Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-99

256 Az országgyűlés képviselőházának hogy bár a folyó költségvetési évben a nyugdíjak igen jelentékeny összeggel csökkentettek ugyan, mégis alig-alig kevesebb összeget kellett előirányozni az 1932/33. költségvetési évre, mint az 1931/32- költségvetési évre előirányozva volt. Ugyanis a múlt évi 129*3 millió pengővel szemben az illetménycsökkentések ellenére mégis 116*8 millió pengő kiadást kellett előirányozni. A nyugellátásoknál a csökkentések folytán elérhető megtakarítást főként két körülmény mérsékli. Az egyik az, hogy míg a nyugellátásoknál az előző években évközi megtakarításként 5%-ot vett számításba a nénzügyi kormányzat, ez az 5% sohasem volt betartható annak következtében, hogy a nyugdíjakból kiváló, elhalálozott nyugdíjasok helyét azok a nyugdíjasok foglalják el, akik már a későbbi illetményrendezések révén nagyobb nyugdíjalappal mennek nyugdíjba. Ennék következtében természetes, hogy az alacsonyabb nyugdíjjal ellátott nyugdíjasok elhalálozása esetén is az új nyugdíjasok nagyobb összegű nyugdija révén a nyugdíjteher nemhogy csökkenne, hanem emelkedik. Ezért ezúttal az évközi megtakarítás címén csak 2% volt reálisan előirányozható. A másik körülmény, amely a nyugdíjterhet még mindig emeli, az, hogy ebben a költségvetési évben is 1796 fővel emelkedik a nyugdíjasok létszáma. Ennek következtében a közigazgatási nyugdíjasok végső létszáma az elkövetkező költségvetési évben 57.492 lesz. Ebből az emelkedésből 1089 f& esik a nyugdíjasokra, 3 a nyugibéresekre, 618 az özvegyekre. 35 az árvákra, 28 a kegy díjasokra és 23 az életjáradékosokra. Ki kell azonban emelnem, hogy ezen említett körülmények ellenére is a közigazgatás összes kiadásaihoz mérten, százalékban véve, a nyugdíjasok illetménye az előző évvel szemben mégis bizonyos csökkenést mutat, amennyiben a múlt évben 17'7%-ot, most pedig 14-5%-ot képvisel. Ennek következtében remélhető, hogy* most már talán beállott a nyugdíjasok létszámának maximuma és ennek folytán a következő költségvetési évben már mindig csökkenésre lehet számítani. A pénzügyi tárcához tartozó üzemek közül a postatakarékpénztár kiadásai az előző évi 12'6 millió pengővel szemben 10'8 millió pengőt tesznek ki. Itt a csökkentés tehát 1*8 millió pengő:. A bevételeknél a múlt évi 13*8 millió pengővel szemben 12*2 millió pengő az előirányzat. A csökkenés tehát az előző esztendővel szemben 1*6 millió pengő. Ezek szerint tehát a postatakarékpénztár 1932/33. évi előirányzata a nyugellátások figyelembevétele nélkül 1'4 millió pengő felesleget mutat. Ha pedig a nyugellátások terhét figyelembe vesszük, akkor a felesleg 0*4 millió pengő. A kiadások csökkenéséből 0'4 millió pengő esik a személyi kiadásokra, 1'4 millió pengő a dologiakra. A kiadások apasztását természetszerűleg az illetménycsökkenések idézték elő. A tényleges alkalmazottak létszáma változatlan, a nyugdíjasoknál pedig csak egy fővel való emelkedést látunk. A komlói kőszénbánya, amely szintén a pénzügyi kormányzat hatáskörébe tartozik, kiadások tekintetében az elmúlt évi 2*8 millió pengő ver szemben most 2*7 millió pengőt mutat. A csökkenés tehát 0*1 millió pengő. Az apadás az előző évben előirányzott beruházási tételek elmaradása következtében állott elő. Egyébként a személyi járandóságoknál az illetménycsökkenések folytán beállott csökkenést ellensúlyozza az üzemi kiadások emelkedése, 99. ülése 1932 június 7-én, kedden. ami természetszerűleg a hazai szén fogyasztásának emelkedéséveli hozható összefüggésbe. Ennek tulajdonítható, hogy a bevételek előirányzata a múlt évi 2" 7 millió pengőről 2*9 millió pengőre emelkedett. A kőszénbányászat 1932/33. évi költségvetési feleslege a nyugellátások figyelembevétele nélkül kereken 0*2 millió pengő. Az üzem alkalmazottainak létszáma egy fővel apadt, az állandó munkásoké pedig 20 fővel szaporodott. A nyugellátottak száma nem változott az elmúlt esztendővel szemben. Végül az állami üzemek nyugellátottaira térek át. Mint az előző évben, ezúttal is külön fejezeten

1 vannak az üzemek nyugdíjasai kezelve. A nyolc állami üzem nyugellátási végösszegénél az 1931/32. évi 83*4 millió pengővel szemben most csökkenést látunk, amennyiben ez az összeg lecsökkent 72'9 millió pengőre. Ez a csökkenés kerekei* 5*5 millió pengőt tesz ki. Még ez az összeg is igen jelentékeny terhét képezi egész állami költségvetésünknek. Természetesen ez összefüggésben van azzal ai szomorú körülménnyel, hogy a trianoni békeszerződés következtében az állami üzemek kénytelenek voltak az elcsatol

ï teriileteken volt alkalmaizottaik nyugdíjait is fizetni. Aza állami üzemeknél rendkívül jelentékeny terhet látunk az üzemi nyugdíjasoknál, amenynyiben a nyugellátásoknál az üzemi összes kiadásokhoz képest a múlt évi 17*1%-kai szemben miost majdnem 2%;Os emelkedés jelentkezik, az 1932/33. költségvetési évben t. i. az illetménycsökkenés ellenére is 19*4%-át teszik ki az üzemek összes kiadásainak. A létszámemelkedés itt is végeredményben 1130 fő, és pedig a nyugdíjasoknál 574, a nyugbéreseknél 87. az özvegyeknél 627, az életjáradékosoknál 7 fő, ellenben az árvák szlá'ma 163-mal, a kegydíjasoké 2-vel apadt az elmúlt esztendővel szemben. * Ezekben voltam bátor a pénzügyi tárca, valamint az államadósságok, a békeszerződési terhek és a nyugellátások fejezetét ismertetni. Tisztelettel kérem, méltóztassék azt úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadni. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra k öv étkezi ki Griger Miklós jegyző: Farkas Tibor! Farkas Tibor: T. Képviselőház! Azt hiszem, az a helyzetkép, amelyet megállapíthatunk, hogy az állam pénzügyei iránt valami nagy érdeklődés a törvényhozás termében nines, volt az oka annak is, hogy az a pénzügyi helyzet, amelyben ma 'vagyunk, előállott. Ez az oka talán annak is;, hogy egy külföldi gazdasági szakember úgy jellemezte Magyaror

szágot mostani helyzetét ^ a közelmúltban egy ismerősömnek, aki kintjárt Hollanídliábami: maguk magyarok nagyon szimpatikus, nagyon kedves emberek, Magyar orsziáíg gyönyörű szép ország, de egy nagy baj van: magukat nem veszi komolyan senki és ha valaki megjelenik Magyarországon és látja azt, ami

1 ott van, akkor megállapíthatja: — szó szerint mondom — Ungarn ist das La nid des Walzertraumes! (Meskó Zoltán: Szépen hangzik!) Azt hiszem, hogy amikor ilyen keringős helyzettel jellemezte ezt az országot, ez a jellemzése nagyon is megfelelő volt, mert azok a pénzügyi viszonyok, amelyeket a múlt kormányzat teremtett és amelyeket a jelen kormányzat folytat, szerény véleményem szerint nem szükségszerűleg állottak volna elő, ha máskép vezették volna a pénzügyeket és ha az a többség, amelynek kötelessége lett volna a I kormányt nemcsak támogatni, hanem irányi-