Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-99
260 Az országgyűlés képviselőházának szer szóvátettem a Házban és nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, de felvetem azt a kérdést, hogy nem változott-e a helyezt azóta anynyira, (hlogy az elfogulatlan és objektivitásra képes külföldi hitelezőcsoportok is belássák azt, hogy olyan megoldás, amely nem szolgál közvetlen előnyükre, amely azonban kétségtelenül hátrányára szolgál az adósnak, vagy az adós országnak, szükségszerűi eg fenntartandó-e vagy nem. Beismerem, hogy én magam is annak vagyok híve, hogy a hitelező és adós közötti kapocs közös megegyezéssel szabályoztassék és változtattassék meg a lehetőség korlátain belül, és amennyiben van lehetőség arra, hogy ilyen tárgyalás megállapodásra vezessen, akkor természetesen sokkal helyesebb, ha ilyen megállapodás létrejön. Amennyiben azonban ez nem lehetséges és nem lehetséges normális időn belül, vagy pedig nem lehetséges azért, mert egyes csoportok ellenállást fejtenek ki, akkor, azt hiszem, mégis első az ország életképességének érdeke és az ország életképességének fenntartása lehet csak a mi első kötelességünk. Ha nem lehet békésen, nem lehet kétoldalúan, akkor nekünk ezeket a kérdéseket meg kell oldanunk egyoldalúan. (Egy hang halj'elől: Ez természetes!) Ez annyira természetes, mint ahogy t. képviselőtársam is mondja, hogy ezt a természetes dolgot már ímeg kellett volna csinálni. Éppen ezért szükségesnek tartanám, hogy a kormány részéről a felvilágosítások más formában és mindenesetre nagyobb tartalommal történjenek a jövőben, mint eddig történtek. Ma úgy vagyunk, hogy a törvényhozás tulajdonképpen a legfontosabb kérdésekről nincs tájékoztatva. Foglalkozik másodrendű kérdésekkel és nem foglalkozik azokkal a problémákkal, amelyek az ország életerejét gyökerükben támadják meg. Lehet, hogy talán a kormánynak elgondolása sem olyan kiérett és kialakult még, hogy ez már elbírhatná a publicitást, —- ezt nem tudom és nem tudhatom, mert errevonatkozólag felvilágosítást nem kaptunk — de mindenesetre e nélkül, azt hiszem, a nyugalom nem igen fog helyreállani ebben az országban. Mert még akkor is, ha felvilágosítást kapnának a képviselők, a politikusok, azt hiszem, a mai viszonyok között nagyon nehéz lesz megértetni az egyszerűbb néppel azt, hogy az ügyek vezetése a múltban a technika és a politikai tudomány szabályainak megfelelő tökéletességgel történt, hogy ez éppolyan tökéletességgel és precizitással folyik a jelenben, mint ahogy annak a tudomány és gyakorlati élet követelményei szerint folynia kellene, (Gyömörey Sándor: Nem folyik sehogy!) habár látjuk azt a jószándékot és azt a normális kapacitást, amely ezt biztosíthatja. Mindenesetre, még ha meg is kapnók a teljes felvilágosítást, a mai viszonyok között nagyon nehéz volna ezt elhitetni a vidéki néppel és a munkanélküliek ezreivel és tízezreivel. De az biztos, hogy itt valaminek történnie kell, és hogy a nyugalom biztosítása hosszú időkön keresztül nem teljesíthető azzal, ha karitatív módon visszük keresztül azt, hogy az egyes nagyobb centrumokban a lakosság könyörebédekkel és egyéb ilyen segélyekkel az éhenbalás ellen biztosíttatik. Kétségtelen, hogy egy ilyen zárt államban, ahonnan a lakosság nem mehet ki, hogy máshol keresse boldogulását, — mint ahogy megtehette ezt a múltban — ahol nincs meg a lehetőség arra, hogy idegen tőkével valami gyorsabb vállalkozásokat lehetővé tegyünk, gondoskodni kell a lakosság 99. ülése 1932 június 7-én, kedden, azon részének biztosításáról, amely ellátás nélkül van. Nem hiszem, Kogy a legszerencsésebb megoldás lenne az, amit a lisztforgalmi adóval kontemplálunk. Ennek ellenőrzése sokba fog kerülni; és hogy ennek technikája nem fog erkölosnemesítőleg hatni, azt tapasztaltuk a múltban. Ennek eredménye nagyon sokszor még az is lesz, hogy a társadalmi ellentéteket még jobban kiélezzük, mint amennyire az a mai körülmények között megengedhető. Ha valamikor volt szükség arra, hogy a társa.dalmi rétegek közötti ellentéteket ne fokoztuk, hanem enyhítsük, szerény véleményem szerint éppen a jelen pillanatban van erre szükség. Mivel ebben az általános pénzügyi és gazdasági politikában ennek a legfontosabb kritériumnak teljesülését biztosítva nem látom, ezért a pénzügyi tárca költségvetését sem fogadom el. (Helyeslés és taps a baloldalon. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik "?• Frey Vilmos jegyző: Gr. Esterházy Móric! Gr. Esterházy Móric: T. Képviselőház! (Hulljuk! Halljuk!) Méltóztassanak megengedni, hogy a 'rendelkezésemre álló 30- perc alatt elsősorban néhány teljesen tárgyilagos és teljesen politikamentes megjegyzést tegyek a tárgyalás alatt álló tárca költségvetését illetően, azután nóhlány kérdést intézzek az igen t. pénzügyiminiszter úrhoz és beszédeim végén foglalkozom majd azzal a Walzertraum-mal, azzal az állapottal és helyzettel, amelyet az igen t. előttem szólott képviselőtársam nagy műveltségének megfelelő felszólalásában felemlített. Azt hiszem: közhely az, ha azt mondjuk, hogy ma, különösen a háború utáni időszakban úgy a belföldön, mint a külföldön az egyes államofo pénzügyi helyzetének és államháztartási egyensúlyának realitása és rendezettsége próbaköve magának a parlamentáris rendszernek is és ez nemcsak a kormányon lévő pártoknak, illetőleg az állam pénzügyeinek viteléért felelős egyének szakavatottságának vagy kontárságának a kérdése. Láttuk a háború óta nem egy államiban, hogy nemcsak kormány-, hanem államformák is változtak és buktak meg pénzügyi okokból és pénzügyi fiaskók következtében és láttuk, hogy vannak államok, amelyek nemcsak politikailag, hanem diplomáciai téren is, nemzetközi vonatkozásokban is kénytelenek voltak igen nagy koncessziókat tenni, hogy költségvetésüket rendbeihozzák és valutájukat stabilizálják. Ezt a kérdést éppen csak érintem. Nálunk a szanálási törvény, az 1924 : IV. te. 7. cikke foglal magában igen fontos megállapításokat és határozmányokat, amennyiben a költségvetés egyensúlya, illetve a vámbevételek alakulása nemcsak belpolitikai és financiális kérdés, hanem ennek igen súlyos nemzetközi kihatásai is vannak. Másrészt azt is tapasztaljuk, — és e tekintetben teljesen igazat adok ellőttem szólott t. képviselőtársamnak — hogy minél jobban tudja magát a pénzügyminiszter a, napi politikától függetleníteni, annál jobban jár maga az államháztartás. Áttérve a folyó évi költségvetésre, csak pár szóval meg alkarom állapítani, hogy a jelen költségvetés megalkotójának egyik érdeme mindenesetre az, hogy a jelen költségvetési évre 878 millió pengőben megszavazott költségvetéssel szemben a múlt nyáron 955 millió pengőre emelkedett kiadási oldalt le bírta szorítani 806 millióra és ezáltal megközelítette a realitásnak egy másik, szerintem fontosabb kellékét: közelebb hozta az állami költségve-