Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-97
Az országgyűlés képviselőházának 97. Ülése 1932 június 4.-én, szombaton. 185 méltóztatnak képzelni, hogy egy agrárországnak vannak fa-, fém-és egyéb ipari szakiskolái, ellenben a mezőgazdasági iparnak Magyarországon szakiskolája még egyáltalában nincs? (Ügy van! Ügy van!) Én nagyon megfontolandónak tartom ezt és annak a kollaborációnak, amely a mezőgazdaság és az ipar között kell hogy fennálljon, egyik fontos szerve volna egy ilyen intézmény felállítása. Ha pedig pénzhiány miatt ez sem valósítható meg, nagyon kérem a miniszter mat, hogy legalább tanfolyamok rendezésével egyes meglevő iparoktatási intézeteken belül méltóztassék erre módot adni. Méltóztassék elősegíteni azt, hogy egyes helyeken, nem bánom, akár olajmagvakból szappangyártási tanfolyam, akár kocsikenőcs- vagy keményítő gyártó tanfolyam létesíttessék vagy olyan tanfolyam, amely a mezőgazdaság terményeinek helyben, egyszerű eszközökkel való feldolgozására tanítsa meg a gazdákat, vagy a nagyobb gazdasági intézményeket. Nagyon melegen ajánlom a miniszter úr figyelmébe a budapesti »textilipari szakiskolát is, azt az iskolát, amely ma is ég és föld között lebeg, mint Mohamed koporsója. (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Az érdekeltség vissza akar vonulni!) Ez az egyetlen textilipari szakiskolánk van, amely szintén nem teljesen az államé, hanem igenis úgy jött létre, hogy az érdekeltségek gépsegéllyel támogatták ezt az iskolát. (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: És gyakorlati oktatásban is részesítették!) Ennek az iskolának nagy célja és jelentősége van nemcsak a textiliák előállításának tanításában, hanem főleg a magyar iparosság betanításában, előmunkásnak vagy munkásnak a textilgyárakban, mert itt van a legtöbb idegen munkás Magyarországon. Azok a cseh előmunkások, akik itt mind elveszik a kenyeret a mi embereink elől, sohasem lesznek mások, mint ennek a hazának ellenségei, mi pedig a hazának ne neveljünk ellenségeket, amikor módunk van az iskolák fenntartásával olyan hazai munkaerőket kiképezni, akik 100%-ig pótolni tudják ezeket. A helyiség kérdése az, ami a honvédelmi minisztériummal kapcsolatosan nem oldható meg. Azt az alázatos javaslatot teszem a miniszter úrnak, méltóztassék visszavenni azt az intézetet, amely a miniszter úr kezében volt, a Mátyás-uccai orvosi műszerészipari szakiskolát. Annakidején én voltam az, aki a kereskedelemügyi kormányzat megbízásából ezt az iskolát ipariskolává átalakítottam, tehát tudom, hogy annak műhelyei a kereskedelemügyi tárca pénzéből kerültek ki- Azután átvette ezt az iskolát a népjóléti minisztérium művégtaggyár részére. Miután ezek a háborús intézmények megszűntek, a művégtaggyárra sincsen szükség, hiszen a magánipar a művégtagokat el tudja készíteni, ennek következtében itt van egy teljesen alkalmas és a kereskedelemügyi tárca körébe tartozott s annak tulajdonát képező intézmény, amelyet egész egyszerűen fel lehet erre a célra használni. (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Megtörténtek a lépések!) Nagyon kérem a miniszter urat arra is, hogy az adminisztrációban bizonyos abszurditásokat méltóztassék eltüntetni. Csak érintem és nem akarom kiélezni a kérdést. Lehetséges-e az, hogy van egy ipariskolai főigazgatóság a minisztériumban és iparoktatási szakosztály, két szobában egymás mellett és ezek leveleznek egymással? (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Már megszűnt.) Az egyik intézet felterKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ IX. jesztést intéz a szomszéd szobában lévő hivatalhoz és leveleznek egymással. Ez felesleges. Méltóztassék még egyet megszüntetni, ha lehetséges. Méltóztatnak emlékezni, hogy az áilami tisztviselők mellékjövedelmeinek a fizetés 50%-ában való lefixírozásával bizonyos adminisztrációs komplikációk jöttek létre Pl. van egy felsőipariskolai tanár, aki hetenként 4 órát ad egy kereskedelmi iskolában- Ezért kap, miután heti négy óra havonta 16 órát jelent, óránként 2 pengőjével, havonként 32 pengő' óradíjat. Ennek a 32 pengőnek kifizetése havonta a következő retortákon át történik. Az az intézet, vagyis a felsőipariskola küld egy csekket 32 pengőről a postatakarékpénztárhoz, másodszor felterjesztést intéz a kereskedelemügyi miniszterhez, hogy ennek a tanárnak fizetendő lesz 32 pengő. A kereskedelemügyi miniszter átír a kultuszminiszterhez, azután ír a postatakarékpénztárhoz és kiutalja ezt az összeget. A postatakarékpénztár ír az igazgatóhoz és azután a:z igazgató kifizeti ezt az összeget. Ez így ismétlődik minden embernél és minden hónapban annyiszor, ahányszor ez előfordul Mi értelme van ennek 1 ? Ez olyan komplikálása a 'bürokráciának, amelyen nagyon egyszerű volna segíteni és hiszem is. hogy a miniszter úr fog segíteni. (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Egészen biztosan!) Nagvon kérem a miniszter urat, hogy ha lesz szabad ideje, érdeklődjék az iparoktatási intézmények és intézetek iránt és meg vagyok győződve ijrrról, hogy meg fogja találni tárcája keretén belül is azokat az eszközöket, amelvekkel azokon a bajokon, amelyeket bátor voltam felhozni, segíteni lehet. A tárca költségvetését egyébként örömmel és a miniszter úr iránti teljes bizalomból elfogadom. {Éljenzés és tans jobbfelől és (e? középen. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Griger Miklós jegyző: Fenyő Miksa! Fenyő Miksa: T. Képviselőház! Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az előttem szólott igen t. képviselőtársam összes fejtegetéseivel teljes mértékben egyetértek és különösen hálás vagyok neki azokért a fejtegetésekért, amelyeket tőle az ipari szakoktatásról hallottunk és ahol különösen aláhúzta a textil-szakiskola fontosságát. Valóban lehetetlen £LZ R helyzet, hogy ez a textil-szakiskola valósággal közelharcban kénytelen a honvédelmi minisztériummal szemben a maga helyiségeit megvédeni, hogy azt a magasrangú és fontos feladatot, amelyet reáibíztak, teljesítse. Az eddig lezajlott költségvetési vita folyamán, főleg pedig a földmívelésügyi tárca tárgyalásakor^ állandóan visszatérő momentum volt az agrár-olló közismert szólama, amelynek kapcsán a legkülönbözőbb megállapításokkal találkoztunk. A legkülönbözőbb megállapításokkal, . amelyek az ipari árakra, az ipari árakat diktáló kartellekre és az ipari áraknak a mezőgazdasági krízisben való helyetfoglalására vonatkoznak. Bár ezzel a kérdéssel a miniszter úr abban a magisztrális beszédében, amelyet alkalmunk volt tőle délelőtt, illetőleg délután hallani, igen behatóan foglalkozott és mondhatom, hogy tárcájának minden területére reflektorfénnyel világított be, én mégis szíves engedelmüket kérem, hogy egynémely motívummal az ő kiváló fejtegetéseit kiegészítsem. Nem azért, mintha azt remélném, hogy ebben a kérdésben a kapacitációnak, a bizonyításnak, a félreértések eloszlatásának különös lehetőségei volnának, (Felkiáltások jobbfelől; Dehogy nincs!) 25
