Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-99
Az országgyűlés képviselőházának 99: bonyolultabb valamely probléma, annyival bonyolultabbak kihatásai, annyival nagyobbak kölcsönhatásai olyan problémákkal, amelyek látszólag talán nincsenek is az illető problémáj , val összefüggésben. Mi a tervgazdálkodás felé megyünk az egész világon, amelynek folyamán az egyes kérdések oly szervesen kapcsolódnak össze, hogy a gazdasági életet egy komplikált hídszerkezethez lehetne helyesen hasonlítani, ahol gyakran egy mellékesnek látszó kő meg^ lazulása az egész szerkezetet összedönti és annak olyan részeit is magával rántja, amelyekkel az illető kő látszólag talán semmiféle szerves összefüggésben nincs. Következik éhből, hogy manapság bizonyos komplikált közgazdasági kérdések tanulmányozásához sokkal több idjő és alaposság kell, mint a normális időkben, — ebben a tekintetben kétségkívül egyet méltóztatnak velem érteni — de következik az is, hogy egy helytelen és esetleg hangulatoktól vezetett intézkedés sokkal nagyobb károkat csinálhat, mert normális körülmények között az ilyen elhibázott intézkedés hatásában arra a terrénumra korlátozódott, amelyet közvetlenül érintett, ma azonban kölcsönhatásaiban és visszahatásaiban egészen más, látszólag néha össze se függő tereken igen gyakran kiszámíthatatlan bajokat, jóvá alig tehető sebeket okoz. Engedjék meg, hogy még néhány szót szóljak — és egyben kérem, hogy, ha lehetséges, pár pillanatig méltóztassanak nyugodtan meghallgatni — a kertellkérdésről. (Halljuk! Halljuk!) Lehet, hogy nehéz meghallgatni, de ez a nehézség, — méltóztassék elhinni — ha talán ezerénytelenségnek hangzik is, részemről is igen gyakran fennáll, az igen t. túloldali kép- '. viselőkkel szemben, bár mindig igyekszem i meghallgatni őket és őszintén megvallom, érdekel is, mi a nézetük. Nem akarok szerényte-' len lenni s nem akaronr kérni, hogy az urakat is érdekelje, mi az én nézetem, de hálás lennék, ha meg méltóztatnának hallgatni. (Kun Béla: Gavallérok leszünk és meghallgatjuk!) Nézetem szerint a kartell egy, a mai gazdasági helyzetben szükséges rossz. Azt a megállapításomat pedig, hogy szükséges rossz, elsősorban az ipar bizonyos exponenseinek kell elfogadniok, mert tudvalevőleg minden kartellszerű szabályozás a termelés korlátozásával jár, viszont minden termelőnek instinktiv és természetes igyekezete az, hogy minél többet termeljen. (Kun Béla: Sohasem lefelé kerekítik ki az árakat, hanem mindig felfelé!) Viszont a kartellt — s most megint nem beszélek az ipari kartellről — a szervezett termelési és értékesítési lehetőség egyetlen formájának tartom és én sohasem titkoltam azt a meggyőződésemet, — nem beszélek a kartellek kinövéseiről és nem mondom, hogy nincsenek kinő- i véseik, mert a gazdasági élet minden terén vannak kinövések, amelyeknek orvoslására azonban megvan a mód — mondom, sohasem titkoltam azt a meggyőződésemet, hogy kartelleket vagy — hagyjuk a kartell szót, mert hiszen nem a forma a fontos, hanem a lényeg — r kartellszerű szervezeteket kellene fokozott mértékben éppen a mezőgazdasági termelés szolgálatába is állítani. Nem szégyenlem magamat és emelt fővel merem mondani, hogy az ipari termelésnek teljesen jogos álláspontja az, hogy veszteséges árak mellett termelni nem lehet, de ugyanezzel a meggyőződéssel állítom ugyanezt a mezőgazdaság szempontjából is. Hogy pedig ezt szervezett termelés nélkül megoldani nem lehet, az azt hiszem, olyan, j mint a kétszerkettő-négy. (Kun Béla: Megaka- ; ülése 1932 június 7-én, kedden, 281 dályozzák! Hol a kormány?-!) Amikor a régebbi mezőgazdasági jellegű intézkedéseket nézzük, azt látjuk, hogy a boletta lényegileg kísérlet a búzakartell felé. Nem akarok vitatkozni arról, hogy sikerült, vagy nem. (Kun Béla: Befucscsolt! — Gaaí Gaston: Adóbehajtási trükk! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! - Fellner Pál: A cukortermelés mai szabályozottsága a cukorkartellen keresztül, lényegileg egyszersmind répakartell is, mert lehetővé teszi bizonyos répaár biztosítását a mezőgazdaság számára. A legutóbb megjelent tejrendelet szintén ebben a gondolatkörben mozog. Nem beszélek arról e pillanatban, hogy jó-e, vagy nem... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Fellner Pál:... de ha a t. Ház agrárképviselői velem szembeszállnak akkor, amikor én azt vitatom, hogy a mezőgazdasági termelést olyan formában kellene megszervezni, hogy ne vesztességes áron termeljen, akkor nem tehetek mást, mint csodálkozom, (Gaal Gaston: Nekünk nincs kartellre szükségünk! — Kun Béla: Szállítsák lejjebb az árakat!) Meg kell említenem azt is, hogy az ipari termelés terén is hasonló szervezési intézkedésekre, sőt gyakran kényszer-rendszabályokra is szükség volna bizonyos iránybán. Az ipar egyik olyan terrénumáról akarok beszélni, amely engem sem közvetve, sem közvetlenül nem érdekel. A gépgyártás bizonyos ágazatainak terén, például a vasszerkezeti gyárakban, az öntődékben, meg egyebütt, a gépgyárak egymással évek óta versenyeznek mélyen az önköltségi árak alá lelicitált árakkal* s ennek a vége az, hogy egymásután számolnak fel és pusztulnak el ezek a gyárak, ahelyett, hogy racionalizálnák üzemüket, — amit csak kényszer-intézkedésekkel lehet csinálni — amikor is az áraknak bizonyos drágulása nélkül önköltségkörüli árakon úgy tudnának dolgozni, hogy megmaradnának. Méltóztassék elhinni, minden gyár, amely megszűnik, a nemzeti vagyon egy részének pusztulását jelenti, s szervezetlen termelés mellett szükségképpen rövid időn belül minden magasabbrendű termelésnek meg kell szűnnie ebben az országban. T. Ház! A mai viszonyokban rejlő kockázatokat, eltekintve ezektől az eddig érintett kérdésektől is, annyira fantasztikusnak tartom, hogy nagyon meg kell értenem, ha a termelés ezek mellett a viszonyok mellett és ezek közt a hangulatok között visszahúzódik minden befektetéstől és újítástól, visszahúzódik a termelésnek modernizálásától, annak megítélő* séhez, hogy ez mit jelent, méltóztassanak gazdasági életünk minden megnyilvánulásán végigmenni. Elmaradnak a gépiparnál azok a rendelések, amelyeket egyéb gyárak és üzemi berendezések modernizálására és karbantartására eszközölnek, női a munkanélküliség és jelenti ez a folyamat végig a legszélesebb agrárrétegekig az üzleti életnek és az üzleti forgalomnak azt a pangását, amely a termelés öszszezsugorodását szükségképpen előidézi. (Gaaí Gaston: Vámmentesen hozták be az összes textilgépeket!) Egyet ne felejtsünk el az ilyen természetű hangulatokat, az ilyen természetű mozgalmakat, mint ez a tökeellenes hangulat is, egy bizonyos méntékű kifejlődésén túl megállítani lehetetlen, egyes terrénumokra korlátozni pedig egyáltalában nem lehet, itt elvek töretnek át és azután megállás nincs és nem lehet; úgyhogy, akik ezt a hangulatot élesztik, saját ma-