Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-100
324 Àz országgyűlés képviselőházának ügyi tárca általános vitájában résztvenni, azért a címnél igyekszem néhány általános kritikai megjegyzést tenni (Zaj. — Halljuk! Halljuk! balfelÖl.) a kormány pénzügyi és gazdaságpolitikájára és pedig a pénzügyminiszter úr expozéjára támaszkodva. A pénzügyminiszter úrnak a költségvetés benyújtása alkalmával elmondott expozéja meggyőződésem szerint a legtisztábban tükrözi vissza az egész kormány pénzügyi és gazdasági politikáját. Amúgy is Magyarországon talán sokkal inkább, mint másutt, a pénzügyminiszter felfogása nagyobb mértékben adja meg az egész ország gazdaságpolitikájának, más tárcák gazdaságpolitikájának is, nemcsak a kereteit, hanem az irányát is. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) A pénzügyminiszter úr expozéjában tükrét látom a kormány gyökerében elhibázott gazdaságpolitikájának és ezért szemelvényeket kívánom kiemelni ebből az expozéból, hozzáfűzvén a magam megjegyzéseit. Azt mondotta a pénzügyminiszter úr expozéjában (olvassa): «Ami az árak összeomlását illeti, ez világjelenség, amely alól Magyarország nem vonhatja ki magát.» Kérdem a t. pénzügyminiszter urat: vájjon Németországban a 35 pengős búzaár is világjelenségre vezethető-e vissza?- Hogy Franciaországban, amely elsősorban agrárius állam, (Br. Korányi Frigyes pénzügyminiszter: Importország!) és csak kis mértékben importország, 35 pengős, de legalább 30 pengőn felüli búzaárakkal dolgozik a gazdasági élet, vájjon az is világjelenség? Kérdem, vájjon a magyarországi cukorárak világjelenség-e?» Vájjon a magyarországi barnaszénárak megfelelnek-e az általános európai szénáraknak, vájjon a vasárak is világjelenségre vezethetők-e vissza Magyarországon? (Klein Antal: Kar teli-jelenségre! — Lázár Miklós: Úgy van! Nagyon érdekes!) Azt hiszem, nagyon hibás politika az, amely minden áron azt akarja bizonyítani, hogy itt minden baj forrása a világgazdasági krizisSokkal őszintébb és sokkal becsületesebb dolog volna megmondani, hogy igenis a mai bajok egyik tényezője a világgazdasági krizis, de vannak ezeknek a bajoknak egyéb tényezői is. Az én meggyőződésem szerint a másik ilyen tényező a kormány rendkívül hibás, gyökéré ben hibás gazdaságpolitikája. (Ugy van balfelől. — Gr. Somssich Antal: Gyengesége!) Ha Magyarországon minden bajt és az árkérdés minden anomáliáját világjelenségnek lehetne minősíteni, akkor mivel magyarázza a pénzügyminiszter úr Tyler népszövetségi biztos urnák a Népszövetség pénzügyi bizottságához intézett jelentésében azt a kijelentését, hogy Magyarországon, szemben a középeurópai 20— 30%-os ipari árlemorzsolódással, legfeljebb 5%kal szállottak le az ipari árak? (Ugy van! Ugy van! a báloldalon.) De akár a világjelenségre vezethető vissza nagyobb mértékben ezek az árviszonyok, akár pedig nagyobb mértékben a rossz gazdasági politikára, akármiképpen kombinálódik ez a két ok, konstatálni lehet, hogy a magyar föld mai eladósodása abszolúte nincs összefüggésben a gazda hibás gazdálkodásával, hanem mindenképpen a gazdákon kívül álló hibákbój és a világgazdasági körülményekből tevődik össze. (Lázár Miklós: így van!) Tehát mivej lehet védeni azt az álláspontot, amelyet a i pénzügyminiszter úr elfoglal, hogy t i. a föld Ï0Ô. ülése 1932 június 8-án, szerdán. teherrendezés kérdésében nem hajlandó tovább menni, legfeljebb csak bizonyos kölcsönreduk ciókig? (Mozgás a baloldalon.) Miért nem haj landó a kormány azt az egyetlen helyes álláspontot elfoglalni, hogy miután a föld eladósodása túlnyomó nagyreszben olyan jelenségeknek, olyan okoknak a következménye, amelyekről a gazda nem tehet, ezek a terhek ne nehezedjenek egyesegyedül csak a gazda világra, hanem ezeket a terheket igazságosan kell megosztani az egész társadalom között. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Meggyőződésem szerint addig nem is állhatunk oda a nagy világ elé, külföldi hitelezőink elé, hivatkozván a mi rossz gazdasági viszonyainkra, követelni az egészsé ges megegyezést, erőteljes kamatredukciót, amíg idehaza nem csinálunk egészséges, természetes és a viszonyoknak megfelelő teher rendezést. (Lázár Miklós: így van!) Méltóztassék megnézni, mit csinált Németországban Brüning kancellár. Egy esztendőn keresztül ontotta a szükségrendeleteket és az egész társadalomra, elsősorban a hitelezőkre, igen súlyos terheket rótt, és csak amikor bebizonyította, hogy odahaza is a legszigorúbb rendet csinálja, minden uzsorát, minden felesleges és jogosulatlan jövedelmet leszorít, akkor állott a világ elé, mondván, hogy tovább Németország nem tud fizetni. Csak ez adhatja meg a mi fellépésünknek a kellő erkölcsi, pszichológiai alapvetést. (Lázár Miklós: Ez történelmi tény!) T. Ház! A pénzügyminiszter úr azt mondotta expozéjában, hogy meg van elégedve azzal, ahogyan a pénzintézetek az adósokat kezelik. Méltóztassék megkérdezni a kormány oldalán ülő képviselőket, vájjon az ő tapasztalataik ugyanezek-e. Hajmeresztő adatokat tudnék mondani a pénzügyminiszter úrnak, hogy egyes pénzintézetek, elsősorban a vidéki kis zug- és uzsiorabankok milyen becstelen eszközökkel pusztítják ma is a magyar népet és abszolúte nem felel meg a valóságnak a pénzügyminiszter úrnak az a kijelentése, hogy a pénzintézetek megteszik kötelességüket és a pénzügyminiszter úrnak tett Ígéretüket megtartják. (Br. Korányi Frigyes pénzügyminiszter: Méítóztassék velem közölni az adatokat, szívesen eljárok! — Klein Antal: A Magyar Földhitelintézetnél meg lehet kezdeni! — Erdélyi Aladár: A Kisbirtokosok is elárvereztetik az adósokat!) Köszönöm a pénzügyminiszter úrnak ezt a kijelentését és élni is fogok vele. (Klein Antal: A Magyar Földhitelintézetnél lehet kezdeni! Altruista intézet és rengeteg embert árvereztet el!) A pénzügyminiszter úr a túlzott adósvédelemtől félti az országot és a mi radikálisabb fiöldteherrenldlezési kívánságainkat valószínűen ezen a címen utasítja el- Széchenyi Istvánra hivatkozik. Széchenyi István előttem is* nagy és egyedülálló tekintély, de bocsánatot kérek, száz esztendőn keresztül kellett volna Széchenyit követni, nem pedig most, száz esztendő multán 1 , miután itt olyan korszakok múltak el fejünk felett, amelyek éppen nem követték Széchenyit. Széchenyi szavait idézni és Széchényit még mint modern hjtelpolitikust állítani az ország elé. Azt mondja a t. pénzügymini &zter úr, (Halljuk! Halljuk!) hogy a lakosság 56%-a él földből, 44%-a él egyébből és hozzáteszi : szakasztott úgy, mint Franciaországban. Súlyosan téved a pénzügyminiszter úr. mert Franciaországban a lakosság 44%-a él csak a földből és 56%-ai él egyélbbŐl. (Br. Korányi Frigyes pénzügyminiszter; Ez tévedés!)
