lehet. Nagyon sajnálom, hogy elgondolásomban egy kissé messzebbre terjeszkedtem ki, mint amennyit 15 perc alatt el tudtam volna mondani, de talán a mezőgazdaság részéről felszólaltak, jelesül Holitscher Károly és báró Inkey Pál t. képviselőtársaim beállításának igazságtalanságáról sikerült meggyőznöm a tHázat. Majd alkalmat keresek, hogy ezzel a kérdéssel, amely szerintem túlontúl foglalja el a Ház figyelmét, újból foglalkozzam. Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Szabóky Jenő! Szabóky Jenő: T. Képviselőház! Előttem szóló igen t. képviselőtársam szerény nézetem szerint eléggé megvédelmezte az ipari szeszgyárakat, (Klein Antal: Ügy van! Igaz!) ezért meg fogja nekem engedni, teljesen feleslegesnek tartanám, hogy az ipari szeszgyárakat további védelemben részesítsem Ezért a t. Ház engedelmével áttérek egy olyan kérdésre, amellyel talán képviselőtársaim voltak szívesek a költségvetési vita alkalmával foglalkozni, de amelynek naegvilágítását és részletezését a t. Ház előtt én mégis szükségesnek tartom, ez pedig a vízitársulatok anyagi helyzetének és a vízszabályozási járulék kérdése. T. Képviselőház! A boldog békeidőben ilyen problémákról nem beszéltünk, nem pedig azért, mert a vízitársulatok az érdekeltségnek adófizetési készsége folytán magukat állami segítség nélkül fenn tudták tartani. Olyan időkben, olyan hónapokban, amikor a kisgazda nem volt képes adófizetési kötelezettségének eleget tenni, saját érdekükben jöttek a nagybirtokosok és ők rótták le az adójukat kellő időben vagy pedig idő előtt, hogy a vízitársulatok munkái meg ne akadjanak. A háború után néhány esztendővel jött azonban egy pénzügyminiszteri rendelet, amely egyesítette a közadókat és ma az a helyzet, hogy az ártéri járulékok egyenesen függvényei a többi egyenesadó befizetésnek. Az első esztendőben, amikor ez a pénzügyminiszteri rendelet életbelépett, mindjárt nehézségek mutatkoztak és a következő esztendőben, ha jól emlékszem 1925ben vagy 1926-ban az akkori pénzügyminiszter egy igen egészséges, igen bölcs rendelkezést tett, amennyiben a vízitársulatok részére a vízszabályozási járulékokat hetenkint előlegezte, tekintet nélkül arra, hogy ezek az adók mikém folynak be. Az államra ez hátrányt nem jelentett, mert hiszen a késedelmi kamatok az államot illették. Később, sajnos, egyévi kitűnő próbaidő után az akkori pénzügyminiszter úr elállott ettől a felfogástól és többé ez a rendelkezés érvényben nem állott. Mi történt azután? Az, hogy a vízszabályozási járulékok éppen úgy folytak be, mint ahogy az egyenes adók és a vízszabályozási járulékoknál azóta meglehetős hátralék mutatkozik. Nem csupán annyi, mint az állami adóknál, hanem annál sokkal több» úgyhogy vannak vízitársulatok, ahol ma már a vízszabályozási hátralék száz százalékos, sőt van olyan is, ahol 125 százalékos, vagyis ötnegyedévet tesz ki. T. Képviselőház! Ez a helyzet sokáig fenn nem tarható. Pénz nélkül intézményeket fenntartani nem lehet és bármilyen úton-módon gondoskodni kell arról, hogy ezek a közérdekű intézmények jól funkcionáljanak, mert ha nem, ez rettenetesen megbosszulja magát éppen a pénzügyi tárcánál, mert vízitársulatok erős faktorai annak a ténynek, hogy az adók, az egyenesadók, de a többi adók is jól folyjanak be. A vízitársulatok képezik az ország 25%-át, s ami a területet illeti, körülbelül 4 millió katasztrális hold föld felett diszponálnak vízügyi szempontból, ha tehát ennek a csonka földnek a termelését 4 millió katasztrális holdon kockáztatjuk, akkor hiába f beszélünk mi az állami költségvetés egyensúlyáról, liiába iktat be mindenféle adókat a pénzügyminiszter úr a költségvetésbe, adó befolyni nem fog, mert ha nem terem az a föld, adóképes sem lehet- (Ügy van! Ügy van! — Egy hano a baloldalon: Ebben igaza van!) Nagy hátránya a vízitársulatok létezésének és fennmaradásának az is, hogy egy,bizonyos felfogás folytán az adóvisszatérítések összege a minimumra csökkent. Ez nem e#yéb t. Ház, mint a gazdaközönség rejtett megadóztatása. Amíg 'békeidőbe.! körülbelül lí — 4 millió pengő volt az, amit a vízitársulatok az adóvisszatérítésekként kaptak, addig ez^ az összeg ma leszállott ötödére, ' hetedére, úgy, "hogy ez a vízitársulatok költségvetésében teljesen lényegtelen összeget tesz ki. Emiatt kellett a vízi társulatoknak az ártéri járulékokat felemelniök és főleg ez az oka annak, hogy a vízitársulatok az utóbbi esztendőben alig tudtak exisztálni, úgyannvira. ha nern történik valamelyes kormányintézkedés be fogják csukni a kapuikat és itt egy termelési katasztrófa áll elő. ; :Í+Í*M^ Voltam bátor a földmívelésügyi tárca tárgyalásánál a vízitársulatok helyzetét és működési körét összefüggésbe hozni a munkanélküli földmunkások kérdésével. Azt hiszem, nem kell a t. Ház előtt sokat magyaráznom, hogy ma jóformán az egyetlen munkahely, ahol elhelyezkedést nyerhetnek a munkanélküli földmunkások, a vízitársulatok. (Ügy van! Ügy van!) Ütépítés alig történik az országban s ha történik is, olyan kis mértékben, hogy a helybeli községekben lévő munkanélküli mezőgazdasági munkások is elegendők annak a munkának az elvégzésére, pedig a voltaképpeni kubikus osztály a legutóbbi esztendők alatt rendkívül meg-