Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-99
Az országgyűlés képviselőházának 9 Az altruizmusnak fogalmát, amelyre egykor zászlóvivőül felesküdött a t. pénzügyminiszter , úr, mostani cselekvésélben is igyekezzék érvényre juttatni, erőteljesen, megértéssel, de erkölcsi presszió val a nagytőke uraival szemben. Értesse meg vélük, hogy a nép millióit az a túlnagy adóztatás, ; a nagyvállalatoknak, a nagybankoknak és a kartell tőkének a lehetetlenségeikibe menő túlzott uralma nem tudta oilyan mértékbea levegőhöz juttatni, amint azt kellett volna egy gazdasági és pénzügyi vonatkozásokiban is jól megalapozott, a tőke és a munka harcában a kiegyenlítést kereső és megtalálni tudó ország heléletében. Ha így megy tovább, akkor be fog állani a paradicsomkorbeli állapot ebiben az országban (Zaj.) Fügefalevélre lesznek vetkőztetve az emberek, (Zaj.) pőrére lesznek vetkőztetve, de a paradicsomi jólét és a bibliai bőség nélkül. Tud-e megállj-t kiáltani ennek az állapotnak a. t. pénzügyminiszter ár, a dolgozó emberek testéről lefoszladozó ruhadarabokat ki tudja-e cserélni, vagy legalább tisztességes foldozást tud-e adni nekik és a lelkekről is lefoszladozó ruhadarabokat: a reménységet, a hitet, az önbizalmat, a kitartást vissza tudja-e adni a nemzet millióinak 1 ? Ez volna a t. pénzügyminiszter úr hivatása, és nemcsak az egyezkedések, a tárgyalások a szeszkar teli vezetőivel, hogy engedje minisztertársaival együtt Holitscher Károly és Klein Antal t. képviselőtár•saim határozati javaslatát érvényre juttatni. 1921-ben a mezőgazdasági szeszfőzdék rovására nemzeti ajándékot kaptak az ipari szeszfőzők. Tessék ezeket tőlük visszavonni és a beterjesztett memorandum és az elfogadott határozati javaslat értelmében a mezőgazdasági szeszfőzdéknek s rajtuk keresztül magának a mezőgazdaságnak mindazt visszaadni, amit a nemzetgyűlés 1921-ben tőlük lelketlenül elvett. Kérdezem: mi van a földteherrendezéssel, mi van a transzfermoratórium kiterjesztésével, mi van az árverések hatálytalanításával? 1932 június 15-étől kezdve szeptember végéig méltóztassék az árveréseket felfüggeszteni. Mi van az ifjúság elhelyezkedésére nézve Eckhardt Tibor t. képviselőtársunk és a többiek által benyújtott memorandummal? Nincs rá felelet a pénzügyminiszter úr részéről. (Temesváry Imre előadó: Nem lehet előre felelni!) Elő azoknak nevével, akik külföldre síbolták a vagyonukat, tessék megmondani, kik azok, akik lelkiismeretlenül és hazafiatlanul a nemzeti ügy rovására, hogy nagyobb anyagi tollasodást szerezzenek maguknak, vagyonukat a külföldre vitték. Tessék igazságot teremteni a devizarendelet terén. Nem elég, hogy egy pár kedvezményezett ember vagy vállalat legyen az országban, amely szabadon rendelkezik devizával, mások pedig utolsó fillérig kénytelenek beszolgáltatni azt a devizát, amire a mezőgazdasági üzem folytatása érdekében feltétlenül szükségük volna. (Ügy van!) Végezem felszólalásomat. A nagytőke csápjai, sajnos, politikai téren is olyan mélyre nyúlnak be a nemzeti élet testébe, hogy ezt nem szabad megengedni. A nagytőke maradjon közgazdasági tényezőnek. Vele szemben álljuk a harcot, ha kell, egyezkedünk, de ha kell, leszámolunk vele, a parlament, a nagy népegyetemesség érdekében. (Meskó Zoltán: Nem ismerünk megalkuvást!) A pénzügyminiszter úr azt mondotta, hogy ebben a nagy harcban, amely az ország talpraállításáért folyik, vannak sebesültek és vannak elesettek. Azt akarjuk, hogy a sebesültek és az elesettek ülése 1932 június 7-én, kedden. 273 száma mennél kevesebb legyen, és hogy maga a nemzet egyeteme ne legyen és ne képviseljen egy elesett és tönkrement tömeget, hanem» a nemzet éljen és virágozzék tovább, Istennek, a hazának, a szabadságnak, a jognak nevében, amint ez a nemzet megérdemli. Ha a t. pénzügyminiszter úr nem érzi azt, hogy a nemzet sorsát az agrár-elgondolás jegyében úgy tudja irányítani, amint legjobb lelkiismerete szerint irányítania kellene, ám hagyja ott helyét, jöjjenek utána olyanok, akik a becsületesen felfogott agrárgondolat jegyében minden más társadalmi osztály boldogulását és boldogítását előmozdítva, meg tudja találni a kivezető utat a mai válság forgatagából a jobb és biztosabb magyar jövendő érdekében. Nem fogadom el a költségvetést. (Élénk éljenzés és taps a baloldalon. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Wolff Károly! Wolff Károly: T. Ház! Az előttem szólott t. képviselő úr olyan színesen és olyan széles ecsetkezeléssel rajzolt képet a gazdasági kérdésekről, ami azt igazolja, hogy ma valóban a gazdasági kérdésekben benne van^ a nemzet egész érzésvilága. Ma a gazdasági kérdések valóban mélyen belenyúlnak az egyénnek, a társadalomnak, a közületeknek egész exisztenciájába. Minden egyes detailkérdés ma bizonytalan. Amint a múltkor kifejezést adtam ennek, a relativitások korát éljük és valóban ma a pénzügyeknél is minden relatív, nincs semmi pozitív, nincs semmi biztos, amihez a kibontakozást hozzá lehetne kötni. Hogy az általános vitában elmondottak után a részleteknél is felszólalok, azt az a mélységes aggodalom idézi elő, amelyet a jelenlegi pénzügyek tekintetében érzek. Valóban, nagy objektivitással és nagy realitással kívánom a kérdést kezelni és kívánom a gazdasági kérdéseket is tekinteni, de én a halasztásban, a problémák meg nem oldott voltában olyan veszedelmet látok, amellyel szemben kötelességemnek tartom még a részletes tárgyalásnál is szót emelni. Szót emelek annak a felelősségnek jegyében is, amelyet magam is a közügyekre vonatkozóan érzek, amikor f eddigelé mindig támogattam a' kormányt, a reálpolitika jegyében sokszor érzésem ellenére is elfogadtam olyan dolgokat, amelyek tekintetében nem voltam teljesen egy véleményen a kormányon ülőkkel, (Úgy van! balfelől.) de a reálpolitika jegyében és az általános egyetemes nemzeti érdek jegyében hozzájárultam ezekhez. Lehet, hogy sok tekintetben pártpolitikai szempontból különös elbírálásnak is voltam részese, de én mindig mellékesnek tartom az egyéni szempontokat, még a népszerűség kérdését is, ha reálpolitikai meggyőződésem azt mondja, hogy a nemzet érdekében áll a kormány támogatása. (Helyeslés balfelől.) A jelen esetben azonban, azt hiszem, odáig érkeztünk el, amikor elsősorban magam és velem együtt számosan pártunkból már kezdjük mérlegelni, hogy tovább is. viselhetjük-e ezt a felelősséget. (Hodossy Gedeon: Ügy van, erősen!) Kétségtelen dolog, hogy ez a halogatás nem a pénzügyminiszter úr ténykedésének folyománya, — erre is rá fogok térni —• de ez a halogatás, szerintem, napról-napra nagyobb veszedelmet hoz az országra. (Ügy van! balfelől.) Vannak azután bizonyos állapotok, amelyeket nem lehet szó nélkül hagyni. En a Nemzeti Bank egész devizapolitikájával szemben mélységes aggodalmakat táplálok. (Meskó Zol-
