Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-98

Az országgyűlés képviselőházának 98. hogy egy vasúti vonal jövedelmező-e vagy sem, egy összefüggő hálózatnál rendkívül nehéz, mert nemcsak azt az árut kell számításba venni, amely azon a vonalon van, hanem azt is, amely a fővonalakon mozog, amely fővonalaknak táp^ láló hajszálereit alkotják ezek a helyiérdekű vasutak.^ Egyébként azt, hogy az autóval okozott ver­senynek ellene dolgozunk, hogy a közönség ér­dekeit tudjuk szolgálni, azért említem fel, mert a képviselő úr azt az elgondolást vetette fel, hogy ilyen helyeken meg kellene szüntetni a járatot és autóval kellene a forgalmat lebonyo­lítani. Nekünk vannak igen alkalmas eszkö­zeink, amelyekkel a forgalmat ilyen helyen is le tudjuk bonyolítani jól, könnyen és a közön­ség kényelmére: a motorkocsik. Az idén a 4,700.000 pengős megrendelésből nagyszámú motort és motorpótlókocsit is rendeltünk, • (Élénk helyeslés.) hogy ilyen helyeken, ahol aránylag kevés a forgalom, de mégis sűrűn kell közlekedni, könnyen tudjunk a közönség rendelkezésére állni. A képviselő úrnak az autóversenyre vonat­kozó adatai szintén elavultak. Az 1928. évből való adatokra hivatkozott itt. 1928 óta az autó­fuvarozás óriási arányban fejlődött. Az üzlet­vezetőségek jelentései szerint 12—15 millió pengő az a forgalom, amelyet az autófuvarozás az államvasutaktól elvon. Szombaton nagyon részletesen kifejtettem, miért kell ezzel szem­ben nem ellenségesen védekezni, hanem kihasz­nálni az autó előnyét és vele karöltve együtt járni, erre tehát most visszatérni nem akarok. Utaltam arra, hogy ugyanezt csinálják Német­országban és más országokban is. Elmondot­tam, hogy Angliában a négy nagy angol vasúti társaság blokkba tömörült az autóverseny le­küzdésére, ami jele annak, hogy nemcsak ná­lunk van így. Nálunk sokkal kedvezőbb viszo­nyok között levő vasutaknál is felmerült ez a gondolat, de — ismétlem — nem ellenségként kell szemben állnia a két közlekedési eszköznek, hanem egymással karöltve, az Államvasútnak értékesítenie kell az autófuvarozásnak azt az előnyét, hogy háztól-házig viszi a szállított árut. A Mavartra vonatkozólag is tett megjegy­zéseket a képviselő úr. A Ma vart igazgatási költsége minimális, 6.9%, pedig az ilyen válla­latoknál normális még a 10%-os költség is. Egész adminisztrációja három szobában bonyo­lódik le. Az igazgatónak van egy tíz négyzet­méternyi területű szobája. Ez a vállalat — azt mondhatnám — bizonyos tekintetben altruista jellegű intézmény annyiban, hogy az igazgató­sági tagok egy fillér díjazásban sem részesül­nek, (Egy hang a baloldalon: Helyes!) és egy fillér állami támogatásban sem részesül a vál­lalat. Igaz, hogy két éven át vesztesége volt a vállalatnak, egyik évben 13.000 pengő, a másik évben 54.000 pengő vesztesége volt. Ezzel szem­ben azonban az egyik esztendőben 160.000 pen­gőt, a másik esztendőben 180.000 pengőt tarta­lékolt járműbeszerzési célokra és e mellett évenként 120.000 pengős közterhet visel. Ez eb­ben a tekintetben a tényállás. Azt hiszem, hogy a vállalat, amelynek működéséről a közönség köréből csak jó jelentéseket kaptam, ebből a szempontból kifogás tárgyává nem tehető. A nyugdíjasok közötti különbséget szóvá tette Pallavicini őrgróf úr és Homonnay igen t. képviselő úr is, mondván, hogy meg kellene szüntetni azt a hármas kategóriát, amely fenn­áll az 1925 előtt, az 1925—1927 között és az 1927 után nyugdíjazottak között. Az új nyugdíjtör­ülése 1932 június 6-án, hétfőn. 245 vény ezeket a különbségeket legnagyobb rész­ben megszünteti. Most érek Pallavicini őrgróf képviselő úr felszólalásának talán a leglényegesebb részé­hez, ahol a képviselő úr azt mondja, hogy a Máv.-nál lényeges megtakarításokat lehetne elérni, ha a szénkartel áruuzsoráját megtömök. Azt mondja a képviselő úr, hogy nálunk a szén­bányavállalatok mindig arra hivatkoznak, hogy drágább a szénelőállítás, mint a külföldön és ezt a bányafa drágaságával indokolják. Ilyent nem mondhat egy bányavállalkozó sem, ez képtelen állítás. Ellenben igaz az, hogy ná­lunk a széntermelés drágább, mint a külföldön, a következő okokból: Először a magyar szén kalóriatartalma sokkal kisebb, mint a külföldi, mondjuk a westphaliai széné, amelynek majd­nem kétszer akkora, mindenesetre több, mint másfélszer akkora a kalóriatartalma, mint az átlagos magyar kalória. Ebből az következik, hogy ugyanazzal a munkával másfélszer, ille­tőleg kétszer akkora értékű szenet produkál­nak, mint nálunk. Másodszor a magyar szén rendkívül porló. Sajnos, éppen a legértékesebb, a legdúsabb kalóriatartalmú szeneink a legpor­lósabbak, majdnem 80%-ig felmegy a termelés­nél a porszén aránya, ami természetesen növeli a termelési költséget, egy holt teher, mert a porszén jelentékeny részét értékesíteni nem le­het. A harmadik az, hogy a magyar szénbányá­szat úgynevezett vándorbányászat. Nálunk ugyanis nagyon vékonyak az erek, változtatni kell tehát a helyeket. A külföldön 70—80 esz­tendeig mindig ugyanarról a helyről bányász­nak, nálunk pedig sűrűn kell változtatni a he­lyeket. Tudom, hogy a t. képviselő urak egyrésze most azt gondolja magában, a miniszter most megvédte a szénkartellt. Nékem ez egészen kö­zömbös. Én az igazságot védem legjobb tudá­som, meggyőződésem és lelkiismeretem szerint. En a kartellekkel szemen ott, ahol kell — mel­lesleg megjegyezve, ezt csak úgy inter paran­thesim mondom, szénkartell nincs — mindig meg fogom és meg tudom tenni azt, amit kell, de az igazságot sem hallgathatom el. A negyedik oka pedig annak, amiért a ma­gyar szén termelése drágább, mint a külföl­dieké, az, hogy nálunk majdnem minden bánya vizes. Itt rendkívül nagy költséget kell fordítani a víztelenítésre, még a külföldi nagy bányák igen nagyrészében nem ismerik a víz­telenítést­Hivatkozik a képviselő úr ezzel szemben arra is, hogy a külföldi szén ára olcsóbb, mint a mienk. Igen, mert a képviselő úr csak a dumping-árakat nézi. Például a csehországi bányák otthon 150 cseh koronáért adják azt a szenet, amit nekünk 80 koronáért adnak; mél­tóztatnak tehát látni, hogy 50%-kai olcsóbban. A német, a felsősziléziai szénbányatársulat ne­künk 9*25 svájci frankkal számlázza ugyanazt a szenet, amelyért otthon 14'75 svájci frankot szed, tehát 40%-os dump ing-különbség van. Az az állítás is elhangzott, hogy a magyar szénárak emelkedtek, külföldön pedig olcsób­bodtak a szenek. Ezzel szemben a következő adatok állanak, — nem házihasználatra ké­szült adatok, hanem a német Reiehskohlen­amtnak Übersichitjéből való adatok ezek — ame­lyek azt mondják, hogy az 1913—14-es kampány óta a szénárak Németországban 28%-kai, Fran­ciaországban^ 42%-kal, Belgiumban 80%-kal, Csehszlovákiában a belföld használatára 90, az export részére 18%-kal, — méltóztatnak látni a dumping hatását — Magyarországon pedig

Next

/
Oldalképek
Tartalom