Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-99
286 Az országgyűlés képviselőházának szes'zkérdéssel végezve, aj-ról, ami a közeledő vagy megjelenendő termésrendeletben a vámőrlő malmokkal kapcsolatos. Nem akarok mást mondani, mint hogy az olyan intézkedés, amely 2000 embernek négymillió pengős áron való beállítását vonja maga után, úgyhogy minden malom ellenőriztessék, magában véve abszurdumnak minősíthető akkor, ha az ember tudja azt, hogy a vámmalmok tekintélyes része olyan, hogy ezeknek az intézkedéseknek nem azért nem fog eleget tenni, mért nem akar, hanem azért, mert nem tud, mert olyan berendezése nincs, annyi embere nincs, hogy ott könyveket vezessen és ideje sincs ahhoz, hogy ezt megtegye. Nem is szójva arról, — és ezt én mint olyan valaki mondom, akinek szintén van malma, de azonkívül más is van ebben a teremben, aki igazat adhat nekem — hogyha a molnár becsületes, akkor ellenőr nem kell, ha pedig csalni akar, nincs olyan ellenőrármádia, (Ügy van! Úgy van! half elől.) amely megakadályozza azt, hogy visszaélések ne történjenek. Ez pedig nem azért van, mintha azok visszaélést akarnának elkövetni, hanem azért, mert nem lehet olyan gazdasági abszurdumot fenntartani, hogy egy országban kétféle áru kenyér legyen, hogy legyen egy olcsó kenyér, amely a vámmalomból kerül ki és legyen egy drága, kilónként 12 és fél fillérrel drágább kenyér éppen azok számára, akik rosszabb helyzetben^ vannak, a városi lakosság azon részének számára, amely amúgy is a legnagyobb nehézségekkel küzd és kénytelen boltban megvenni a kenyeret. Ez nem hangulatkeltés akar lenni, ez így van. Ez a rendelet eredményezi a kétféle árú kenyeret. Kétféle árú kenyeret pedig intézményesen fenntartani nem lehet. (Vargha Imre: Kétféle ár nem lehet!) Éppen azért kérem a miniszter urat, hogy ezeket a dolgokat vegye tekintetbe, mielőtt ennek a kiadandó rendeletnek végrehajtási utasítása megjelenik. (Elnök csenget.) Azonnal befejezem elnök úr. Legyen szabad a következő határozati javaslatomat felolvasni és a t. Háznak elfogadásra ajánlani. (Zaj. — Kun Béla közbeszól.) Elnök: Csendet kérek, Kun Béla képviselő úr. Br. Inkey Pál (olvassa): «Utasítsa a Ház a pénzügyminiszter urat, hogy az 1921 :XLI törvénynek a szesztermelési keret elosztását szabályozó 3. §-a revízió alá vételével kapcsolatosan törvényjavaslatot terjesszen be, mely szerint az ipari szeszgyáraktól a szesztermelési keretük azon része, mely az 1921. évet megelőző időben az ipari szeszgyárak kontingensét képező évi 55.723 hektoliterfokot fölözi, elvétessék és borpárlat céljaira a termelési adó alá eső szeszfőzdék részére biztosíttassék, úgyhogy fogyasztási célokra kizárólag gyümölcsből és borból készült szesz legyen csak felhasználható. Utasítsa a Ház a pénzügyminiszter urat, hogy a 63.548/1932. IX. számú rendeletet sürgősen hatályon kívül helyezze.» Kérem a t. Házat, méltóztassék a határozati javaslathoz hozzájárulni. A költségvetést nem fogadom el. (Élénk helyeslés a baloldalon. — Gaal Gaston: Majd megbuktatja Fellner Pál a pénzügyminisztert, csak merje ezt megpróbálni! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Schandl Károly! Elnök: Schandl képviselő urat illeti a szó. Schandl Károly: T. Képviselőház! (Kun Béla: Visszhangot kérünk!) A költségvetés általános vitájának keretében a pénzügyminisz99. ülése 1932 június 7-én, kedden. ter úr sok oldalról osztatlan elismeréssel találkozott azért, mert olyan költségvetést nyújtott be, amelyben sikerült az államháztartás egyensúlyát helyreállítania. Ezt az eredményt éppen nem lehet lekicsinyelni, ha mérlegeljük azt a súlyos pénzügyi válságot, amely az elmúlt esztendő nyarán nemcsak Közép-Európában tört ki, hanem egész Európán végigszántott, és amely nemcsak a középeurópai, országok, hanem a legnagyobb, leggazdagabb országok államháztartását is megtámadta. Amikor azt látjuk, hogy az utódállamok államháztartási költségvetése felborult, (Mozgás a baloldalon. — Halljuk! Halljuk! jobb/elől.) ezt minden reális ember annak kell, hogy tulajdonítsa, bogy ez következménye annak az erőszakos parcellázásnak, amelyet Párizsban végrehajtottak. Németország háztartási egyensúlyának felborulása is következménye lehet annak a kérlelhetetlen és egészen irreális hadisarc-politikának, amelynek Németország ki volt téve, De amikor azt látjuk, hogy Anglia, Amerika, sőt Franciaország költségvetése is megingott, és pedig megingott erős deficitekkel, akkor minden tárgyilagos bírálónak el kell ismernie azt, hogy ez nemzetközi jelenség, amely annak a gazdasági világháborúnak a következménye, amelyet a párizsi bókemüvek óta is folytatnak az egyes országok egymás ellen és amely következményében arra az elzárkózásra vezetett, amely minden országot fenyeget. A magyar állam költségvetése 1364 millióról 1207 millióra, maga a szűkebb értelemben vett állami közigazgatási költségvetés 878 millióról 806 millióra csökkent, tehát egy 157 milliós, illetőleg 72 milliós csökkenéssel állunk szemben, ugyanakkor pedig Ausztriának 300 millióra, Csehországnak 600 millióra, Angiiának, a semleges államoknak, sőt Amerikában is a nagyobb államoknak milliárdokra rúg az államháztartási deficitjük. Nem is beszélek Komániáról, ahol éppen a mostani napok mutatják^ hogy hova vezetett az a gazdasági elzárkózás, az a nemzetközi gazdasági politika, amely a Népszövetség dicsőségére mindig mélyebb és mélyebb lesz. Nem beszélek erről az államról, ahol a tisztviselőket már félév óta nem fizetik, (Egy hang jobbfelől: A nyugdijasokat sem!) és ahol éppen most súlyos válság van az egész vonalon. De a pénzügyminiszter úr nehéz munkájának eredményét csak az nem ismeri el ezek után, aki nincsen tájékozva arról a rendkívüli súlyos feladatról, amellyel ma bármely államban, de különösen ebben a kis államban, amely minden oldalról annyi bajjal van megtámadva, a költségvetés összeállítása jár. A költségvetés realitásáról sok szó esett itt. Kétségtelen, hogy ma legkönnyebb a Kassandráknak és a Habakukoknak a szerepe, (Ügy van! Úgy van! jobbfelől) de sokkal lelkiismeretesebb és sokkal hazafiasabb azoknak a munkája, akik elbizakodás nélkül segítenek és akik segíteni akarva biztatnak. A világ összes államaiban a polgárság keresetének csökkenése az oka a költségvetések felborulásának. Voltaképpen a budget deficitjének, a budget egyensúlyának kérdése már nem is budgetáris kérdés, hanem gazdasági kérdés. Ha mi a budget-et budgetáris szempontból akarjuk helyreállítani, anélkül, hogy gazdaságpolitikát folytatnánk, ezt sohasem fogjuk elérni. A polgárság keresetének csökkenése viszont kapcsolatban van a kereskedelmi és főleg a külkereskedelmi forgalom Összezsugorodásával. A pénzügyminiszter úr éppen ezekkel az okokkal számolt akkor, amikor különösen azok-