Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-95

18 Az országgyűlés képviselőházának 9; irigységgé s minden baj és minden panasz nem a dolgok megoldására irányuló cselekvéssé, hanem még nagyobb bajok, még nagyobb hibák elkövetésének forrásává váljék. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ha ezekkel a kérdésekkel foglalkozunk, foglalkozzunk nyiltsággal velük, de foglalkozunk azzal a rezerváltsággal is, amivel tartozunk önmagunknak, akik így is megértjük a dolgokat és tartozunk azoknak, akik máskép olyan konzekvenciákat vonnak le magatartásunkból, amelyekből minden származhatik, csak a bajok orvoslása nem következhetik be. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Egészen röviden szeretném a magam nézetét ezekben a kérdésekben vázolni. (Halljuk! Halljuk!) En az általános gazdasági helyzet segítését elsősorban pénzügyi természetű kérdésekkel látom megoldhatónak. A földmívelésügyi tárcánál azért foglalkozom vele, mert ezeket a bajokat elsősorban az agrártársadalom érzi. Bízzunk a földmívelésügyi miniszter úr személyében, az ő erős agrárvoltában és az ő erejében segítőtársra számítunk, mint segítőtársunkban bízunk benne, hogy ebben a küzdelemben rendelkezésünkre fog állani. Es itt annak a pénzügyminiszternek a jelenlétében van szerencsém ezt előadni, akinél nagyobb megértéssel, nagyobb szimpátiával még senki sem kezelte a bajainkat, s aki ezekben a nehezebb időkben úgy vállalkozott megoldásra, ahogyan még senki ebben az országban. Azért adjuk elő neki is a dolgot, hogy a mi nagy bizalmunkon megerősödve, amellyel mi közeledünk hozzá, azzal az erővel gyarapodva, segítségünkre legyen a végrehajtás minél előbbi keresztülvitelében . T. Ház! En a problémákat a következőkben látom: a földteherrendezés kérdésének sürgős megoldásában, (Ügy van! Ügy van!) a kamat kérdésének megoldásában (Ügy van! Ügy van!) és a földhözjuttatottak problémáinak megoldásában. (Ügy van! Ügy van!) Ebben a három teendőben koncentrálom azokat a feladatokat, amelyek nemcsak egyetemes segítséget nyújtanak az egész magyar mezőgazdasági életnek, a kisembernek és a nagygazdának egyaránt, de amelyek kihatásukban az egész nemzeti gazdasági életre, iparra és kereskedelemre egyaránt mélyreható fellendítő és javító hatással kell, hogy bírjanak. Azt, ami itt most folyik, aminek egy-egy dokumentumát néhány perecéi előbb mutatták meg nekem a képviselőtársaim, hogy kicsúszik a magyar föld a magyar ember kezéből, ezt tovább nekünk itt, akik itt állunk, nyugodtan néznünk nem lehet. (Ügy van! Ügy van!) En, igen t. ^Képviselőház, száz százalékig a tőiké biztonságának, a tőke szentségének álláspontján vagyok, de abból, Ihogy elismerem a tőkét és teljesíti rendeltetését, még nem következik az, ha oda is adom munkámat, jövedelmemet, mindenemet s hosszú évekre lekötöm minden megélhetéseimet, mondom, még nem következik az, hogy módot, segítséget és lehetőséget adjak arra, Ihogy a termelési eszközömet, a földet is elvegyék tőlem. (Élénk helyeslés a Ház minden oldalán.) Ahogy minden szociális törvényhozás, amely ma a termelési eszközt nem engedi kivenni a munkásság kezéből, de a terheket igyekszik a hitelező részére becsülettel száz százalékig biztosítani, úgy mi is ragaszkodunk hozzá, hogy a magyar nép termelési eszközét. a földet tőle el ne vehessék, a kezéből ki ne vehessék. (Elénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) Ezt kell megoldania ennek a föld''>. ülése 1932 június 2-án, csütörtökön, teherrendezési törvénynek, meg kell állapítania, hogy mi az, ami terhet a föld kapott és meg kell adni a lehetőségét annak a mindig becsületesen fizető magyar gazdának;, hogy ezeket a terheket teljesíteni tudja. T. Ház! Belemehetünk annak a kérdésnek vizsgálatába, hogy mi az, amit kaptunk, mit ér az a tőke, amit kaptunk. Ha ezt beállítjuk ma a világ bármely más elhelyezkedési tőkéjének arányosításába, azt fogjuk látni, hogy annak értéke nagyon-nagyon mélyre süllyedt azzal szemben, amennyit ma követelnek tőlük. (Ügy van! Ügy van) Ha a tőzsdét vizsgáljuk, megnézzük a világgazdaságnak 10 legnagyobb tőzsdéjét, azt látjuk, hogy az értékpapírok értéke az utóbbi három év alatt eddigi értéküknek 40%-ára sűlyedt. Ha azt nézzük, hogy mit érnek a pénzek, amelyeket belefektettünk árúba, nemcsak búzába, de lett légyen az kávé, dohány, cukor., gummi, rizskása, vagy nem tudom milyen terménye a világpiacnak, ez mind olyan mértékben devalorizálódott, amilyet nálunk még a legvérmesebben gondolkodó devalorizálni akaró gazdák sem mernek feltételezni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől) Nem hiszem, hogy helyes legyen a mi politikánk, ha meg akarjuk adni ezt az egy kivételt, ezt az egy privilégiumot, hogy csak az a pénz maradt teljes értékű, — vagy ha vásárlóértékét nézzük, megháromszorozódott értékében, — amelyet a magyar földbe helyeztünk. Mert, igen t. uraim, ezek az adósságok hogyan keletkeztek? Ezek termelési hitelek voltak akkor, midőn mi azt vizsgáltuk, hogy milyen termelésre fektetjük be, egyúttal a hitelezők vizsgálták a mi bonitásunkat. Egyoldalúan állapították meg a mi földünk értékét. Es ha mi könnyelműek voltunk, mert nem láttuk, hogyan fog csökkenni a világgazdasági konjunktúrában a termények ára, hogy hogyan megyünk át egy világpénzpiaci inflációból egy világpénzpiaci deflációba, amikor, ha ezt a falusi gazdát most könnyelműséggel vádolják, hogy nem mérlegelte kellőképen, hanem erején felül instruál-e és nem erején felül veszi-e igénybe a hiteleket, akkor azt kell mondanom, hogy ezt inkább kellett volna előrelátniuk a hitelezőknek, (Ügy van! Ügy van!) azoknak, akik ott ülnek a kohójában a dolgoknak és nagyobb perspektívából, messzebbről és hamarább kell meglátniuk, a dolgokat. Ha vádat emelnek velünk szemben, mint könnyelmű adósokkal szemben... (Sándor Pál: Innen kaptak figyelmeztetést, hogy könnyelműek 1) Sajnos igaza van, Sándor Pál képviselőtársunk figyelmeztetett bennünket, hogy ez bekövetkezhetik, de mi inkább hittünk azoknak az ügynököknek, akik jutalékot helyeztek kilátásba annak, aki kölcsönvevŐt szerez, akár egy banknak, akár egy külföldi záloglevél elhelyezésnek részére. (Sándor Pál: Ügy van! — Berki Gyula: Tálcán hozták házhoz a pénzt!) Ügynökök szaladgáltak ebben az országban, akik kapacitálni akarták az embereket, hogy zálogleveles adósságokat csináljanak. Ha felelősséget állapítunk meg, ebben a felelősségben osztozást kérünk azok részére is, akik ezt elkövették és még ekkor is nagyon lojális álláspontot foglalunk el. (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés jobbfelől.) Ennek a kérdésnek megoldása (Magyar Pál: Halljuk! Halljuk!) a tárgyalás alatt lévő földteherrendezési kérdéssel kapcsolatosan — úgy tudom — igen előrehaladott stádiumban van. Hálás köszönetünket kell kifejeznünk kormányunknak, hogy ezt a kérdést a legutóbbi napokban is tett bejelentése szerint leg-