Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-98

Az országgyűlés képviselőházának 98, ülése' 1932 június 6-án, hétfőn. 247 Keni igen van szó, mert hiszen itt jóformán ön­költségi áron szállítunk, a trakció költsége meg­térül. Az Ibusz,, iha jól emlékszem, 2:5 vagy 3%-os jutalékot kap az eladott jegyek után, úgy, mint minden menetjegyiroda. Viszont ezt nagyon helyesnek tartom, mert ha odaküldöm az Államvasutak jegypénztáraihoz a filléres gyorsvonat utasait jegyváltásért, ezer és ezer embert, akkor nekem ott tíz külön hivatalnokot kellene tartanom és a rendes utazóközönség nem tudna jegyéhez hozzájutni. (Úgy van! Ügy van!) Ezért a százalékért viszont az Ibusz. meg­szervezi az utazás helyi programmját, nyomta­tott programmot ad, gondoskodik a megfelelő elosztásról az érkezésnél, szóval az egész rende­zés munkáját vállalja. Itt tehát semmi tejfel­leszedésről nincs szó. Méltóztassék elhinni, hogy meg se tűrnék az ilyen rendszert. {Helyes­lés. — Görgey István előadó: Ezer személyen keresnek 120 pengőt!) A filléres gyorsvonatok megszüntetéséről is szó esett. (Halljuk! Halljuk!) Eszem ágában sincs, hogy egy kitűnően bevált és hihetetlen népszerűségre £zert tett intézményt megszün­tessek. Az be fog következni a nyári hetekben, — ezt előre megmondtam — hogy nem leszünk képesek egyes vasárnapokon filléres gyors­vonatokat járatni azért, mert ezt forgalmi be­rendezéseink nem engedik meg. Nekünk vasár­nap külön week-end>-vonatokat és külön fürdő­vonatokat kell járatnunk és már a, pályaudva­rok vágányainak hosszúsága sem engedi meg azt, hogy ilyen hosszúi vonatok egymásután fel­állhassanak. De ha ilyen kényszerítő szükség nem merült fel, méltóztassék elhinni, hogy már vasútüzletpolitikai szempontból sem engedhe­tem meg, hogy ez a kitűnő intézmény megszűn­jék. (Helyeslés.) Gróf Somssich képviselő úr megnyugtatá­sára kijelenthetemV hogy a Délivasút pálya­udvarának megszüntetése nincs tervbevéve és ezidőszerint nem is szándékozom az odaérkező nemzetközi vonatokat más pályaudvarra eldiri­gálni. Hogy későbben, ha valami racionalizá­lásra szükség lesz, nem menrül-e fel annak Sízükséffe, hogy bizonyos Dunántúlról érkező, régi államvasuti. 'vonalon jövő vonatokat a délivasúti pályaudvarhoz tereljek és más vo­natokat a Keleti-pályaudvarhoz, az természete­sen a jövő kérdése .amelyről ma még nem tud­nék határozottan nyilatkozni. Ugyancsak Somssich képviselő úr a szívó­gázmotoros lokomobiloknak a kisebb mezőgaz­dasági gépekre való alkalmazásáról ejtett szót. Büszkén mondhatom, hogy a Magyar Állami Gépgyár volt az, amely szívógázmotoros loko­mobilok gyártásával először foglalkozott és most folynak: a kísérletek arra vonatkozólag, hogy az egész kis mezőgazdasági gépeknél, a kis motortípusoknál is tudjunk szívógázmotort alkalmazni, még pedig nem faszén használatá­val, amely drága, hanem olcsóbb fahulla­dék felhasználásával. A bánhidai erőműtelepet tápláló palás szén időelőtti elfogyása miatt nincs ok az aggoda­lomra. Somssich képviselő úr e tekintetben itt bizonyos félelmének adott kifejezést. A szak­értők megállapítása szerint körülbelül 70 esz­tendős élettartama van ennek az égő palának. Maga az erőmű önmagát 40 esztendő alatt kiéli és 45 évre van megkötve a szénszerződés, úgyhogy e tekintetben teljes megnyugvással nézhetünk a jövő elé. Usetty Bélai képviselő úr a hitelnyújtás kedvezőbb feltételeit kívánná. Megjegyzem, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IX. hogy 3000 kisiparosnak nyújtottunk hitelt; 1500-at, sajnos, el kellett utasítani, nem forma­ságok miatt, hanem azért, mert & mi kisipa­runk bonitása, sajnos, sokszor nem elegendő. Egy dolgot azonban látok, ezen segíteni aka­rok és ez az, hogy a vidéki iparosság disz­paritásban van a fővárosival szemben a hitelellátás tekintetében. (Ügy van! half elől. — Kun Béla: A megszavazott hiteleket nem fo­lyósítják!) Ezt magam is látom és tudom, és a segítés módját meg fogom keresni és meg is fogom találni. (Helyeslés.) A rádióelőfizetők különböző klasszisú meg­adóztatását hozta itt szóba báró Vay Miklós képviselő úr. Ezt én lehetetlen kívánságnak tartom. Végre a 2 "40 pengős havi előfizetési díj, vagyis napi 8 fillér elég csekély díj. Ha most azt mondom, hogy a detektoros előfizető kevesebbet fizessen, ahhoz kellene egy nyil­vántartás, azonfelül pedig a helyzet az, hogy valaki mindennap kicserélheti a készülékét. Ez tehát a>z elérhető haszonnál többe kerülne és sok kellemetlenséget okozna a zaklatás, az utánjárás és a nyilvántartás, annál is inkább, mert a detektoros előfizető és általában r a rádióelőfizető csak a magyar műsor megvál­tását fizeti meg a 2 P 40 fillérrel, ami azon túl van, az voltaképpen ráadás és .a vidéki relais-állomások az ő hallási viszonyaikat is nagyon megjavítják. Magyaróvárott, Miskolcon, Nyiregyházán és Pécsett, négy helyen épül az idén ilyen relais-állomás, ^ami a vidéki detek­toros hallgatók hallási viszonyait nagyon meg­fogja javítani. Vázsonyi képviselő úr kifogásolta, hogy a telefonelőfizetési díj leszállítása során nem ré­szesülnek kedvezményben azok, akik részlet­fizetésre kapcsoltatták be a telefont és még nem fizették ki a díjakat. Az ő helyzetük tehát a képviselő úr ^szerint moet rossz, amennyiben az újonnan belépők már csak a féldíjat fizetik, ők pedig kénytelenek megfizetni az egészet. A dolog úgy áll, hogy a bekapcsolási díjat egy­szerre kellett volna lefizetni. Annak, aki egy­szerre lefizette, most eszébe sem jut utólag kívánni, hogy adják vissza neki a felét. Azt, aki a kedvezményt kapta, hogy részletben fizet­hessen, ebben az előnyben részesíteni, azt hi­szem, igazán nem volna méltányos dolog. Most már rátérek az olasz és cseh szerződé­sekre. (Halljuk! Halljuk!) Ami a magyar-olasz gazdasági kapcsolatokat illeti, nincs itt arról a?, elzárkózásról szó, amelyet több képviselő felvetett. Az idén januártól április végéig ki­ment Olaszországba 8163 darab szarvasmarha, burgonya kiment 138 000 métermázsa, baromfi — csak kerek számokat mondok — 11.000 mé­termázsa, friss hús 1254 métermázsa és amint említettem — éppen ma délelőtt kaptam az Államvasutaktól jelentést — május 31-től jú­nius 28-ig bezárólag, tehát 28 nap leforgása alatt a felhasználandó 75 hűtőberendezéses ko­esiban kereken 1600 darab szarvasmarha húsát fogják Triesztbe kiszállítani. Ami magát a kérdés érdemét illeti, a ma­gyar-olasz kereskedelmi 1 kapcsolatokat ezidő­szerint az 1928 július 4-én aláírt kereskedelmi szerződés szabályozza, amely mindkét részről a vámtarifákra vonatkozó határozmányokat is tartalmaz. Ebben többek között az olasz szarvasmarhavámok is le vannak kötve. A múlt esztendőben a két kormány attól az óhajtól vezéreltetve, hogy a Magyar­ország és Olaszország közötti áruforgalmat minél élénkebbé tegye, abban állapodott meg, hogy szállítási kedvezmények és finanszíro­34

Next

/
Oldalképek
Tartalom