Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-97

Az országgyűlés képviselőházának 97. megsemmisítőbben öl. Harmadszor is mondóra, kár önökért. Az önök elleni szervezett világpropaganda már is csatát nyert, legyőzte Magyarországot. Ezt leírtam magamnak szószerint és most itt ismétlem. Ismeretlenségünk és félreismertetésünk volt az, amely a háború után ezt a siralma« trianoni dolgot nyélbeütötte. Természetesen nem azért szólalok fel, hogy a multakat dobáljam, hiszen a jelenben vagyunk és a jelen arra való, hogy a jövőt előkészítsük. Itt azonban valamire felhívni óhajtom a t. Ház figyelmét. Mióta az az 56 nemzet a genfi zöldasztalnál egymás mellé leült, valami egészen különös nemzetközi courtoisie alakult ki, hogy a nemzetek egymásnál vizitelnek. Méltóztatnak látni, hogy a mi világunk egész tablóján kongresszusok, ankétek, tanulmányutak, assamblék követik egymást s a nemzetek minden alkalmat megragadnak arra, hogy egymás nál vizitelve, egymásnak fajsúlyát kvázi a tenyerükben mérlegelve, úgyszólván a nemzeti képességeknek kataszterét megállapítsák. Természetesen azok a kongresszusok nem járhatják be mindenütt az egész országot, tehát valami egészen speciális fejlemény állott elő, amelyet azok a t képviselőtársaim, akik külföldön járnak, megfigyelhetnek. Itt voltaképpen az egyes fővárosok vizitelnek egymásnál, és a fővárosok új csinosodása, fejlődése odatendál, hogy minden főváros kicsiben visszatükrözze az egész nemzetet; mert ismétlem, azok a kongresszusok nem járhatják be az egész országot. Erre nézve csak előrebocsátva azt mondhatom becsületesen és minden nagyítás nélkül, hogy jelenleg a világ 56 fővárosa közül — Istennek hála — a mi magyar Budapestünk a legnépszerűbb fővárosa a világnak {Sándor Pál: A legszebb!) és amikor versenyeznek előttem, hogy melyikkel lehetne parallelbe vonni, méltóztatnak tudni, mire szoktak hivatkozni: hogy osak StambuUal, vagy Rio de Janeiró-vaí. A nemzetek vizitelése és a fővárosoknak © célból való fejlesztés« érdékes tünete a post Genif-i folyamatnak. Ehhez képest az egyes nemzetek elsőrangú fontosságra emelték az idegenforgalmat E téren legyen szabad kiemelnem, hogy két nemzet jár elől: az olaszok és a: franciák. Olaszországban — mert engem, bocsánatot kérek, mindig csak az bánt, hogy az idegenforgalom céljára felvett tételt 10Q.000 pengőről 50.000 pengőre szállították le s azért mondom mindezt el — maga Mussolini áll az idegenforgalom irányításának az élén Ott van az idegenforgalmi kormánybiztosság, amelynek a magyar barát Fulvio Suvich áll az. élén, aki az Enitnek is elnöke. Mellette van Mariotti professzor. Azután ott van az idegenforgalmi nagytanácsTöbb napos nagy parlamenti ^ita után a Monte Cittorio-n ez idén a tavalyi 5 millió líráról 15 millió lírára emelték fel az olaszok azt a szubvenciót, amely erre a célra szolgál. (Lázár Miklós: Kitűnő befektetés!) A franciáknál más a helyzet. A francia alaposság pedánsság e téren talán ni ég nagyobb. Ott minden egyes kis vidéki fürdőnek, vagv nyarnióttlepnek megvon a maga nagy helyi szervezete, amely szervezetek vidékenkint szövetségibe tömörülnek. Azután ott van a Maison de France »Paris kellős közepén és ott van az Office National de Tourisme. Belgiumban maga a király <a fővédnöke az idegenforgal :n : :n téznitnyek:iek. De nézzünk a szomszédba, mit csinált az ülése 1932 június h-én

} szombaton. 147 eléggé nyomorúságos viszonyok között vajúdó Ausztria a maga alpesi szépségeiből tíz év alatt. Mennyi lelemény, mennyi ötlet! Nagyon fontos és nagyon kifizeti magát (Úgy van! Úgy van!) az az idegenforgalmi ipar, amely a szállodáktól kezdve végig az egész vonalon gazdagítja gazdaságilag az országot. Sajnos, mi Magyarországon, a mi szerencsétlen letepertetésünik folytán csak később kezdhettük el. Elkezdtük 1928-ban az Országos Magyar Idegenforgalmi Tanács szervezésével. Teljes elismeréssel adózom ennek. A jelenlegi minisizter úr ezt kibővítette, illetőleg egy szűkebb intézőbizottság kreálásával ezt sokkal mobil ah'bá tette úgy a szakszerűség biztosítása, mint a központosítás által. Az előbbi minisztereknek is kvázi elégtételt óhajtok adni e tekintetben, mert tíz év előtt Magyarországot alig ismerték és magyar szem pontból e nemzet gazdasági, kulturális és politikai fontossága csak most kezd kidomborodni. Ez a tanács kezdeményezte a külföldi magyarok világkongresszusát, (Lázár Miklós: Ezt Perényi Zsigmond csinálta!) — igaz, de én jól ismerem a körülményeket, — megteremtette az európai nemzetközi idegenforgalmi kapcsolatokat, megalkotta az olasz, bajor, török, osztrák, magyar idegenforgalmi bizottságokat. Szerintem most még nagyobb súlyt kellene fektetni az anyagi erőknek az eddiginél jobb és szorosabb koncentrációjára. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ez a legfontosabb. A mintavásár most kitűnő alkalom volt;. Annak ellenére, hogy most ilyen gazdasági krízis van, Bécsből — itt vannak az adataim erre vonatkozólag — 5000 tagú hatalmas testület akart itt vizitelni és mert nem volt hotel, nem tudtak eljönni, elhalasztották az ideutazásukat. Ezért különösen helyesnek^ találom a miniszter úrnak azt az intézkedését, hogy a Máv. külön propaganda alapját kvázi összeházasította az Idegenforgalmi Tanáccsal. (Lázár Miklós: Nagyon helyes!) Ez pompásan bevált, tanú vagyok rá. A Pen-Clübnak balatoni kirándulása is annyira sikerült, olyan tündéries seggel írnak a külföldi lapok róla, hogy azt kell mondanunk, hogy ez helyes volt. Az Idegenforgalmi Tanácsnak kvázi instigációjára alakult meg — és én nagyon örülök, hogy erről a helyről szólhatok t. képviselőtársaimnak ebben a kérdésben — a Magyar Országgyűlés tagjainak Idegenforgalmi Testülete, úgy, amint Franciaországban is megvan a Tourisme de la Chambre és a Tourisme de Senat és az Office de National de Tourisme. Nálunk a Felsőház, az Alsóház és az Idegenforgalmi Tanács konzultatív hatóságának egyesüléséből megalakult ez a testület. Az a gondolat vezetett bennünket, hogy ha már az ügyvédek, orvosok, tudósok, iparosok kongresszusokban összejönnek, talán a legfontosabb erre az országra nézve mégis csak az, ha a parlamentek, vagyis a legislatorok közvetlenül vizitelnek egymásnál és ad oculos ők nézik meg Magyarországot, E tekintetben már nekünk van meghívásunk Parisba. Tavaly itt vizitelt nálunk André Hess, a Kamara jogügyi bizottságának tagjaival; ezt a látogatást vissza fogjuk adni. Van meghívásunk Ankarába, van meghívásunk Rómába, majd lesz meghívásunk Londonba is és más fontos helyekre, hogy a legislatorok saját maguk győződjenek meg mindarról, amire mi súlyt helyezünk. Nagyon felkérem azokat a t. képviselőtársaimat, akiknek ilyen dolgok iránt érzékük van, méltóztassanak a magyar országgyűlés tagjainak idegenforgalmi testü20*