Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-98

212 Az országgyűlés képviselőházának Találunk már borméréseket, ahol állítólag már 38 fillérért is kimérnek idei kadarka bort. Ezzel szemben az ecet, amely szeszből készül, amely kartellcikk, lényegesen drágább. (Peyer Károly: Nem is szólva az élesztőről!) Arra kérem tehát a miniszter urat, hogy a legerősebb eszközökkel vizsgálja meg ezt az abuzust, mert mégsem lehet, hogy mezőgazdasági államban a bor olesóbb legyen, mint az ecet. Végezetül bátor vagyok még a miniszter úr figyelmét felhívni arra, hogy Magyarország egyetlen nyilvános technológiai könyvtára egészen érthetetlen okoknál fogva olyan mostoha elbánásban részesült, amelyet ez az intézmény nem érdemel meg. Á technológiai könyvtár nagyon keresett könyvtár; munkások, mérnökök, technikusok gyarapítják ott tudásukat. Eddig ez a könyvtár könyvek, folyóiratok stb. beszerzésére évi 20.000 pengőt kapott r (Müller Antal: Ügy van! Ezt meg lehetne csinálni! — Sándor Pál: Ez jogos kívánság!) Ezt az összeget most a felénél kevesebbre csökkentették le. Azt hiszem, mégsem szabad ezt csinálni akkor, amikor milliók állanak más címen rendelkezésre és nem szabad Magyarország egyetlen nyilvános technológiai könyvtárát ilyen módon lesüllyeszteni. A miniszter úrnak a minisztertanácsban az asztalra kell csapnia, mert nincs fontosabb dolog ma Magyarországon, mint a technikai tudás fejlesztése, nincs fontosabb dolog ma Magyarországon, mint az ipari élet fejlesztése. Amikor azt látjuk, hogy a mezőgazdaság — méltóztassanak elhinni, nem örömmel, hanem szomorúan mondom ezt — nap-nap után sorvad, amikor azt látjuk, .hogy mindenféle ürügyek alatt a közelünkben lévő államok elzárkóznak a mezőgazdasági termékeink elől, amikor azt látjuk, hogy minden pénz kevés a mezőgazdaság lábraállítására,-akkor nem marad más, mint önvédelemből az ipar felé orientálódni. Ma az ipari életet csak azok bírják fejleszteni, akik maguk is technikai tudással rendelkeznek, akár munkás, akár kisiparos, akár technikus, akár mérnök valaki^ arra a tudásra, amelyet a technika fejlődése igényel, neki szüksége van. Ezt a tudását bővítheti ki, ezt a tudását gyarapíthatja Magyarország egyetlen nyilvános technológiai könyvtárában, amelyet, sajnos, takarékossági okokból a kormány viszsza akar fejleszteni, el akar sorvasztani. Ez ellen kell a miniszter úrnak a leghatározottabban állást foglalnia. Akármilyen nyomorúságban álljon is ennek az országnak helyzete, akármilyen nehezen folyjanak be az adóbevételek, kell, hogy a magyar államnak legyen 20.000 pengője arra, hogy ezt az egyetlen technikai könyvtárt fenntartsa és fejlessze. (Élénk helyeslés.) Amikor nap-nap után olvasunk arról, hogy egyes nagybirtokosok adóhátraléka a 300-, 400-, sőt az 500.000 pengőt is meghaladja, akkor egyet kérek a kormánytól: a legerélyesebb eszközökkel forduljon az adócsalók, az adóhátralékosok ellen, és ennek a magyar államnak akárhonnan is elő kell teremtenie pénzt arra, hogy fiait a szükséges technikai tudással ellátva küldje az életbe és ha már életpályájukul az ipart választották, akkor a kormánynak kötelessége lehetőséget adna arra, hogy tudásukat fejlesszék. Ezeket voltam bátor a miniszter úr figyelmébe ajánlani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Tobler János! Tobler János: T. Ház! En a kereskedelemügyi minisztérium költségvetésének központi 98. ülése 1932 június 6-án, hétfőn. igazgatásánál a rendkívüli kiadások című tételhez szeretnék hozzászólni. A rendkívüli kiadások tételénél látunk a Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság államsegélyével kapcsolatosan egy 2 millió pengős emelést, ami annyit jelent, hogy 1'5-ről 3* 5 millióra emelkedett az az összeg, amelyet az állam segélyképpen ennek a vállalatnak kiutal. Nem vagyok híve annak, hogy rosszul vezetett, esetleg a tönk szélén álló vállalatokat az állam pénzéből szanáljunk. Azt azonban, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr a Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság szanálását tűzte ki célul, helyeslem, mert itt nemcsak a legelsősorban figyelembe jövő gazdasági és pénzügyi kérdésekről van szó, hanem ez esetben nemzeti érdekről is van szó. Ezen álláspontom (helyességének igazolását megkönnyíti az, hogy az összes dunai államok hajózási vállalatait szintén támogatják állami segélyek formájában. Ausztria az Osztrák Első Dunagőzhajózási Társulatot, Németország pedig a Német-Bajor Lloydot támogatja, de Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia költségvetésében is találunk súlyos öszszegeket, amelyek az illető államok dunagőzhajózását pártolni és emelni kívánják. Ha mi a Magyar Folyam- és Tengerhajózási R. T. helyzetéről beszélünk, 'akkor véleményem szerint figyelembe kell venni elsősorban, hogy megvannak-e ennél a vállalatnál az összes kellékek, megvan-e a garancia arra, hogy ennek a vállalatnak állami pénzen, közpénzen való szanálása sikeres lesz, igen vagy nem. Amikor 1926-ban a XXIII. te. becikkelyeztetett, utána a Mftr. megkapta a maga első szubvencióját és ezután az első szubvenció után elhatározta a vállalat az üzem racionalizálását. Ezt a racionalizálást olymóton hajtotta végre, hogy üzleti és üzemi közösségbe, Betriebsarbeitsgemeinschaft-ba lépett három idegen országbeli hajózási vállalattal, mégpedig az Első Dunagőzhajózási Társasággal, a Bajor Lloyddal és a Délnémet Gőzhajózási Társulattal. Ennek folyományaképpen Bajorországban, Ausztriában, Csehszlovákiában, Jugoszláviában és Romániában feladta eddig önállóan képviselt pozícióit és ezzel alkalmazottait ezeken a helyeken az említett idegen vállalatok fennhatósága alá helyezte. A racionalizálás és a békeszerződés folytán előállott ez az egészen új helyzet első pillanatra talán szimpatikusnak tűnik fel, ha azonban ma, hat év után ezt az egész Betrieb arbeitsgemeinschaft-ot és annak munkáját megvizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy a magyar hajózást, amely mindenesetre féltett kincsünk, az a veszély fenyegeti, hogy az államilag támogatott osztrák, német, cseh, jugoszláv és román hajózási társulatok mellett a magyar vállalat nemzetközi tekintetben, sajnos, elvesztette jelentőségét. Ha figyelembe vesszük még azt is, hogy nemcsak hogy semmiféle nyereséget nem tudott ez a Betriebsarbeitsgemeinschaift hat év alatt felmutatni, hanem még horribilis veszteségekkel is zárta le üzleti könyveit, akaratlanul is felmerül a» a kérdés, érdemes volt-e a magyar hajózást belevinni ebbe aj közösségbe, érdemes volt-e a magyar hajózást így gúzsbakötni? Felvetődik azonban az a kérdés is, — különösen azoknál, akik a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság belső ügyeit is ismerik — hogy ezt az egész Pool-t — ez alatt a név alatt ismerik az úgynevezett Be-