Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-97
144 Az országgyűlés képviselőházának : amelyek ebből a szempontból bennünket biza kodóvá tehetnek. T. Ház! Két napon át a mezőgazdasági ter mêlés problémáival foglalkoztunk itt. Nincs közöttünk olyan, aki az itt elhangzott panaszok nak jogosultságát el nem ismeri és bizonnyal nem akadt képviselő, aki nincs azon az állás ponton, hogy a segítség mindenekfölött időszerű. Igen tárgyilagos vagyok azonban, t. Ház, amikor azt állapítom meg, hogy ez a gazdasági válság s annak kihatásai nemcsak a mezőgazda ságnak területén bontották meg a termelés rendjét. Ipar, kereskedelem és "hozzájuk kapcsolódó városi foglalkozásoknak egész sorozafa ugyanolyan nehéz problémákkal áll szemben. Hiszen a hitelválságnak gazdasági életünket annyira 'jellegzetessé tevő szimptomája ugyanolyan mértékben fennáll az ipari termelésre nézve is, nem szólva arról, hogy iparunk a gazdasági helyzet mai alakulása mellett a hitelellátáson túl a nyersanyagbeszerzés szempontjából is olyan problémák elé van állítva, amelyeknek leküzdése fokozottabb tevékenységre kell hogy kényszerítse. Annál inkább elégtétellel és örömmel kell megállapítani, hogy egész sora van a magyar iparvállalatoknak, amelyek ezekben a nehéz időkben értették a módját annak, hogy olyan új iparcikkekkel tudták a magyar piacra jönni, amelyek importunkat feleslegessé tették. Olyan új iparcikkekkel tudtak a piacra jönni, amelyekről nagy elégtételünkre éppen a legigényesebb fogyasztó, a honvédelem képvise lője állította, hogy a minőségbeli teljesítményekkel teljesen meg van elégedve. T. Ház! A magam részéről nagyon szeretném ezeknek az ipari vállalatoknak névszerinti felsorolásával dokumentálni azt az elismerést, amelyet érzünk azon vállalatok iránt, amelyek ezt a fokozott teljesítményt ezekben a nehéz időkben produkálták, azonban sajnos, az idő rövidsége miatt ezt nem tehetem, mégis engedje meg a t Ház, amely a mezőgazdasági kérdések iránt uni sono olyan nagy megértést tud tanúsítani, hogy felhívjam figyelmét az ipari termelésnek jövőnk szempontjából való nagy jelentőségére. Mivel ezt itt szavakban hosszabban nem fejthetem ki, engedjék meg, hogy éppen a magyar ipari teljesítmények konkrét adatainak megismerése céljából figyelmükbe ajánljak egy kitűnő magyar ipari szaklapot, a «Honi Ipar»-t, amely már hónapok óta közöl kimutatást azokról, akik a magyar gazdasági élet megerősítésére bámulatos iniciativával, a lehetőségeknek elismerésreméltó kihasználásával új ipari ter-' melvényekkel gazdagították a magyar ipart. T. Ház! És ha figyelembe vesszük, hogy ezek az ipari vállalatok nem a nagy tőkeerős vállalatok sorából kerültek ki, hanem a kisipari, a középipari vállalatoknál látjuk ezeket a teljesítményeket, akkor elégtétellel állapíthatjuk meg azt, hogy a sokat támadott, a végveszélybe jutottság jelzőjével illetett kapitalista termelésnek igenis é mai időkben érvényesült az a kiváló tulajdonsága, hogy az egyéni kezdeményező erőnek, az iniciatívának érvényesítésével ott is képes a termelést biztosítani, ahol egy általános átfogó gazdasági ügyvitel nem tud eredményt produkálni. Ezt niagyon lényegesnek tartom^ mert az én felfogásom szerint a magyar gazdasági erők regenerálódásának alapfeltétele az. hogy megtaláljuk azokat a lehetőségeket, ahol kevés nyersanyag felhasználásával minél több munkaerőt tudunk foglalkoztatni, mert a magyar munkás tanulékonysága, szerénysége olyan gazdasági erőforrás, amely számos egyéb adottságnál sok'. ülése 1932 június U-én, szombaton. kai hathatósáéiban regenerálója lesz gazdasági erőinknek. Amikor ezeket a megállapításokat teszem, nem hallgathatom! el, hogy a Görgey István t. előadó barátom beszéidében hangoztatott állami beavatkozásnak a leépítése mellett, tehát az államnak a termelő élet területein való elkalandozása után egy aktív segítséget is időszerűnek tartok a bürokrácia részéről a magyar ipar feladatainak megoldásában. Amikor a magyar bürokráciát jellemezem, akkor nagy készséggel állapítom meg azt, hogy a magyar bürokrácia erkölcsi színvonal, képzettség és megbízhatóság szempontjából nagyon is kiállja az összehasonlítást, nemcsak a tőlünk délre és keletre, hanem a nyugatra fekvő államok 'bürokráciájával is, ellenben szomorúan kell konstatálni azt, hogy a magyar bürokráciát is — talán fokozottabban — jellemzi a bürokratizmusnak az a nemzetközi tulajdonsága, hogy a felelősség elől kitér és az ügyeknek más fórumokra való átruházásátval és ezzel az ügyelintézés tartamának kitolásával az élet való követelményeivel szembekerül. T. Ház! Ilyen bürokrata szellemet talán megengedhetett magának Nagy-Magyarország, de a megcsonkult, gazdasági erőiben legyengített országnak sokkal aktívabb, a felelősséget sokkal nagyobb készséggel vállaló hivatalnoki karra van szüksége. S ha a pénzügyimdniszter úr tegnap egy küldöttség előtt azt mondotta, hogy háborúban vagyunk és ebben a háborúban küzdve, minden ponton kötelességünket teljesítve kell a győzelem lehetőségének elérésére erőnket kifejteni, akkor azt mondom: a magyar hivatalnoki karnak is be kell állania minden erejével és minden képességével ebbe a küzdelembe ; S ha nézem a lefolyt háború nyolc hónapját, — mert én ezt a nyolc nehéz hónapot, amelyet a gazdasági válság kitörésétől folytatunk, nemcsak képletesen, hanem ténylegesen is gazdasági háborúnak tekintem — akkor hiába fogom keresni^ a magyar hivatalnoki karnak minden kvalitása dacára azt az egyéni iniciativára, egyéni akaraterőre, valló cselekvését, amellyel a_ világháború folyamán a magyar katona részéről olyan gyakran találkoztunk, amikor a drill, a fegyelem, a katonai parancs ellenére az élet parancsolta helyzet hatása alatt nemcsak a parancs szavai szerint, hanem még csak a parancs szelleme szerint sem cselekedett, vállalva az ódiumát annak, hogy önálló akciójának eredménytelensége messzemenő következményekkel járhat részére, de fűtve attól, hogy önálló teljesítménye nyomán a legmagasabb katonai kitüntetésnek válik részesévé. Nagyon szeretném, ha ezekben a nehéz időkben a magyar hivatalnoki kar megtalálná önmagát és minden pozíciójában, minden tevékenységi körében, az egyéni ambíciótól fűtve, mindent elkövetne abban az irányban, hogy a magyar gazdasági erők ezt az eltökélt harcukat, amelynek kimenetelét és végét ma inég^ áttekinteni nem lehet, az ő segítségével minél eredményesebben küzdhessék meg. S amikor ezt az igényt a magyar hivatalnoki karral szemben emelem, nincs okom elhallgatni azt, hogy a magyar bürokráciának legmesszebbmenő tevékenysége, a kereskedelemügyi minisztériumnak, mondhatnám, agresszív aktivitása a gazdasági események irányításában egymagában nem elegendő arra, hogy eredményt el tudjunk érni, ha a magángazdasági életben is minden faktor nem teszi meg legmesszebbmenőleg kötelességét. Itt legyen szabad megemlítenem, hogy a
