Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-95

âo Az országgyűlés képviselőházának 95. ülése 1932 június 2-án, csütörtökön. lag imponálni akar. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Hogy mit jelent a kamatleszállítás, azt mindenki tudja. A kamatleszállítás nemcsak az adósnak az érdeke, érdeke a költségvetésnek, a költségvetés realitásának is, (Ügy van! Ügy van!) mert enélkül nem hiszem, hogy az adófizetők két oldalra tudjanak teljesíteni, ha az egyik oldalon, a tartozások kamatainak oldalán, könnyebbítést nem kapnak. Ez jelentheti a 8Ü0 millión aluli költségvetést, de jól tudjuk, hogy a gazdák felé mit jelent ez és hogy a községi, a városi és a vármegyei pótadóknak milyen részét teszik ki a kamatok. Azok a horribilis számok, a 200—300% -os községi pótadók mind kamatszolgáltatásból és nem dologi terhekből állanak elő. De mit jelent ez a munka megindulása felé, mit jelent az üzemi tőke felé, mit jelent lakbérekben, mit jelent boltbérekben, mit jelent egy általános gazdasági megkönnyebbülésben? Ha a külföldi kamatok kérdését így fogjuk fel, akkor foglalkoznunk kell a belföldi kamatok kérdésével is, nehogy azt mondják, hogy ehhez nem mertünk hozzányúlni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Nagyon rövid az időm, bár erről igen sokat kellene mondanom, (Halljuk! Halljuk!) de nem egészen tudok osztozni azokban az orthodox pénzügyi nézetekben, amelyek a betéteket feltétlenül összefüggésbe hozzák a kamatkérdéssel. (Ügy van! ügy van! jobbfelől.) Merem állítani, hogy a betét kérdése, a betét biztonsága nincs feltétlen összefüggésben a kamat magasságával. A közönség pedig a mai gazdasági életben inkább a biztonságot választja, mint a kamat magasságát, (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) mert akik a kamat magasságára spekulálnak, azok a pénzüket úgysem takarékpénztárban tartják, hanem a gazdasági életben igyekeznek sokkal nagyobb kamattal gyümölcsöztetni (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon és középen.) téves az az álláspont, (hogy a takarékbetevőnek a bank a vizavija, mert a takarékbetevővel szemben az adós a vizavi. (Ügy van! Ügy van!) Egy intézetünk sem tud giró-számlán annyi biztosítékot elhelyezni, amely biztosítaná annak a betevőnek a pénzét, ha a másik oldalon annak a banknak az adósa tönkrement. Ez magávalránt minden szervet, amely a pénz elhelyezésével és pénzzel való kereskedéssel foglalkozik, de magával rántja a /betevőt is. Nem tudok osztozni abban a nagyon előkelő helyről elhangzott nézetben sem, hogy a takarékbetétek és a kamatok magassága a tőkeképződéssel függ össze. (Egy hang a jobboldalon: Ez abszurdum!) Bocsánatot kérek, tőkét képezni lehet munkával, lehet vállalkozással, kereskedéssel, de a tőkeképzés legprimitívebb módja a tőkéknek a ta karékbetétek magassága útján való képzése és ez nem is egészséges a gazdasági életre, mert ott, ahol a kamatok magasak, a tőkepénznek ez a módja az üzemi tőke eldrágulására és végeredményben az egész tőkeképzésnek a rovására megy. (Helyeslés.) A belföldi kamatok kérdését meg kell oldani. Egyáltalában nem akarok itt bankellenes politikát hirdetni. Nevetséges lenne hitelről beszélni, ha azok ellen a szervek ellen akarnék küzdeni, akik ezeket a hiteleket közvetítik. (Ügy van! Ügy /van! jobboldalon és középen.) Nem lehet mezőgazdasági termelésről beszélni gazda nélkül és nem lehet beszélni kereskedelemről kereskedő nélkül. Embereki nélkül, akik valamely kérdéssel foglalkoznak, az a kérdés meg nem oldható. De igenis ezekben a kérdésekben a princípium az legyen, hogy ezek a szervek százszázalékig teljesítsék azt a kötelességet, (Helyeslés.) amelynek teljesítésére, mint pénzelosztó szervek, föltétlenül kötelesek. (Rakovszky Tibor: Né legyen öncél a tőke!) Az a szervezet, amely ma kezében tartja a belföldi hitelélet vezetését és, amely a maga önálló felfogásával irányítja álláspontunkat a külföldnek itt elhelyezett hiteleivel szemben, hivatott és képes arra, hogy azok a talán nem is olyan nagyon nagy, nem is olyan súlyos hibák, amelyeket főleg a bankkérdésnek bizonyos öncélúságként való beállítása maga után vont, kiküszöböltessenek. Ilyen hibának tartom a bankárok szempontjából abszolút indokolt, korrekt és nagyon dicséretes törekvést, hogy minél nagyobb Összegek thesauráltassanak a pénzintézeteknél, vagy helyeztessenek el giró-számlán. Ezt feltétlenül károsnak és veszedelmesnek tartom. (Ügy van! Ügy van!) Ez elősegítője annak a deflációnak, amely ebben az országban ma már éppen olyan romboló hatásokat kezd felmutatni, mint amilyeneket féltünk, hogy majd az infláció felmutat és amiért mindnyájan igen helyesen egy pillanatig sem engedtük meg magunknak, hogy az infláció gondolatával is foglalkozzunk. (Ügy van! Ügy van!) Igenis, f a defláció rombolása ma már olyan mértéket ért el, amely nem rejti magába az inflációnak még azt az előnyét sem, hogy ez legalább munkát és termelést eredményez. (Ügy van! Ügy van! — Sándor Pál: Pillanatokra!) Küzdenünk kell a defláció ellen, minden eszközzel kényszerítenünk kell a tőkét arra, hogy dolgozzék, mert ha nem tűröm, hogy a szociáldemokrata munkások sztrájkba induljanak és abbahagyják a munkát, éppen ilyen felfogás szerint nem tűrhetem el ezt a másik tényező, a tőke részéről sem. (Helyeslés és taps a jobbf és a baloldalon.) Ennek a két tényezőnek, a munkának, és a tőkének egyaránt együtt kell dolgoznia a magyar termelés prosperitása érdekében. Amelyik kivonja magát a munkából, az veszélyezteti az egyetemes érdekeket, amelyeknek szolgálatában pedig semmi eszköztől megriadnunk nem szabad és mindenképpen, minden tényezőt egyformán a nemzeti munka szolgálatába kell állítanunk. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni. (Felkiáltások a jobboldalon: Nagyon kár!) Kállay Miklós: Igen t. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Kénytelen vagyok beszédemet befejezni. Szerettem volna még röviden megemlékezni a búzakérdésről. (Felkiáltások jobbfelől: A címnél!) a földadó kérdéséről. De ha csak egy mondattal szabad errevonatkozóan megjegyzést tennem, köszönettel veszem a gazdák nevében a földadó visszatérítését ebben az éyiben, ezt azonban nem szeretném végleges intézkedésnek tekinteni, mert óva intek attól, hogy a magyar földet az adózók sorából kiemeljük. A magyar föld ennek az országnak legnagyobb értéke, a legtöbb jogot követeljük részére, de a teljesítés terén ott akarunk lenni erőnk maximumával. Csak ezt akartam leszögezni, hogy eat a földadóelengedést, de csak mint átmeneti intézkedést köszönettel fogadjuk el. Más szerves intézkedésekre van itt szükség, ezekről talán máskor lesz alkalmam szólani. Most csak ismétlem, hogy mi talán egyszerűbb szavakkal, talán nem olyan tisztánlátásával a gazdasági helyzetnek, mint a pénzügyminiszter úr, foglalkozunk 'a most felvetett kérdésekkel, de mégis kénytelenek vagyunk a mi meglátásunk priuszát meg-