Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-99

Az országgyűlés képviselőházának Ù, csinált, amely főleg egy-, két- és háromszobás családi házak, tisztviselőíakások építését szorgalmazta olyan formáiban^ hogy az olyan, tisztviselőknek, akik meg tudták vásárolni a telket és tudták bizonyítani azt, hogy van a (házépítésre tehermentes telkük és hogy az építési költségek 40%na megvan náluk mint készpénz, a kormány rendelete folytán az összköltségek 60%-a erejéig 10 éves törlesztéses kölcsön engedélyeztetett, amelynek kamata akként lett fixírozva, hogy az a Nemzeti Bank kamatlába felett mindenkor 1%-kal lehet magasabb. Erre az akcióra megindult a tömeges építkezés. Rengeteg sok tisztviselő élt ezzel a kedvezménynyel és igen sokan mentek bele így házépítésbe, akik soha semmi körülmények között nem mentek volna bele abba a merész elhatározásba, hogy házat építsenek a maguk számára. Jött a mostani pénzügyi helyzet, amikor a kormány a végső szükségre hivatkozva, a kényszer folytán immár negyedszer nyúl Üiozzá a közalkalmazottak járandóságához. Először hozzányúlt az úgynevezett különadók rendszeresítésével, másodszor hozzányúlt szeptember 1-én, azután a folyó év tavaszán, most pedig negyedszer, július hó 1-étől kezdődő érvénnyel nyúl hozzá az államhatalom ugyanezeknek a közalkalmazottaknak részint törzsfizetéséhez, részint pedig lakbéréhez. Most az a helyzet, hogy azok, akik az építkezés megkezdése idejében úgy kalkuláltak, hogy meg tudják építtetni a maguk házát és bátran belementek ebbe a vállakózásba, mind ama veszély előtt állanak, hogy erősen megcsappant maradékfizetéseikből a törlesztőrészleteket fizetni nem tudván, megperdül a dob az ő kis vagyonkájuk felett és a takarékoskodás, mindennek a megtagadása maguktól, hogy előállítsák házukat, mind hiábavalónak kezd látszani azért, mert nincs egy szerető kéz, amely feléjük nyúlna. Ellenben csak az a szigorú pénzügyminiszteri ceruza, amely dolgozik kérlelhetetlenül, és töröl részint az államháztartás egyensúlyának fenntartása, részint pedig általában az ország pénzügyeinek rendezése érdekében. Én az igen t. pénzügyminiszter úrhoz fordulok és kérem, hogy a fiskus rideg követelését ebben a tekintetben méltóztassék — hogy így fejezzem ki magam- levetkőzni és méltóztassék szociális belátással bírni abban a tekintetben, hogy ezek a tisztviselők saját hibájukon kívül kerültek most abba a helyzetbe, hogy vagyonkájukra az árverést kitűzik. Az érdekeltekkel beszélve, úgy hallottam, hogy a tisztviselők négyrendbeli fizetéscsökkentését csak az ellensúlyozhatja, ha tízéves részletfizetés ihelyett húszéves részletfizetést méltóztatik engedélyezni. A kölcsönöket a kormány egyszerűen alakítsa át és a tízéves kölcsönökből méltóztassék húszéves kölcsönöket csinálni. Nekem tudomásom van arról, hogy a pénzügyminisztérium ezzel a kérdéssel komolyan foglalkozik. Mondhatom, örömmel hallottam erre vonatkozólag az első hivatalos felvilágosítást, csak azt kérem az igen t. pénzügyminiszter úrtól, hogy ne méltóztassék valahogyan itt félmunkát végezni. Itt a fizetéscsökkentést csak az ellensúlyozná, ha a tízesztendős kölcsönöket húszesztendős kölcsönökké alakítanák át. Olyan megoldás tehát, amely a tízesztendős kölcsönt, mondjuk, tizenötesztendős kölcsönné alakítja át, — higyje el nekem az igen t. pénzügyminiszter úr — csak félmunka volna. Ez mindenesetre haladás volna, és ezért is elismerés, hála és köszönet ). ülése 1932 június 7-en, kedden. 2Ô5 jár a pénzügyminiszter úrnak, ha a fiskus érdekeit kissé megelőzve, e tekintetben a szociális szempontokat "honorálja, de félmunkát ne méltóztassék végezni és a tízesztendős törlesztést húszesztendős törlesztéssé méltóztassék átalakíttatni. Az érdekeltek felkértek engem még arra is, hogy tolmácsoljam itt a Ház nyilt színe előtt azt is, hogy a kamatkéndésben is méltóztassék némi engedményt tenni. Nem tudom megbírálni, hogy az a kamatfizetési kötelezettség, amely úgy szól, hogy 1%-kal több fizetendő, mint amennyi a Nemzeti Bank mindenkori kamatlába, valóban elviselhetetlen-e, vagy sem ? Tény azonban, hogy felkértek arra, hogy az igen t. pénzügyminiszter úr előtt tolmácsoljam azt a kérelmüket is, hogy méltóztassék a kamat mértékét is lecsökkenteni, hogy az a romboló hatás, amelyet ezeknek az exiszteneiáknak életében, háztartásában és beosztásában a közalkalmazottak fizetésének és lak'béi rének csökkentése okozott, ellensúlyoztassék. T. Képviselőház! Beszédem végién előterjesztem! az igen t. pénzügyminiszter úrnak Ugyancsak felkérésre a magyar állami és egyéb közszolgálati altisztek oTszágos nyugdíjpótló- és segélyzőegyesületének azt a memorandumát, amelyet ez az egyesület a legutóbbi április havi kongresszus határozata alapján fogalmazott meg és amely memorandum össze; foglalva, felsorolja mindazokat a sérelmeket, amelyeket az altisztek és egyéb alkalmazottak a legutóbbi fizetéscsökkentés alkalmával szenvedtek. Az idő előrehaladott volta miatt csak átfutok ezeken a kérdéseken. Ezeknek legnagyobb részét így is, úgy is pontról-pontra kell a kormányzatnak mérlegelnie és pontról-pontra kellene az igen t. pénzügyminiszter úrnak megválaszolni. Nem akarom, hogy elhamarkodott kérelem elsietett pénzügyminiszteri nyilatkozatot provokáljon és egy elsietett pénzügyminiszteri nyilatkozat olyan csüggedést okozzon ebben a tiszteletreméltó közalkalmazotti táborban, hogy azok elkeseredésük következtében talán olyan politikai irány felé orientálódjanak, ahova semnni szándékuk sincs orientálódni, hanem éppen ellenkezően, ahol jelenleg 'vianinak, a polgári társaidlalmi rend kötelékén belül óhajtanak tovább is megmaradni. Ez a memorandum mindenesetre elvi tiltakozást is tartalmaz a fizetéscsökkentés, a nyugdíjcsökkentés ellen és ennek az állapotnak mielőbbi megszüntetését kéri. De kéri a jelenlegi napibéres szolgálatot teljesítők közül azoknak, akik már három évet meghaladó szolgálattal bírnak, kinevezését első-, vagy másodosztályú altisztekké, természetesen a napibéres szolgálatban eltöltött idő teljes beszámításával. Kéri a ruhiailletmény kérdésének rendezését. Érdekes, hogy amíg évekkel ezelőtt még azt tapasztaltuk, hogy például a falusi nép sorából állami altiszti alkalmazásra pályázó emberek nemcsak, hogy nem ambicionálták az uniformist, sőt nem is szívesen viselték, amikor hazamentek falujukba, most ugyanazok az emberek kérik a ruhailletménynek^ akként való rendezését, hogy minden altiszt és hasonló alkalmazott állandó természetbeni ruházatban részesíthessék, éppen úgy, mint a postás, vagy a vasutasaltiszt. Kérik *az altisztek a betegsegélyezés olyan móflon való megoldását, mint amilyen a posta, vagy a vasút betegsegélyző intézménye. Kérik az arcképes igazolvány megújítása alkalmával fizetendő térítmény leszállítását. Lakbérüknek olyan módon való rendezését kérik, hogy az valóban azt a célt szolgálhassa, amire létesült, vagyis hogy valóban