Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-99
Az országgyűlés képviselőházának í életben, nagy energiát fognak kifejteni, és akkor sokkal gyorsabb lehet a javulás, mintahogy azt ma, amikor lent vagyunk a mélységben, gondolhatjuk. A költségvetést reálisnak tartom ma is. De csak addig marad reális, amíg nem lépjük túl azokat a kereteket és pedig szoros kereteket, amelyeket a kiadásoknál előírtunk. Azt méltóztattak mondani, hogy nem fognak befolyni a bevételek. Nem tudom. Ezt hallottam már tavaly ősszel is, amikor ki volt jelölve egy keret és a bevételek 800 millió pengőben voltak előirányozva, már a népszövetségi bizottság ittléte után. Akkor is azt hallottam, hogy nem fog 600 milliónál több befolyni. Ezeknek a prófétáknak nem volt igazuk, mert be fog jönni körülbelül 773 millió, annak ellenére, hogy a mostani, a március—április—májusi viszonyok, mint méltóztatnak tudni, nagyon is rosszak voltak. Ennek ellenére bejön. Es ha azok a próféták akkor nem helyes próféciát mondtak, remélem, hogy most sem mondanak majd helyes próféciát. (Fábián Béla: De milyen áron fut majd be ez a pénz?) Természetesen, a költségvetés realitása bizonyos feltételektől függ. Az egyik ilyen feltétel az, hogy, aki tud adót fizetni, az fizesse meg azt, amivel tartozik az államnak. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ne méltóztassanak rossz néven venni tőlem, ha ez 'alkalommal, mint máskor is, nem igen törődve avval a bizonyosközvéleménnyel, megmondom a nézetemet, úgy, ahogyan van. Ez az, hogy kevés államban^ van példa arra, hogy amikor áldozatot kíván, a nemzet egyes tagjai csodálatosképpen olyan kevéssé szeressék a maguk állami közigazgatását, mint Magyarországon. (Malasits Géza: Szeretik, csak adózni nem szeretnek!) Ennek természetesen vannak történelmi előzményei is. (Kun Béla: Ezt nem lehet mondani ott, ahol ennyi hősi halott volt!) Ezt a túloldalon is elismerték. (Gaal Gaston: A dupláját fizettük be adóba, mint ami elő volt irányozva! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Br. Korányi Frigyes pénzügyminiszter: Ennek f az érzésnek történelmi fejlődését teljesen értettem, — bár nem mindig osztottam —, addig, amíg közjogi kérdések voltak, de ma, amikor" a magyar nemzet egyben a magyar állam és az állam csak a nemzet szervezete, aki megtagad valamit az államtól, az a nemzettől tagadja azt meg (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és ezért azt, hogy némelyek (Kun Béla: A magyar fizet adót, amíg bírja!) az adónemfizetés mellett vannak, adónemfizetést hirdetnek — mert ilyenek is vannak, {Ügy van! a középen.) — nemcsak államellenes iránynak tartom, hanem hazaellenes dolognak is, különösen ilyen nehéz viszonyok között, mert az megterhelést jelent a többi állampolgárra (Ügy van! jobb felől.) és még jobban előmozdítja azoknak tönkremenetelét, akik ma éheznek, akik ma nem tudnak adót fizetni. Aki tud adót fizetni, annak bocsánatot kérek, a kifejezésért, kutyakötelessége megfizetni az adót, mert ez hazafias kötelesség. (Gaal Gaston: Meg is fizette, amíg bírta!) Nagyon népszerű dolog azt mondani, hogy ne fizessünk, (Kun Béla: Senki sem mondta!) de bármilyen célból is történjék, ezt úgy tekintem, hogy tisztán egyéni, személyes célokból, r mondjuk népszerűségi célokból mondják és ezt sajnálatosnak tartom, főként a mai viszonyok között. (Gaal Gaston: Majd ülése 1932 június 7-én, kedden. 297 kimutatom, hogy az ingótőke mennyire fizetett adót! — Kun Béla: Azt a túlsó oldalon is tudják! — Zaj. — Halljuk! Halljuk! — Elnök csenget. — Kun Béla: A nagy ingótőkés nem fizet! Felháborító!) Elnök: Csendet kérek! Br. Korányi Frigyes pénzügyminiszter: Azonkívül, hogy aki teheti, az teljesítse kötelességét, még egy másik szempont is van, amit figyelembe kell venni a budget realitása szempontjából. Az egyik oldalról azt hallom, hogy nem lehet ennyit költeni, (Éber Antal: így van!) a másik oldalról pedig még sokkal nagyobb mértékben hallom azt, hogy mi mindenre kellene még pénzt adni. Bocsánatot kérek, hogy nem kímélem a t. Ház türelmét, de egy kis felolvasást fogok rendezni arról, hogy mik azok a követelések, amelyekkel ugyanakkor áll elő a közvélemény és egyes igen t. képviselőtársaim, amikor mindenki azt mondja, hogy nem fogjuk elbírni még ezeket a kiadásokat sem. (Halljuk! Halljuk!) Itt vannak a követelések: «Kvalitatív termelés céljára kell gondoskodni dotációról, amely a földmívelésügyi tárca dotációját jelentékenyen emelné. A mezőgazdasági szakoktatás dotációjának emelése, a kísérletügyi intézetek dotációjának emelése, (Elénk helyeslés a balodalon.) a földteherrendezés és a földbirtokreform- céljaira megfelelő összeg rendelkezésére bocsátása.» (Friedrich István: Bethlen is mondta!) Ezek nagyon szép célok, csak tessék akkor azt mondani, hogy ne 806 millió legyen a budget, hanem egy milliárd, vagy sokkal több. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) «Gyümölcsvédelmi szervek dotálása. A vasúti fuvardíjak leszállítása, fásításra, rovarok elleni védekezésre jelentékeny összegek rendelj kezesre bocsátása. (Kun Béla: Ügy van!) Dotáció az állattenyésztés céljaira, (Helyeslés a baloldalon..) az ivóvíz kérdése, a városok és vármegyék fokozottabb segélyezése, a városi és községi iskolák nagyobb mérvű támogatása; a borfogyasztási adóról már hallottunk, annak csökkentése miatt rekompenzációt adjunk a fővárosnak, (Lázár Miklós :H1 van intézve!) nagyobb arányú beruházásokra kívánnak dotációt; erdősítésre, tagosításra, (Kun Béla: Helyes!) nagyarányú vizi beruházásokra, {Üav van! Ügy van a baloldalon.) mezőgazdasági népiskolákra, a forgalmi eszközök modernizálására és beszerzésére dotációkat; közmunkák erős fokozását, inségakciót, szükségmunkát, földméréseket, munkanélküli biztosítást, szegénygondozást, kislakásépítést, export előmozdítását, vízszabályozási munkákat, a soroksári Dunaág szabályozását. (Friedrich István: Ügyes ember volt, aki ezt összeállította! — Fábián Béla: Amit Magyarországon 50 év alatt kértek, mind benne van! — Derültség. — Feniczy Ignác: Most kérték! — Elnök csenget.) Nagyon szép célok. Itt vannak azonkívül a hadigondozás, az alsófokú oktatás, a hadirokkant ellátás, közegészségügyi célok, hadikölcsönök valorizálása, (Kun Béla: Ügy van! — Zaj és derültség a jobboldalon és a középen. — Kun Béla: Becsületbeli kötelesség!) külföldi ösztöndíjak stb., stb-» egészen belefáradok a felsorolásba. A követelések végtelen sora áll előttem. En vállalom a felelősséget azért, hogy megszorítottam a kiadásokat, de a t. képviselő urak is vállalják azt a felelősséget, hogy ne méltóztassanak olyan dolgokat követelni, amelyről méltóztatnak tudni, hogy lehetetlen azokat megadni. (Friedrich István: Ez helyes! Ez így van! — Gaal Gaston: Az egységespárt is követelte! — Zaj a szélsőbaloldalon.)
