Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-95

Az országgyűlés képviselőházának 95. múltban a^ tűzifa vasúti tarifáját leszállítottaNagyon kérem őt, hogy ne álljon meg ezen az úton, (Farkasfalvi Farkas Géza: A műfánál is!) mert Magyarország termelési krízise megoldásának első stációja, alfája, hogy a belső fogyasztás százszázalékig használtassák ki. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Ha már most tekintetbe vesszük, hogy Magyarország egész kivitele búzából, lisztből, borból, állatokból 1928-ban 281, 1929-ben 400 millió, 1930-ban 360, 1931-ben pedig 170 millió pengő értékű volt és evvel szembeállítjuk azt, hogy a fenyőműfabehozatal értéke 50—90 pengő érték között ingadozott, vagyis ennek az egész exportunknak körülbelül 25%-át tette ki, akkor készen áll előttünk az az út, amelyen haladnunk kell. Sürgősen fel kell mondani a Romániával kötött szerződést. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ez a legfontosabb rész!) Szabad kezet kell magunknak biztosítani Ajusziriával és Csehországgal szemben, hogy a tárgyalások során állatainknak és terményeinknek oda exportot szerezhessünk, ahol azután a fabehozatali ellenkedvezményekkel magunknak a piacot biztosíthatjuk. Itt a kormánynak nem szabad idegenkedni attól, hogy drasztikusan hozzányúljon a kérdésekhez, még abban az esetben sem, ha ez egyes érdekeket sértene, mert a magánérdekeknek vissza kell vonulniok a közérdek előtt. Erősnek kell lenni a kormánynak ebben a küzdelemben, amelyben a láthatatlan erőkkel kell megküzdenie. (Helyeslés balfelöl.) Ezekkel a láthatatlan erőkkel meg fogunk küzdeni, mert a magyar mezőgazdaság élni akar és élni fog. Nem mulaszthatom el a kormány figyelmét felhívni arra, hogy a műfabehozatal üe-vében a tárgyalások során legyen tekintettel arra, hogy kedvezmény csak a rönkfa behozatalára adassék és ne feledkezzék meg arról, hogy Trianon megállította Magyarországnak nagy fűrésziparát, amely fűrészipar semmivel sem szolgált rá arra, hogy termelése ebben az országban, amelyben a vas-, textil-, papír-, stb. iparok^ vámvédelemben részesülnek, semmiféle védelemben ne részesüljön. Van az autonóm vámtarifának a műfára tétele, amely szerint 20—40 százalékos vámmal van sújtva a műf abehozatal. Ez életbe azonban soha nem lépett. Az országot terhelő súlyos gazdasági válság megoldása a mezőgazdasági válság megoldásával kell, hogy kezdődjék. A mezőgazdasági válságnak egyik főoka pedig az értékesítési válság, ezt pedig nem szabad fantasztikus tervekkel, gabonamonopóliumokkal, mesterséges áremelésekkel és prémiumokkal megoldani, (Ügy van! Ügy van!) hanem a kereslet és kínálat örök törvénye által teremtett adottságokat okosan felhasználni és azon az úton kell végigmenni, amelv készen, rendelkezésre áll. A földmívelésügyi tárca eddigi vitája során néhány t. képviselőtársam szóvá tett egyes kérdéseket, kiindulva abból a nézőpontból, hogy bizonyos célra milyen összeg van felvéve. Kétségtelen, hogy. a földmívelésügyi tárca költségvetés dotálása az idén a múlt évivel szemben egy millió pengős emelkedést mutat. Legyen szabad kifejtenem azt az álláspontomat, hogy nálam sohasem az összeg a fontos, hanem az, hogy miként használódik fel és ha ebből a szempontból kutatom a költségvetés^, találok éppen a 12. cím 12. rovatában egy tételt, amelyre maga a törvényjavaslat előadója is kitért, amely 5,605.000 pengőt jelöl meg a meülése 1932 június 2-án, csütörtökön, 23 zőgazdasági termények és termékek külföldi értékesítésének előmozdítására. Engedjék meg, hogy ezzel foglalkozzam, abból a szempontból, mert ennek olyan akcióíze van és az igazat megvallva, az eddigi állami akciók tekintetében olyan tapasztalatokra tettein szert, hogy azoktól idegenkedem. Mielőtt tovább mennék, csak egy párat «említek meg ezek közül. Ott van a műtrágyaakció. Számos gazda ma sem tud megszabadulni attól azi adósságtól, amelybe a műtrágyaakció vitte bele. Ott van azután a sertésakció. Olyan emberekkel, akiknek a gazdasági feltételeik erre nem voltak meg,^ megvétettek méregrágán angol sertéseket, úgyhogy ma az egész tenyészete nem ér annyit, mint amennyibe az a tenyészállat került, amelyet még ma sem tudott kifizetni. Ott van azután a többtermelési-akció, amely nem mostani, hanem régi keletű. Ezzel ütötték agyon azt a magyar búzát, amelynek azelőtt külföldön megvolt a külön márkája és értéke. Ami ott elhibáztatott, azt a minőségi akcióval akarják jóvátenni, amelynek megítélésében sajnálatomra ellentétben vagyok az előadó úrral, amennyiben félmillió pengő van felvéve arra, hogy 1500 vagont leforgalmazzunk, vagyis a búza árának 50 százalékát arra akarják felhasználni, hogy az egyik gazdaságban termett búza átmenjen a másik gazdaságba. Ott van még az akcióknak egész sora. amelyekre, amennyiben lehetséges lesz, — mert hiszen nagyon sok ilyen van, — az egyes címeknél felszólalásomban leszek bátor kitérni. Azért tettem ezeket a megjegyzéseket, mert ezzel az 5,605.000 pengővel kapcsolatban az indokolás nem mond mást, minthogy (olvassa): «az előirányzott többlet oka az, hogy a mezőgazdasági termények értékesítése terén előállott nehézségek leküzdése érdekében az előző években megkezdett tevékenységet folytatni kívánja és ezzel kapcsolatban több költségre lesz szüksége.» Nagyon kérem a földniívelésügyi miniszter urat, legyen szíves a Házat részletesen felvilágosítani arról, hogy miképpen akarja ezt az összeget felhasználni. Ez engem nemcsak mint gazdát érdekel, hanem mint adófizetőt is^ aki tudni akarja, hogy mi történik az Ő pénzével. Csupán egy kérdésre akarok még kitérni, amely kapcsolatos a költségvetés összeállításával. Talleyrand mondta, hogy a szavak a diplomatánál arra valók, hogy eltitkolják a gondolatot. Ez a költségvetés is azt teszi, amikor az állami birtokok gazdálkodásánál kimutatott nagy jövedelemben van eltüntetve az állami ménesgazdaságok nagy ráfizetése, és az állami erdőgazdságban bújik el Lillafüred, amit akárminek is lehet feltüntetni, csak erdőgazdaságnak nem. Rá kell mutatnom még egy költségvetési kérdésre, amely szintén általában érinti a közérdeket, ez pedig az, hogy a költségvetésben 1,519.000 pengő van felvéve kiszállásokra és költözködési díjakra. Felteszem és reménylem, hogy a jelenlegi súlyos gazdasági viszonyok mellett költözködések csak ott fognak történni, ahol azok feltétlenül szükségesek, bár eddigi tapasztalataim szerint már történtek olyan költözködések, amelyek nem voltak indokoltak. Remélem, hogy e költözködés nagy tételt nem fog jelenteni, úgy, hogy a nagyobb rész; bizonyára a kiszállási költségekre fog^ fordíttatni. Távol áll tőlem, mintha a kiszállásokat kevesbíteni akarnám sőt, szerintem is vannak vonatkozások, amelyekben azokat fokozni kellene, (Ügy van! Ügy van!) de nézetem szerint disztinkciót kellene tenni, mert ebben a tekintetben