Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-97
142 Az országgyűlés képviselőházának 97. ülése 1982 június U-én, szombaton. kétségtelenül arányban áll azzal az előnnyel, amit a másik oldalon az egész gazdasági életnek biztosított akkor, amikor a tört fuvarok szisztémáját megszüntette. Az Államvasutak költségvetésével részletesebben számszerűleg — azt hiszem — talán szükségtelen foglalkoznom. Amennyiben a részletes. vita során egyes részletkérdésed felmerülnek, természetesen a magam részéről készséggel fogok akkor erre vonatkozólag minden felvilágosítást megadni a t. Háznak. Csupán náhány szóval az Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak költségvetéséről kell még megemlékeznem. Ez egyike a legnehezebb kérdéseknek. (Magyar Pál: Ugy van!) A magyar gépiparnak közismert katasztrofális helyzete — itt csak oitalok azokra a nagymértékű tisztviselő és munkás elbocsátásokra, amelyeket nap-nap után legnagyobb gépgyári vállalataink véghezvittek — természetessé teszik, hogy a magyar állami gépgyárak ebből a dekonjunktúráiból nemi húzhatják ki magukatA magyar állami gépgyáraknak éppen úgy meg kell érezniök a foglalkoztatás hiányát, mint a maganipan-nak. (Sándor Pál: Régóta beteg az már!) A magyar állami gépgyáraknál ezenfelül a helyzet azért is súlyos, mert a kormányzatnak azt a helyes politikáját követi hogy az állami gépgyárak lehetőleg csak olyan gépeket és olyan cikkeket gyártsanak, hogy ezzel lehetőleg a magániparnak versenyt ne okozzanak. Miután pediig ma már a imagánipar úgyszólván minden cikket, gépet előállít, tehát az állami gépgyárak működési lehetősége, gyártási köre egyre szűkebb és szűkebb körre szorítkozik. (Sándor Pál: A Ganz-gyár mást mond!) így például ma már csak a vasúti mozdony az egyedüli cikk, amelyben még nincs a magániparban konkurrencia. (Sándor Pál: A Ganz-gyár panaszkodik emiatt!) Az állami gépgyárak költségvetése ezt a csekélyebb foglalkoztatást tükrözteti elénk. Ügy a kiadási oldalon, mint a bevételi oldalon igen lényeges csökkentéseket találunk. E kiadásoknál a múlt évi 41 millióval szemben a rendes kiadásokra összesen 24 milliót irányoztak elő, tehát több mint 17 millió a csökkenés a kiadásoknál. A bevételeknél pedig éppen a kisebb gyártási Programm következtében a múlt évi 46 millió pengővel sízemben 24,300.000 pengőt irányoztak elő gyártásig bevételekre. A gépigyáraknak ezen gazdasági és általános, a magánipart éppen úgy terhelő nagy bajain kívül kétségtelenül két legnagyobb baja a lehetetlenül magas nyugdíjteher, amely egyrészt azáltal állt elő, hogy az elszakított területeken lévő állami gépgyárak alkalmazottai megmaraidltak, az állami gép gyáriak nyugdiíjterheit növelték, másrészt azonban a gépgyárak által igénybevett kölcsönök kamatszolgáltatása is olyan teher és főkép évrőlévre annyira emelkedő teher, amellyel nem lesz képes a gépgyár megküzdeni. így például igen jellemző, hogy mennyivel mimlik az állami gépgyárak státusa és helyzete évről-évre. A múlt évben a nyugdíjteher kitett 4,404.000 pengőt, a kölcsönkamatteher kitett kereken 2 millió pengőt, úgyhogy ez a két tétel kitett összesen 6,430.000 pengőt, tehát az egész gyártási bevételnek 12%-át ki kellett adni csak a nyugdíjra és a kamatteher re. Ennyit kellett tehát keresnie a gyártásnál legalább, csakhogy ezen kötelezettségének meg tudjon felelni. Egyrészt n, kisebb gyártási programm következtében, másrészt pedig a nyugdíj terhek emelkedése következtében, dacára annak, hogy a nyugdíjat időközben ismételten leszállították, a nyugdíjteher a folyó költségvetési évben 4,767.000 pengőre emelkedett, a kölcsönkamatok pedig több mint 1 millió pengővel emelkedtek egy ev alatt, vagyis 2,026.000 pengőről 3.210 000 pengőre. Az emelkedés ennél a két tételnél tehát több mint másfélmillió pengőt tesz ki, vagyis az idei üzemi bevételnek már közel 30%-át teszi ki ez a két tehertétel a muLtévi 12%-kai szemben. Kétségtelen, hogy az állami gépgyárak kérdése egy olyan probléma, amelylyel a kormánynak komolyan kell foglalkoznia. Remélem is, hogy ezt a kérdést a kormánynak sikerülni fog valamilyen kedvező formában rövidesen megoldania, amikor módjában lesz a Háznak is ezzel a kérdéssel részletesen foglalkozni. Ezekben vjltam bátor a kereskedolemüffyi tárca és az alája tartozó üzemek költségvetését egészen röviden, dióhéjban ismertetni. Kérem a t. Házat, méltóztassék azt elfogadni, (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Magyar Páll Magyar Pál: T. Ház! Göígey István képviselőtársamnak, mint a kereskedelemügyi tárca előadójának beszéde azzal a részével, amely az általános gazdaságpolitikai kérdéseket érinti, teljesen egyetértek és fenntartás nélkül magamévá teszem azokat a megállapításait, amelyeket a gazdasági válsággal kapcsolatban a magángazdasági erők korlátlanabb érvényesülése érdekében, az etatizmus gyorstempójú leépítését illetően megállapított. (Fábián Béla: Ki akadályozza őket a leépítésben 1 ?) Ahol fejtegetéseitől eltérek, ahol gondolatmenetem nem tudja követni az ő egyébként valóban ér^ tékes fejtegetéseit, az az, hogy én a gazdasági leromlottság mai időszakában éppen a termelőerők területén, mint amilyennek a kereskedelemügyi tárcát kell tekintenem, a takarékosság legmesszebbmenő érvényesülését sem tekintem olyan gazdasági faktornak, amely egymagában bennünket ebből a válságból kisegíthet. Én a mai viszonyok között a takarékosságnak a fogyasztó gazdaságokban, tehát^ az államháztartás keretében való érvényesülését igen lényeges momentumnak tartom, azonban meggyőződésem szerint a legmesszebbmenő takarékosság sejn képes azokat az erőtöbbleteket, produkálni, amelyek nélkül ezzel a gazdaságiválsággal megküzdenünk lehetetlen, ez az a pont, ahol nemcsak Görgey barátom fejtegetéseivel állok szemben, hanem ahol az egész magyar gazdaságpolitikával szemben állást kell foglalnom, mert meggyőződésem szerint éppen a gazdasági leromlottságnak ebben a szomorú időszakában van szükség arra, hogy minden ponton, ahol ennek még megvan a lehetősége, a maximuma történjék meg annak, ami a magyar termelő erők folytatólagos fenntartását lehetővé teszi, a maximuma történjék meg annak érdekében, hogy új erőforrások nyitásával a munkanélküliség nek gátat vessünk és új munkaalkalmakat teremtsünk, hogy ezen keresztül ellenállóképességünket az általános gazdasági helyzet javulásáig megőrizzük. (Pakots József: De kis koncepciók sincsenek, nemhogy nagyok volnának!) Itt kapcsolódom bele abba a felfogásba, amely a magyar gazdasági élet minden területén ma érezhető leromlást azzal indokolja, hogy a világgazdasági helyzet fejleményeivel szemben tehetetleneknek bizonyultunk, mert védtelenek voltunk ezeknek a fejleményeknek kialakulásával szemben. Egyáltalán nem. szán-
